Nagyon jó volt a versválasztás, csomó gondolatot indított el a gyerekek fejében.
Sokféle örömforrás létezik, kinek éppen mi jutott az eszébe, azokat vetette papírra.
Látszott, hogy mindez függ attól is, hogy éppen milyen aktuális inger érte az elmúlt időszakban, ki mivel foglalkozott.
Nekem éppen az volt a nem „apró öröm”, hogy milyen örömmel és lelkesen rajzolták le a saját örömeiket.
Boldogságóra Alapprogram
December hónapban „a jobb adni, mint kapni” elmélet gyakorlati megtapasztalása volt soron.
Először is arra kértem őket, hogy ebben a hónapban otthon segítsenek többet. Aranyosak voltak, mert a porszívózáson, a sütésen, a testvérnek való olvasáson át nagyon kreatív öteleteik voltak.
Majd beszélgettünk arról is, hogy nem minden gyermek olyan szerencsés, mint ők. A környező gyermekotthon lakóinak szerveztünk iskolaszinten gyűjtést, amibe a pici elsősök is nagyon aktívan vettek részt.
Most tavasszal pedig a Gabriel Segítő közösséggel vettük fel a kapcsolatot, ahol egy diósjenői hatgyermekes családnak gyűjtöttünk össze játékokat, ruhákat, tartós élelmiszert és rajzokkal, rövid levélkével is kedveskedtünk nekik.
Nagy volt az öröm, amikor megkaptuk a válaszlevelet és rövid videón láthattuk a csomagunk megérkezésének örömpillanatait.
Ehhez a témához úgy éreztem, először rá kell szoktatnom őket az egymásra figyelésre.
Ezért először úgy kezdtük, hogy nem véletlen, hogy mi 26-an kerültünk egy osztályba. Hiszen annyira különbözőek vagyunk, de van bennünk egy közös: mindannyian szeretjük az éneklést, a zenét, ezért lettünk mi az énekes osztály. 🙂
Első kis küldetésünk az volt, hogy minden nap felírtam valaki nevét a táblára, akit aznap megfigyeltünk: Mi a jó benne? Miért szerethető? A nap végén kiültettük őt az osztály elé, és mindenki elmondta, mit kedvel benne, majd a kis kiválasztott is beszélt arról, min lepődött meg a legjobban, mi esett a legjobban neki. Másnap pedig ennek a kicsinek kedveskedtek egész nap: kis rajzokkal, dicséretekkel, apró segítségekkel.
Ez a „játék” több hónapon keresztül folyt, amíg mindenki sorra nem került.
Majd a régen és újonnan kialakult barátságokról beszélgettünk sokat, ki miért választotta a másikat barátjának. A legjobb barátukat/barátaikat le is rajzolták, és beszélgető kör keretében, amikor elmondták, hogy kik és miért lettek a barátaik, meg is ajándékozták egymást a rajzaikkal. Megható volt látni a mosolygós, elérzékenyült pofikat.
Miután megtanultuk a nap végén összegyűjteni a boldogságot okozó történéseket, a 2.hónapban picit „a fejére állítottuk” a gondolatmenetet. Mi lenne, ha nem csak a „véletlenre bíznánk” a jó dolgok születését, hanem a nap elején választanánk egy kis küldetést, vagy egy kis „napi szűrő”, amin keresztül látjuk az egész napot? Minden reggel húztunk egy kis napindító küldetést, amit meg kellett próbálni betartani, megvalósítani.
Pl. segíteni valakinek, aki rászorul, legyen az bármilyen apró dolog. Pl. megkeresni az elveszett sapkáját (SOS pálcika), vagy legyünk türelmesebbek másokkal, vagy akár saját magunkkal, ha valami nem sikerül elsőre (rózsa), esetleg füleljünk kellemes hangokra, pl.madárcsicsergés, zene, énekórán a kedvenc zeném szól (mosolygós pofi nagy fülekkel), stb.
Így közelítettünk az optimizmus fogalmához, feltételezve, hogy mindenben meg tudjuk találni a jót.
Idén kicsi elsősöket kaptam.
A hála érzés tudatosításához (és annak a fogalomnak a körülírásához, hogy mi is az a boldogság),első körben kimentünk a közeli parkba egy őszi sétára. Arra kértem őket, hogy figyeljék meg, mitől szép az ősz. Mi tetszik nekik a legjobban? Mi az, amitől jobb kedvük támad, ami mosolyra fakasztja őket?
Aztán etika óra keretében beszélgettünk arról, hogy mi minden jót tudunk csinálni ősszel. Igyekeztünk is kihasználni minden alkalmat: ha esett az eső, kimentünk gumicsizmában pocsolyázni, gyűjtöttünk leveleket, „sünilesen” vettünk részt, stb.. Természetesen mindezeket le is rajzoltuk.
Majd fokozatosan átvezettük az élet többi területére, miért lehetünk hálásak. Minden nap végén, mielőtt hazamentünk volna, megkérdeztem tőlük, mi volt a mai napban a legjobb. Miért lehetnek hálásak?
Kicsi elsős létükre nagyon ügyesen megfogalmazták az aprónak tűnő dolgokat, amiért hálásak lehetnek: azt az iskolatáskát kapta meg valaki, amire vágyott, iskolába járhatunk, nem digitális oktatás van, végre megtanultuk írni pl. az í betűt, megkapta a rég várt hörcsögét stb…
Ezeket a kis rajzokat „hálabefőttbe” gyűjtjük az egész év során.
Nyírmártonfalvi Általános Művelődéi Központ
Fontosnak tartom, hogy már ilyen kicsi korban megtanulják a gyermekek, azokat a módszereket, amelyek segítik őket a kudarcok, konfliktusok, stresszes helyzetek megoldásában.
A téma feldolgozása során kipróbáltunk több relaxációs gyakorlatot és mozgásos feladatot.
Nyírmártonfalvi Általános Művelődéi Központ
A célok kitűzése és elérése téma nagyon sikeres volt a süni csoportban.
A témára való ráhangolódás a Boldog vagy mutasd meg c. dallal valósult meg.
A téma feldolgozásában nagy segítségemre volt a tavasz tündér meséje, amelyben számos akadályt kellett legyőznie a cél elérésének érdekében. A tavasz tündér akadályait a tornaszobában életre is keltettem, melyet kipróbalhattak a gyerekek.
Nyírmártonfalvi Általános Művelődéi Központ
A decemberi hónap a jócselekedetek hónapja volt, ezért a süni csoport minden tagja arra törekedett, hogy minél több jócselekedetet tegyen. Mesékkel és törtenetekkel a gyerekeket arra buzdítottuk, hogy ott segítsenek ahol csak tudnak.
Otthonról hozott ruhákat, játékokat, tisztálkodási szereket hoztak, melyet a rászoruló családoknak jutattunk el.
Nyírmártonfalvi Általános Művelődéi Központ
Az utóbbi időszakban érkezett hozzánk pár új gyerek. A beszoktatásuk részét képezte, hogy megismerjék a csoport szabályait, megismerkedjenek új társaikkal és a csoportban dolgozó felnőttekkel. Fontos szempont volt, hogy játékos módon megismertessük és megszerettesük velük az óvodát és társaikat. A gyerekek igényei szerint heti többször is elővettük a táblánkat, amelyre felhelyezheti jeleiket és elmondhatják hogy érzik magukat. A társas kapcsolatok megerősödését mutatja az is, hogy örömmel osztják meg egymással az elmúlt időszak eseményeit, történéseit és érzelmeiket. Egy másik kedvelt játékuk a szerencsekerék volt, amely során a szerencsekerék dönthette el, kinek és hogy kell köszönni. Pl: kézfogás, ölelés, pacsi, stb.
Már a hetedik hónaphoz érkeztünk a pillangó csoportosokkal.
Napimádás relaxációval kezdtünk (Karunkat rézsútos tartásban tartjuk,magasra emeljük, levegővétel….karunkat leengedve kifújjuk a levegőt, kiengedve magunkból a fáradságot,feszültséget, izgalmat,szomorúságot.)
Ezekután a jókedvünket alapoztuk meg, hiszen a hónap dalára-Imádok élni- táncoltunk, ugráltunk. Örömmel, felszabadultan mozgott minden pillangós kisgyermek.
A következőkben beszélgettünk a hónap meséinek szereplőiről Pirinkóról és Góliátról, és arról hogy milyen jó együtt lenni.
Játszottunk simogatós játékot. A mondokánkra utánzó mozdulatokat végeztünk, párban. „Mit csinál a kis kezem?,Simogat kedvesen,Ütöget mérgesen, Csiklandoz viccesen, Csipked hegyesen, Mit csinál a kis kezem? ,Te is tudd, mondd velem!”
Majd egy nagyon klassz , közös játék következett. Megépítettük, létrehoztuk Örömkét! Közben beszélgettünk arról, hogy mi okoz örömet, boldogságot nekünk. Megtudtuk, hogy az apró örömök fokozzák a boldogságot. Miután megépítettük Örömkét, mi is örömet okoztunk neki, hiszen készítettünk neki szemet, orrot, szájat, fület.
A boldogságóra végén megnéztük Bogyó és Babóca: Hónapok-március c. epizódját, s a mese befejeztével gurultunk a „fűben” mint a kisállatok. Jó móka volt. Közben meghallgattuk a sünis mondókát is. „Kopasz dombon nő a fű, ugye milyen gyönyörű? Odagurul két bogyó, elszalad a sündisznó”