„Azt álmodtam gyertya voltam a bálteremben, és meggyújtottak szeretettel.”
Smile3.b

Elsőként remélem, hogy minden Boldogságóra programban résztvevő gyereknek, felnőttnek nagyon jól telt a december, sok-sok örömmel. A mi csoportunkra decemberben a jó cselekedetekből az adok-kapok volt jellemző. Az osztályfőnököt, iskolánk könyvtárosát is bevontam ebben a hónapban a foglalkozásokba, ezzel is szerettem volna gyakorlatban is népszerűsíteni a programot a kollégák között. A nyitó idézet is a könyvtári foglalkozásunk során született. Decemberben igyekeztem a gyerekekkel együtt készülni az ünnepekre, megtölteni szívünket szeretettel, jósággal. Szülők kértek meg ismét egy pályázat megvalósítására, melynek örömmel tettem eleget. Az iskola egyik legfontosabb alappillére a család. A gyermekek tanuláshoz, társaihoz, tanáraihoz való viszonyát tükrözi a család iskolához, tanuláshoz, másokhoz való viszonya. Nagyon fontos milyen példát látnak otthon, mik a meghatározó értékek. Nagyon fontosnak tartom a felnőttek felelősségét abban, hogy milyen nemzedéket nevelnek. Igyekszek mindig jó példát mutatni a gyerekeknek. Most ismét egy sikeres együttműködést valósítottunk meg a szülőkkel, gyerekekkel. Ahhoz, hogy az iskola sikeres legyen kétoldalú, egyenrangú, társas kapcsolatot kell kialakítani a család és iskola között. Ne csak annyi legyen, hogy az iskola diktál mit vár el, mit kell tanulni, hanem a szülők kezdeményezéseit is meg kell hallani és támogatni a megvalósítását.
Az adventi időszak lehetőséget ad az elcsendesedésre, befelé fordulásra, ünnepvárásra. Ez a mi esetünkben most fordított volt, a december nagyon mozgalmasan telt. A hónap előre haladtával egyre izgatottabban vártuk az év legszebb ünnepének, a karácsonynak eljövetelét. Az osztály összetétele vegyes ( teljes család, egy szülős, elvált, anyagiháttér változó, tanulmányi eredmény különböző), de a készülődés során mindenki egyenlő volt. Fontos, hogy ezt érezzék a gyerekek. Lehet közhelyesen hangzik, mégis igaz, hogy a legjobb ajándék, amit gyermekeinknek adhatunk, az a közösen eltöltött idő, a figyelem és a szeretet. Amit most tőlünk látnak, tanulnak, a későbbiekben is meghatározza majd, hogy mennyi örömöt társítanak az ünnepekhez, hogyan élik meg majd a karácsonyi készülődést akár felnőttként, évek múlva a saját gyermekeikkel. Ez az évfolyam az, aki az eddig iskolában töltött éveit karanténok szakítottak meg többször, a korlátozások miatt nem tudott még részt venni számos (járvány előtt hagyományosan megtartott) iskolai rendezvényen. Ezeket is igyekszünk pótolni az osztály szinten megtartott programokkal.Nagyon fontos, hogy megéljék a közösséghez tartozás érzését.
Megtudtuk, hogy a szülőkkel összefogva novemberben elkészített COOP Mikulás pályázatunk nyert. A gyerekek nagyon szép ajándékokat kaptak: rajzkészlet, gyurma.
Igyekeztünk a tantermünket saját kézzel készített dekorációkkal ünnepi hangulatba öltöztetni, hasonlóan a lelkünkhöz.
Vártuk a Mikulást: Idén a kabai posta ismét vállalta, hogy a Mikulás levelét eljuttatja a gyerekeknek. Az osztályfőnökkel közösen készítettük el a gyermekek levelét. A gyerekek nagyon örültek neki. Közösen vártuk a Mikulást. A nagy izgalomban forrócsokit ittunk, énekeltünk. A gyerekek a szekrényben találták meg a csomagokat. Sőt, mi is kaptunk. Szemfülesen észrevették, hogy levelet is kaptunk az osztályfőnökkel. Megkérték, hogy olvassuk fel. Bárhogy is igyekeztem nem sikerült könnyek nélkül. A gyermekek őszinte meghatottsággal néztek rám. Megfogalmazták, hogy biztosan régen kaphattam levelet. Úgy gondolom fontos, hogy a gyerekek lássák az érzéseinket, ne szégyenkezzünk kimutatni. Lehetőségünk nyílt meglátogatni a Mikulást is.
Könyvtárban: A könyvtárost is bevontam ebben a hónapban, hogy változatos legyen a boldogságóra. Nagy örömmel tett eleget a kérésnek. A Megtölteni a termet című mesét dolgoztuk fel. Egy fergeteges délutánt töltöttünk el, új élményekhez juttatva a csoportot. Igyekszem a helyi lehetőségeket kiaknázni.
Szeretetfánál: Az egyik nagymama az udvarán szokott feldíszíteni fenyőfát, mely a szeretetfa. Egyik foglalkozásunk során ide látogattunk el. Útközben megfigyeltük a szépen díszített házakat, ablakokat. Megbeszéltük az ünnepvárás, készülődés lépéseit, különbözőségeket-hasonlóságokat.
Játékgyűjtés: Az idei tanévben második alkalommal csatlakoztunk a MosolyManók jótékonysági játékgyűjtéshez. A csoporttal a gyűjtést koordináltuk. Példát mutatva mi kezdtük el a gyűjtést ezzel ösztönözve a többieket.
Gyümölcssaláta karácsonyi köntösben: Ez ismét egy pályázat, amibe beneveztünk. Szülők kértek meg ismét a pályázat megvalósítására, melynek örömmel tettem eleget. Gyümölcssalátát készített a csoportunk. A gyerekek többsége még nem fogyasztotta így a gyümölcsöket, sőt az egyik kisfiú nem értette, hogy eszünk salátát. Az egyik szemfüles társa magyarázta el, hogy nem a zöldség salátára kell gondolni, hanem az összedarabolt gyümölcsök együtt a saláta. A saláta készítése közben beszélgettünk az egészséges táplálkozásról is. Felvetettem a gyerekeknek, hogy karácsonyi köntösben kell a gyümölcssalátának lenni. A gyerekek ötleteltek hogyan tudnánk megvalósítani. Ügyesen eljutottunk oda, hogy karácsonyi keretet adunk a készült fotóknak.
Ajándék szülőknek: Készítettünk gipsz gyertyatartókat, melyeket a gyerekek kifestettek, majd becsomagoltuk. Azt mondták, hogy nagyon nehéz lesz magukban tartani azt, hogy ne mondják el otthon. Közben a gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy a saját kézzel készített ajándéknak miért lehet jobban örülni.
BUÉK: Közösen elbúcsúztattuk az óévet. Készítettünk magunknak party szemüveget, koccintottunk és egy kicsit mókáztunk.