Feladatleírások
1. A magabiztosság csónakjába ültünk februárban:
Semmi sem lehetetlen, csak bátorság, kitartás és magabiztosság kell!
Evezz át a túlsó partra! Érezd, hogy minden evezőcsapás után egyre magabiztosabb vagy, le tudod küzdeni az akadályt! Írd be egész héten át a fodrozódó víz sávjaiba azt a feladatot, amit sikerült megoldanod! Rajzold le magad a csónakba! Kalandos evezést! A parton pihenj meg! Légy büszke magadra, megcsináltad!
2. A pihenés után fedezd fel a Bátrak földjét! A térképen válassz egy nehézségpontot, akadályt a saját életednek egy olyan eseményéről, amikor sikeresen túljutottál egy nehézségen! Meséld el, mi volt az akadály, és hogyan jutottál át rajta! Ha újból neki kellene vágnod ennek az akadálynak, már magabiztosabb lennél? Miért?
Boldogságóra Alapprogram
Megküzdési stratégiák
A hónap témájának megfelelően körbejártuk, hogy kinek mi okoz nehézséget, stresszt, és ezt hogy tudja kezelni. Ki hogyan kezeli a feszültséget, a nehézségeket. Kitértünk arra is, a témához kapcsolódva, hogy a céljainkat hogyan tudjuk elérni, milyen tulajdonságok kellenek ezek eléréséhez. Beszéltünk a kitartásról, a szorgalomról, hogy nem szabad feladni az első kudarcnál.
Meghallgattuk az Ellazulni, jaj, de jó! című dalt.
Az óra végén pedig páros munkában a havi témához kapcsolódó szavakat kerestek a gyerekek a Szókeresőben.
Boldogságóra: február
A megküzdés gyakorlása
Mosolymanócskák foglalkozás
2026. február 27.
Téma: A megküzdés gyakorlása
Időtartam: 25 perc
Kulcsüzenet: A februári hónap a megküzdés, az önbizalom, a bátorság, a nyitott gondolkodásmód és a bölcsesség fejlesztésére épül.
Ráhangolódás (5–7 perc)
Körben ülve meghallgatjuk az Ellazulni jaj, de jó című dalt
Mesés bevezetés
Menő Manó nagy álma, hogy snowboardjával úgy suhanjon, mint a többi lappföldi manó! Ám a magas Tótágas hegy tetején állva bizony eluralkodott rajta a félsz, nem merte követni a társait a meredek sípályán. De csak azért sem adta fel! Úgy döntött, hogy először kisebb lankákon gyakorol, mígnem olyan magabiztos nem lesz, hogy lecsússzon a Tótágason is. Nagyikája, Mamó Manó minden egyes sikeres csúszás után újabb színes sávot kötött a sáljához, hogy unokája mindig emlékezhessen rá, amikor a sálját hordja: semmi sem lehetetlen, csak bátorság, kitartás és magabiztosság kell!
Kockával dobva színezzétek ki Menő Manó magabiztosság sálját!
Alkotás – Sál színezése (10-13 perc)
Feladat:
A gyerekek kiszínezik a sálat, aszerint, hogy hányast dobtak a kockával.
Zárókör – pozitív megerősítés (3–5 perc)
Közös mondat (ismételjük együtt):
„Hiszek magamban.”
„Apró lépésekkel haladok.”
„Meg tudom csinálni.”
Ebben a hónapban az átlagosnál is több kihívással kellett megküzdenie az osztálynak.
A diáknapra műsorral készültünk, farsangi bálunk is volt.
Beszélgetésekkel (”Mi segíti elűzni a rossz kedvedet?”, „Mi nyugtat meg?”, és kézműveskedéssel, próbáltam felvidítani rosszkedvű gyermekeket.
A farsangi bál után örömmel nézegették magukat és társaikat a megörökített képeken. A diáknapon is sikerült legyőzni az izgalmakat, jól teljesített a csapat. Kreativkodásunk a macskák világnapjához kapcsolódott.
Nehézségeink ellenére segítséggel sikerült megbirkózni a kihívásokkal.
Az élet néha viharos tenger,
hullám csap ránk újra és egyszer.
Sötét felhők gyűlnek az égen,
s a fény eltűnik hirtelen, régen.
De bennünk él egy csendes erő,
mely akkor szól, ha jön az eső.
Emlékeztet: állj meg egy pillanatra,
lélegezz mélyen, figyelj magadra.
Lépésről lépésre haladj tovább,
mint hegymászó, ki keresi útját.
Mert minden gond egy tanító jel:
a kitartás végül magasba emel.
A megbocsátás
A harag néha nehéz, mint egy kő,
szívünk mélyére hullik, egyre nő.
Sötét árnyék, mely lassan körbeér,
és minden szép emléket félretér.
De van egy szó, mely kaput nyithat még,
s elűzi bennünk a régi sötét ég:
a megbocsátás halk, tiszta ereje,
mely könnyűvé teszi a lelket vele.
Nem felejtés, nem gyengeség jele,
inkább a lélek bátor fegyvere.
Ha elengedjük a múlt fájó zaját,
szabadabb lesz a szív – és a világ.
Fenntartható boldogság
A boldogság nem hangos, nem kérkedő szó,
csendben nő bennünk, mint kertben a jó.
Nem csillogó kincs, nem múló varázs,
hanem egy apró, gondosan őrzött parázs.
Egy fa árnyéka egy nyári napon,
madárdal száll a nyugodt tájakon.
Nem kér sokat, csak figyelmet és időt,
egy tiszta percet a rohanás előtt.
Ha vigyázunk rá, mint földre az eső,
ha nem csak ma kell, hanem mindig jövő,
akkor a szívünkben lassan kivirágzik,
s csendes örömként a világra sugárzik.
1. A foglalkozás során, bevezetésként arról ötleteltünk (közösen) , hogy milyen apró örömök adódhatnak egy harmadik osztályos nebuló életében.
2. A GONDOLATTÉRKÉPÜNKRE szófelhőkbe gyűjtöttünk általánosan megélhető apró örömöket.
3. Minden tanuló kapott egy „Csillagszemű smile” sablont, melyet a SAJÁT elképzeléseik alapján színeztek ki és feliratozták azt, ellátva a keresztnevükkel. A saját apró örömeiket a SMILE figura mosolygó szájára írhatták fel.
A márciusi boldogságóránk elejét beszélgetéssel indítottuk: először maguktól mondtak példát arra, kinek mi okoz örömöt, hogy szerezhetünk egymásnak örömet a hétköznapok során. Szóba került, hogy a múlt héten a fiúk okoztak nekünk lányoknak örömet a nőnapra hozott virágokkal, illetve mi óvodapedagógusok is tudtunk örömet szerezni a csoportunknak a hét elején, hiszen a gyönyörű napsütésben elsétáltunk a Debreceni Református Kollégiumhoz, ahol egy tartalmas múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt. De nagyon szeretnek közösen alkotni is: a héten egy nagy kokárdát festettünk együtt. Ezután a Szívmanó kártyajáték segítségével beszélgettünk arról, ki mikor érez örömöt (pl. ha puszit kap, ugrálhat, játszhat valakivel, megölelhet valakit…). Boldog Dóra mondókája után Boldog Daniella: A katica pöttyei mesét meséltem el nekik.
A foglalkozás végén Bagdi Bella dalát hallgatva (Imádok élni) a gyerekek az öt érzékszervhez rajzoltak olyan dolgokat, amelyek számukra örömet okoz (munkafüzet 55.oldal).
A februári boldogságóránk relaxációval kezdődött, majd a farsanghoz közeledve egy farsangi kiszámolós játékkal mutattuk meg egymásnak, milyen érzelmeket tudunk kifejezni az arcunkkal, mimikánkkal, testtartásunkkal: „Farsang napján felébredtem, elindultam, megérkeztem. Milyen most a hangulatom, ha rám nézel, megmutatom.” Ezután a „Macskacsapda” játékot játszottuk, a bátor kisegerek ki-be futkároztak a macskák között. A mese előtt beszélgettünk a gyerekekkel arról, ki mitől fél, mit tudunk tenni ellene, hogyan tudjuk a problémákat megoldani. Boldog Dóra mesére hívó mondókája után megismertük Lacit, aki félt a sötétben és egy oroszlán segített legyőzni a félelmét (Marék Veronika: Laci és az oroszlán). A foglalkozás végén Bagdi Bella dalát hallgatva (Ellazulni jaj de jó!) lerajzolták a gyerekek magukat, milyenek ha boldogok, szomorúak… (munkafüzet 44.o.) és kiszínezték a megküzdés jelét.