A gyermekeket nap mint nap arra neveljük, hogy segítsenek egymásnak, mindezt a nevelés mellett természetesen példamutatással érjük el. Egyházi intézményként a napi áhítatok témáját is igyekszünk a havi boldogság témával összhangba hozni. A relaxáció, a havi dal, és a napi jó cselekedetek mellett szerveztünk a adománygyűjtést is, amibe a gyerekeket is aktívan bevontuk. beszélgettünk arról, hogy milyen sok olyan játékuk van, amit már otthon nem használnak, és ha vigyáztak rá, akkor odaadhatjuk egy másik kisgyerekeknek. A szülőket is bevontuk a jólelkű adományozásba, és így elég sok játékot juttattunk el a város gyűjtőpontjára. A gyerekek örömmel hozták és helyezték el a nagy kosárba az játékokat.
Jó érzéssel töltötte el őket is, és átérezték, hogy adni öröm.

A jó cselekedetek gyakorlása a boldogság fokozásának hatékony eszköze. Ezt gyakoroltuk mi is ebben a hónapban azáltal, hogy segítőkészségünket, együttérzésünket fejeztük ki, valamint kedvezően értékeltünk egy-egy kisgyermeket. A decemberi hónap, a karácsonyi ünnepre való készülődés segítette a téma feldolgozását, aktuálissá tételét.
Az egyik csoportba járó kisfiú szüleitől kaptunk egy feldíszíthető karácsonyfát, melyhez kaptunk díszeket is, melyet a gyerekek tettek fel a fára, amit a jó cselekedet karácsonyfának neveztünk el. Aki egy jó cselekedetet hajtott végre, az felrakhatott egy díszt a fára. Törekedtem arra, hogy a napok során mindenki legalább egyszer tudjon díszt tenni a fára, valami pozitív dolgot el tudjunk mondani róla. Természetesen megindokolta mindenki, hogy mi volt a jócselekedet, amiért tehetne díszt a fenyőre, ha pl. a kicsik nem tudtak mondani semmit, a nagyobbakat kértem meg, hogy mondjanak a társukról valami jó tulajdonságot, amit másokért tett aznap.
Megnéztük a BetterWorldians rövid videofilmjét, amit nem játszottunk ugyan el, de megbeszéltük a cselekménysort, hogy milyen hatásai vannak annak, ha valaki jót kezd el cselekedni a másikkal. Azt tapasztaltam, hogy nagyon magával ragadta a gyerekeket a történet, igazán hatással volt rájuk, könnyen vissza tudták idézni az animációban történteket.
Megnéztük Alex és Leo meséjét is, ami szintén érthető módon mutatta be számunkra a segítőkészség jelentőségét. A mese jó átvezetést teremtett egy másik, ábrázoló tevékenységbe. Elkészítették többen a szereplőket, főleg a nyuszit gyurmából.
A következő foglalkozást az “Almát szedj, ügyesedj!, Szőlőt szedj, ügyesedj!” ráhangoló gyakorlatokkal kezdtük, majd a már ismert Hüvelyujjam almafa kezdetű mondókát is elmondtuk. Ezt követően játszottuk el a figyelem-fejlesztő futójátékot az alma-körte-szőlő-t, aminek szabályát könnyen megértették és elsajátították. Változatos mozgásmintája miatt nagyon élvezték a játékot.
Pihenésképpen meghallgatták Az alma és a kerti manó meséjét, aminek rövidsége, egyszerű, követhető, érthető szövege minden korcsoport számára megfelelő volt. Természetesen a történetet el is játszottuk, majd “elkészítettük” mi is a kerti manó festékét. A tevékenység lezárásaként készítettünk az otthoni karácsonyfára egy almaszerű karácsonyfadíszt, amit hazavihettek a gyerekek, megajándékozhatták vele családtagjaikat.
Legvégül felkerült a boldogságvárához vezető lépcsősor következő lépcsőfokára a Jócselekedetek jelképe is.

Ebben a hónapban a szeretetet, az összetartozást, a segítségnyújtást még jobban kidomborítjuk, mint az év egyéb időszakában. A Mikulásról és a karácsonyról szóló varázslatos mesékkel ezek a fogalmak a kicsik számára is könnyen átélhetővé, megérthetővé váltak. Már a hónap elején megbeszélték Boldogság Dórával a gyerekek, hogy minden jó cselekedet végrehajtását követően egy- egy kanál lisztet tesznek a gyűjtő edényünkbe, amiből majd szeretet mézeskalácsokat készítünk. Napról napra egyre több liszt került a tálba, amiből a gyerekek nagy adag mézes sütit készítettek. Luca -búzát is ültettünk, amely a hagyományőrzés mellett a jó cselekedetek gyakorlására is lehetőséget biztosított, hisz a hiányzó gyerekek számára is ültettek magocskákat a jelenlévő gyerekek. A szüleiknek is nagy örömmel és izgalommal készítették az ajándékokat, ami arra is jó volt, hogy átéljék adni ugyanolyan jó, mint kapni.