A hónap témáját jól be tudtuk illeszteni az óvodai mindennapokba az aktuális tematikától függetlenül is, hiszen céljaink mindig vannak. Nagycsoportosaink számára pedig ezt felismerni nem volt nehéz. A fókuszt könnyen tudták céljaik megvalósítására irányítani. Minden nap beszéltünk arról, mi minden történt aznap, milyen kívánságunk, célunk teljesült. Ami nagy kihívást jelentett számukra az a mozgás volt, melynek során párjukkal együtt kellett maradniuk. Ebben az életkorban a nagymozgás 45 percig tart. Ez alkalommal mindent társukkal együtt kellett végezniük. Ezt úgy segítettük, hogy összekulcsolt kezeikre egy kesztyűt húztunk, vagy egy kesztyűt fogtak közösen és soha nem engedhették el a foglalkozás idején. Nagyon élvezték a gyerekek, de sokszor akadályba, nehézségbe ütköztek, ami nagyon jól tükrözte a mindennapokat. Korábban már megbeszéltük, hogy soha nem adjuk fel, s ezt most is sokszor hangsúlyoztuk, a végén pedig örültünk a sikerélményeknek. Egy nagy körbe álltunk lezárásként, hiszen a légző gyakorlat nem maradhat el és ezt már a gyerekek is megtanulták. Az volt a kérésük, hogy „fújjunk lufit”. Összeszedtünk néhány fontos gondolatot (melyek nevével láttuk el a képzeletbeli lufikat ) ami a tevékenységet jellemezte s a gyerekek az alábbiakat mondták: „kitartás”, „szeretet”, „boldogság”. Nagyon büszkék vagyunk rájuk!

Elérkeztünk az ötödik lépcsőfokra! Már a célok elérésének hónapjában vagyunk.
A relaxáció ma se maradhatott el. „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok”relaxációval kezdtünk.
A hónap dalára, a „Van nekem egy álmom” c dalra, jót mozogtunk, örömmel táncoltunk. A hónap meséjét előző nap meghallgattuk, és felelevenítettük, beszélgettünk a mese szereplőiről.
A téma bevezetése folyamatában beszélgettünk, hogy mik a céljaink? Megállapítottuk, hogy a célok követése értelmet ad életünknek. A célok eléréséhez szükség van egymásra, az együttműködésünkre.
Ezután egy érdekes játék, a hátraarc játék következett. Egymásnak hátat fordulva, egymás hátára rajzolva találtuk ki, hogy barátunk mit rajzol. A kitalálás jutalma egy ölelés volt.
A „varázshópehely” játék során elképzeltük hogy esik a hó, és a hóesésben bizony ránk esik a varázshópehely. Mikor ez megtörténik, és ránk esik a varázshópehely, megállunk és jól beszippantjuk. Nagyon sok varázshópelyhet gyűjtöttünk be.
A mai boldogságóránk utolsó játéka a mackós játék volt.
Megtudtuk, hogy a Mackó nagy bajban van. Anyukája megengedte neki, hogy egyedül menjen haza az oviból, de sajnos eltévedt. Van nála egy térkép, de nem tudja használni, 4 kapocs zárja. De ha teljesítünk 4 feladatot, kinyílik a térkép.
A sünikék örömmel segítettek a mackónak és teljesítették a feladatokat! Elmondtunk egy mondókát, kipukkasztottunk egy lufit, amit mi készítettünk, úgy jártunk mint a mackók, és hangosan kiabáltunk 3x, hogy Mackó mama jövök már! Nagyon jó kis játék volt.
Zárásként megölelgettük a boldogságmacinkat!

A reggeli beszélgető körben, a mindennapi csendkörünk után (1 percig – amíg a homokórában a homok lepereg – csendben ülve figyelünk a környezetünk hangjaira) ezzel is felvezetve, hogy mi volt az én célom a csendkörrel, próbáltam rávezetni a gyerekeket, hogy ők is fogalmazzanak meg maguknak valamilyen célt, valamit amit nagyon szeretnének. Szerintem óvodásoknak elég nehéz téma ez, de voltak gyermekek akik ráéreztek, megértették, hogy mire is gondolok, mit jelent az, hogy van valamilyen célom. Példákat soroltam fel, és végül közösen megfogalmaztunk a, hogy milyen célokat állítunk fel a mi csoportunk számára. Ilyenek pl.: nem fogunk hangoskodni a csoportban, mindenki tudjon elszámolni 20-ig, mire ballagás lesz az óvodában (több matematikai játékot játszottunk a héten, valószínűleg ezért mondták a gyermekek), mindenki tanulja meg, hogy melyik a jobb és bal keze, mindenki tudja bekötni a cipőfűzőt a széken (minden gyermeknek a csoportban 1 cipőfűző van a székére kötve, ezen gyakoroljuk a masnira kötést).
Ezután a csoport kapott egy levelet, ami a következőket tartalmazta: „Kedves Napraforgó csoportos gyerekek! A Boldog vár 5. lépcsőfokára csak akkor juthattok fel, ha megoldjátok a rejtvényeket, teljesítitek azokat és eljuttok a célig. Az óvodátokban elrejtettem egy kirakót, ami 12 darabból áll. Mindegyiket meg kell keresnetek! Minden egyes kirakó darabnál találtok egy fehér borítékot, amiben segítséget kaptok, egy újabb részlet felkutatásához. Ha sikerül mindegyiket megtalálni, illesszétek össze, és megtudjátok milyen képet rejt a kirakó. Figyeljetek nagyon! Jó keresgélést! ”
Természetesen nagyon izgatottak lettek a gyerekek és az egyik kis „szemfüles” észrevette, hogy Boldog Dóra nem ül a helyén, pedig ilyenkor ő mindig itt van. Tanakodás következett, hogy hol lehet Dóra, és végül arra jutottak, hogy őt is meg kell keresni valahol az óvodában. Így indultunk el borítékok keresésére.
Néhány általam írt rejtvényt szeretnék leírni: „Ez az a hely, ahol sok gyerek teper. Öltözés és vetkőzés, kinek könnyű, kinek nehéz. Tornasorba állunk ott, aztán követjük a feladatot. Ugrás, futás, bordásfal, így lesz erős a gyerekraj! – Tornaszoba. ” Következő hol keresd, ahol nem a homokot leled. Építhetsz ott és játszhatsz, a fény is neked látszat.Jó hatással van terád, elűzi a bacikát. Íze kicsit sós, meg ne kóstold nem ropogós! – Sószoba. „Hatodikat hol leled? Titkos folyosón az eledeled. Sürög-forog konyha népe, készíti az étket délre. Szürke kocsi, rajta tálca, Borika tolja a csoportszobába. – Tálaló kocsi. „Konyhától a csoportig, hosszú folyosón surranni. Titkos ez és nem vitás, itt lesz a hetedik kiírás. – Titkos folyosó ( így hívjuk a gyerekekkel a hátsó folyosót, ott szoktunk átsurranni az óvodán.)
Nagyon élvezték a gyermekek a keresgélést, izgatottan mentek egyik helyszínről a másikra, és nagy buzgón rakták a táblára, hogy vajon mit is rejt a kép. Eközben Boldog Dóra is előkerült, mire visszaértünk a csoportba, már ott ült a szokott helyén. Jó volt látni a gyermekek arcát, ahogy felderült, amikor meglátták, hogy Dóra újra itt van, kérdezték is, hogy ez hogy lehet, biztos varázslat volt. Olyan jó, főleg ebben a mai világban hogy ezek a gyerekek hisznek még a mesében, hisznek a csodában és hisznek a varázslatban. Nem kell sok minden ahhoz hogy boldogok legyünk, elég egy kis képzelet, egy kis kreativitás és sok-sok boldog és mesére éhes gyermek.
Ez a mi kis történetünk a Célok elérése hónapjában. Természetesen mindenki felléphetett az 5 lépcsőfokra, hiszen együtt, közösen jártuk végig a célhoz vezető utat.