A csoportomban november harmadik hetén tartottam meg a foglalkozásomat, de ezt megelőz-te a téma bevezetése a csoportba különböző játékokon keresztül. Például csoportokba kellett állni olyan szám szerint, amit kopogtam. Valamint az alvás idő előtti meseként kiolvastuk a gyerekeknek Beck Andrea: Titok tündér című könyvét, ami maximálisan pozitív hangvételű könyv. A foglalkozás erre épült.
Mivel a gyerekek már ismerték a történetet, így a Boldogságóra foglalkozásomhoz ennek a folytatásából a Titok Klubból választottam egy mesét. Ez nagy vonalakban arról szól, hogy van egy gyerek, aki mindig bánja a társait, de rájönnek, hogy valójában ő gondoskodik a tesójáról és nagyon szegények. A titoktündérek segítségével elhatározzák, hogy mindig kedvesek lesznek vele és ennek hatására idővel a fiú is kedvesen viselkedik a gyerekekkel. A közösség részévé válik.
A gyerekek nagyon örültek, hogy egy olyan mesét választottam, aminek már ismerik az előzményeit. A foglalkozásra mindenkit sikerült motiválnom a füles mackó című dal segítségével és a mackó báb simogatásával. A mesét elmeséltem, majd közösen megbeszéltük. Kihangsúlyoztam, ami a mesében is le van írva, hogy senki sem születik gonosznak vagy rossznak, és mindenkit igyekezni kell elfogadni, befogadni. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy gondol-janak ki egy gyereket, akit a barátjuknak tartanak és egy szív alakú papírra rajzoljanak neki valamit, a másik oldalra pedig rajzolják fel a saját jelüket és a barátjukét. Ezután hagytam őket alkotni.
Nap végén a beszélgető körben mindenki megmutathatta a szivecskéjét és elmondhatta, hogy miért választotta azt a gyereket, illetve egy ölelést is adott neki. Külön kiemelném, hogy volt egy kisfiú, aki az összes jelet felrajzolta és azt rajzolta le ahogy mindenki fogja egymás kezét. Amit viszont negatívumként emelnék ki, hogy sajnos ezen a héten nagyon sok gyerek hiányzott a csoportunkból és emiatt, ha valaki olyan jelét rajzolta, aki nem volt ott az nem tudta megölelni és elmondani, hogy miért tartja a barátjának. Emiatt pedig nem éreztem annyira egésznek a foglalkozást.
A beszélgető kört pedig dicsérő körrel zártam ami minden napunknak szerves része.
A faliújságunkra készítettem egy tablót ezekkel a szívekkel, hogy a szülők is megnézhessék. Felírtam, hogy melyik szívet ki és kinek készítette. És természetesen az alkotásokat is feltűztem a faliújságra.
Boldogságóra Alapprogram
A téma feldolgozásához használtam a Horváth Ria – Ságodi Stzrm Judit: Első Én-térképem című új könyvet is.
A téma feldolgozását a „Kapcsolati köreim” kitöltésével kezdtük. A körökből egy-egy választott személy kapcsán mentünk végig a „Kapcsolati minőség-ellenőrzőn”. A szivecskék helyett emotikonokat használtunk.
Ez után következett a „Mennyire ismeritek egymást?” táblázat. Ezt a tanulók nagyon élvezték. Még az egyébként visszahúzódó tanulók is aktívan részt vettek benne. Jól segítette ez a feladat az osztályfőnöki munkámat. Ezzel kapcsolatban töltötték ki a tanulók a osztálytásrak listájának táblázatát.
A „Görög mese a barátságról” történettel tértünk át a barátság témakörére. Itt választható feladat volt: Barárságötös, Kutatómunka, vagy Barátság története. Legtöbben az elsőt választották.
A témakört a „Dolgozz a házadon” feladattal zártuk le.
Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum
Téma: Az optimizmus gyakorlása
Osztály: Harmadik osztály
Tanító: Urban Klára
Játék: páros munka – ,,Min nevetünk?” Rajzolj le két dolgot, ami téged megnevetttet! Az egyik gyermek rajzol, a mellette ülő pedig reagál a rajzokra. Minden tanulónak sikerült mosolyt csalnia társa arcára (majd a szerepek cserélődtek) mindenkit sikerült megnevettetni. Nevetésverseny.
Mese: A kis bunda című mese felolvasása.
Miért tartja butának a család tagjait a kérő? Hogyan kellene egy menyasszonynak optimistán tekinteni a jövőbe? Beszélgetés, véleménynyilvánítás.
Beszélgettünk a gyermekekkel arról, hogy mennyire fontos számukra, hogy jó kedvűek legyenek, vidáman tudjanak nap, mint nap, együtt tevékenykedni a közösségben.
Ezt követően bevezettük a két fogalmat: optimista-pesszimista. Az optimista ember nem önámító, hanem derűlátó. Mindenben meglátja a jót. Nem adja fel, hisz a holnapban és a pozitív eredményben. Az utóbbi fogalmat kevesen hallották még, a jelentését senki sem ismerte. Közösen példákat hoztunk, részletekbe menően átbeszéltük, majd gyakoroltuk a nézőpontváltást.
Az élet napos oldalát látom: „Szép dolgok megnevezése”
Optimista tükörkép: – minden gyermek elkészítette saját „tükörképét”, melyen sugárzott róluk az optimizmus. A táblára elhelyezett rajzokat nézegették, s jókat nevettek belenézve a „tükörképbe”. Ezeket a képeket mindenki hazavitte. „Ha rossz a kedved, csak nézz bele ebbe a varázstükörbe!”
Végül meghallgattuk a hónap dalát. Vidáman köszöntünk el egymástól az óra végén.
Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum
Boldogságóra
IV. osztály
Tanító: Földes Ildikó
Téma: A hála gyakorlása
Hálaleltárt készítettünk ,,Miért vagy hálás ma?”
Keresztrejtvény: A hála kimutatásának legegyszerűbb módja: köszönet, ölelés, mosoly.
Hála a mesékben
Hálalevél
Hálás hősök. Köszönőlevelet írnak mesehős nevében egy másik szereplőnek. Ezt küldjük el a mesepostán.
Szeretetkupont készítünk
Zárás: Okok, amiért érdemes gyakorolni a hálát!
Jó okom van rá…(kép)
Esztergomi Montágh Imre EGYMI, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskola
A mi választásunk:
Úgy látunk, mint Fancsaliné Ficsúr Csenge, vagy úgy, mint Vidám Vera?
Esztergomi Montágh Imre EGYMI, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskola
A mi választásunk:
Úgy látunk, mint Fancsaliné Ficsúr Csenge, vagy úgy, mint Vidám Vera?
Minden gyermek egy babzsákot tett a fejére. Sétálhatott, mozoghatozz, de ha a babzsák leesik, a gyermek megfagy, segítségért kiáltva. Egy másik gyerek ügyesen lekuporodva a babzsákkal a fején, felveheti társáét, ügyesen visszarakhatja a megfagyott gyerek fejére. Ha sikerül a fagyott megköszöni és felolvad.
A gyerekekkel a héten a testünk téma körrel ismerkedtünk. Megtanultuk főbb testrészeinket, belsőszerveink funkcióit és gyakoroltuk a jobb és bal kezeink felismerését.
Ezek után játszottunk több csapat építő játékot, amit a társainkkal, barátainkkal, nagy odafigyelés és összedolgozva kellett véghez vinni pl. : ember körbe rajzolása , színezése közösen, vagy az emberi alak kirakása fakockából.
Ezután elkészítette mindenki a legjobb barátját, ahol a testnek a részeit külön – külön színezték ki, közben tovább gyakoroltuk melyik testrészünkből mennyi van, mi a funkciója. Majd felöltöztették őket mindenki, amilyen ruhába szerette volna látni a figuráját.
Ezután meghallgattuk egyik nap Bagdi Bella dalát, táncoltunk rá, végén pedig megölelgettük egymást és a barátainkat.
Beszélgettünk a társas kapcsolatok fontosságáról, miért fontos hogy ott legyünk egymásnak. A gyerekek nagyon jól szerepeltek és nagyon okos gondolataik voltak a témával kapcsolatosan.
A színezőről is beszélgettünk és a végén kiszínezte mindenki, ami számára fontos a barátságban.
A gyerekekkel elkészítettük a barátság láncunkat, amelyet egy szív formára ragasztottunk. A szíven az óvónénit középre helyezték, mert én mindenkit egyformán szeretek és mindenkinek a barátja vagyok.
A hét végéhez közeledve pedig elkészítettük a barátság karkötőnket, ezt várták a legjobban a gyerekek, mivel haza is vihették azt. A csomózás technikáját gyakoroltuk általa.
A hetet sikeresen zártuk, mindenki nagyon segítőkész, empatikus , kedves, együtt érző volt a másikkal.
A hónap választható ötletei, feladatai, játékai közül sokat sikerült megvalósítani, így gazdag Boldogságóráink voltak októberben. Sőt, mivel nagyon hamar elszaladt az október, így az őszi szünet után, novemberben még folytattuk a téma feldolgozását.
Az első Boldogságórán beszélgettünk arról: Milyen a pozitív szemléletű ember? Az optimista hogyan néz szembe a nehézségekkel, akadályokkal? Hogyan törekszik, és mi segíti céljai elérésében? Kit tartanak az osztályban a legoptimistábbnak?
Az optimizmusról szóló idézetek segítségével próbáltuk körüljárni a fogalom lényegét. Kiemeltük belőle a kulcsszavakat. Biztató mondatokká alakítottuk át őket: „Pozitív a hozzáállásom!… A fény én vagyok!… Ez igen!… Bízom a jövőben!… Optimista vagyok!… Sikerülni fog!… Sikeres vagyok!… Megcsinálom!… Előrelátó vagyok!… Erős vagyok!… Tudok örülni!… Kitartó vagyok!… Igyekszem meglátni a jót!… Képes vagyok rá!… Tudok küzdeni!… Minden rendben!… Vidám vagyok!… Bevállalom!… Szeretem a kihívásokat!… Sikeres vagyok!… Bíznak bennem!… Pozitív vagyok!… Bízom a jövőben!…”
Sokat játszottunk is. Jókat nevettünk az Igen! Nem! De! Csak azért is! játék megtanulásakor.
A „Mocsárjárás” játékot mi az udvaron valósítottuk meg. Zöld kartonpapírok szolgálták a kis szigeteket. Többféle játékot is kitaláltunk. Sípszóra kellett adott távolságból a kis szigetek felé futni, kettesével, vagy hármasával a szigeteket elfoglalni. Egy másik játékban csapatokat alkottunk. Kijelöltük a játékterületet, ez volt a mocsár. Váltóverseny-szerűen indultak a csapat játékosai. Úgy kellett haladni, hogy a kartont mindig a lábuk alá rakosgatták, nem lehetett róla lelépni.
Az „Optimizmus vára” című feladatot kétféleképpen is megvalósítottuk.
Először várépítő versenyt játszottunk. Cél az volt, ki tudja adott idő alatt a magasabb várat építeni. Két csapatot alkottunk. A csapatnak meg kellett választani a versenyzőjét. Még taktikai megbeszélést is tartottak, ahol jó tanácsokkal látták el az építőt. Természetesen igazi optimistaként egész verseny alatt folyt a biztatás, buzdítás mindkét csapat részéről.
A másik megoldás az optimista vár színezése volt. A várhoz vezető utat, a vár tornyait, kapuját, kertjét pedig a fentebb említett kulcsszavak, idézetek és biztató mondatok díszítették.
A legérdekesebb feladat az „Optimista esernyő” című volt. A mi alkotásainkon lévő szivárvány-esernyő az optimizmusunkat jelképezi. Megvéd bennünket, nem ijedünk meg a ránk zúduló nehézségektől, problémáktól. Vidáman folytatjuk a céljaink felé vezető utunkat. Elkészítettük az osztály Optimista esőköpenyét is. Kis színes, pozitív megerősítéseket tartalmazó foltokat ragasztottunk rá.
Az októberi iskolai programok is jól kapcsolódtak a havi témakörünkhöz, kihívások elé állítottak bennünket. A Bolyai napon az akadályversenyen bizonyíthattuk, hogy pozitívan állunk a leküzdendő feladatok elé.
A Bolyai Galériába alkotásokat készítettünk az Ősz témakörhöz kapcsolódóan. Sok időre, kitartásra, biztatásra volt szükség, hogy elkészüljenek a rajzok, hogy célunkat elérjük, és értékes, kiállításra való munkák szülessenek.
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda, Közművelődési Intézmény és Könyvtár
1. Interaktív relaxáció- labda görgetés a társ hátán relaxációs zenére.
2. Bizalomjáték- a gyerekek törökülésben ülnek egymással szemben. Felváltva fekszenek le a földre úgy, hogy egymást tarják. Jó lehetőség a párkapcsolatok építésére.
3. Hogy érzed magad?-érzések kifejezése pár gondolatban.
4. Közös feladat, csoportonként. Játékeszközök segítségével közös alkotás készítése.
5. Színező- barátok jellemzője
6. Barátság pókháló készítése, fonallal.
7. Postás játék-Mindenki készített három képeslapot, szívecskéket rajzoltak rá. Annak postázta, aki a legjobb barátja.
8. Zenehallgatás-” Ha boldog vagy”