Cél: A foglalkozás célja az, hogy a gyermekek tanulják meg, hogy a céljaikért meg kell küzdeniük. Többször szembekerülhetnek nehézségekkel, kihívásokkal, problémákkal, kerülhetnek konfliktus helyzetekbe, de ezeket leküzdhetik. Közös erővel teljesülhetnek kitűzött céljaink.
Korcsoport: 4-6 éves óvodáskorú gyermekek
Ráhangolódás a foglalkozásra: A gyermekekkel a Nap üdvözlet relaxációs gyakorlattal kezdjük a foglalkozást. A gyerekek nagy örömmel végezték a feladatot, szívesen ismételték meg többször is.
Dramatikus játék: Erős vagyok mint egy hegy vers elmutogatása
Jegesmedve és pingvin hetet tartottunk ebben a hónapban, ami nagyon boldoggá tette a gyerekeket. Mind a két témakört nagyon szeretik, nagyon örültek, hogy ők is jegesmedvékké és pingvinekké változhattak, utánozhatták életmódjukat. Sokat meséltünk, táncoltunk velük. Nagyon szerették a Pingvintáncot, sokszor el is táncoltuk.
Nagyon élvezték a pingvines társasjátékot a szőnyegen!
A hónap másik kiemelt projektje a farsang volt. Nagyon várták a gyerekek, szívesen öltöztek be, és nagyon vidám, táncos, mókás délelőttöt töltöttünk el együtt. Mi, felnőttek is beöltöztünk, a leendő elsős tanítónőkkel együtt. Jó volt együtt táncolni, mulatozni!
Zenehallgatás alkotás közben: Alkotás közben meghallgatjuk Bagdi Bella: „Ellazulni jaj de jó!” című dalát, melynek ritmusára a színezés után a gyermekek mozoghattak.
Dramatikus játék: Zárásként a gyermekekkel közösen megformáztuk a várat. Egy napocskával egyesével végig simogattuk a gyerekeket, mely sugaraival boldoggá tette őket, így guggolásból felálltak, és boldogságot sugárzott a testtartásuk. Majd a gyermekekkel közösen megformáztuk a napot, mely sugaraival elűzi a felhőket, melyeket szintén gyermekek formáztak meg, és ez a nap, boldoggá tett minket.
Boldogságóra Alapprogram
A megbocsátás jelentőségéről és az emberi kapcsolatokban betöltött szerepéről beszélgettünk. A tanulók saját tapasztalataikon keresztül gondolkodtak el a harag, a sérelmek és a megbékélés kérdésén.Nagyon nehéz téma, több órán keresztül elemeztük. Fontos volt hogy megismerjék a megbocsátás szintjeit és tudjanak különbséget tenni a a felejtés és megbocsátás között.
Boldogságóra, Napraforgó középcsoport 2026 májusa
Téma: A testmozgás és az egészséges életmód
-Audíció: Bagdi Bella -dal: Jól érzem magam (tánc)
– Mondóka: Erdőt járunk, árkot lépünk (mozgással kísérve)
Mese: Zelk Zoltán: A tölgyfa születésnapja- Madarak és fák ünnepére fókuszálunk
– Nyelvi játék: Te mit adnál az idős tölgyfának szülinapjára?
-Séta a közeli Erzsébet-parkban (madárles,faölelés, madáréneklés meghallgatása, játszás a zöld labirintusban )
Tapasztalatok: A mesét részletekben mondtam el, bevontam interaktívan a gyerekeket (pl. Kik élnek az erdőben?, Milyen tanácsot adnál a bölcs bagoly helyett a madaraknak?)
Érzelmekben és szavakban színes válaszokat fogalmaztak meg a gyerekek egyénileg a nyelvi játék során: víz, napsugár, odu, mókus, sok falevél, ölelés, virág stb. (ajándékok a tölgyfának)
A gyönyörű időben a séta beragyogta a napunkat, megcsodálhattuk a park madarait közelről és szeretgethettük a fákat. A gyerekek kérésére a sétánkat egy labirintus-szaladgálással zártuk.
Áprilisban a Boldogságóra program keretében a megbocsátás témáját dolgoztuk fel tanulóinkkal. Május hónap első vasárnapja az anyák napja, így mi ezt az időszakot arra használtuk fel, hogy a megbocsátásról, a szeretet kimutatásáról és a családi kapcsolatok fontosságáról beszélgessünk.
A hónap elején minden tanuló virágot ültetett, amelyet közösen, nagy gondossággal ápoltunk és öntöztünk egész hónapban. Ez a folyamat nemcsak felelősségre és kitartásra tanított, hanem szimbolikus jelentőséggel is bírt: ahogyan a növények gondoskodást igényelnek, úgy emberi kapcsolataink is figyelmet, törődést és szeretetet kívánnak.
Beszélgetéseink során sok szó esett arról, hogy olykor akaratlanul is megbántjuk egymást, különösen a hozzánk legközelebb állókat. Kamaszkorú tanulóink őszintén meséltek a szülőkkel, főként az édesanyákkal való konfliktusaikról, a mindennapi nehézségekről és azokról a helyzetekről, amikor utólag már másként viselkednének. A közös gondolkodás segített abban, hogy felismerjék: a bocsánatkérés, a megbocsátás és az érzések kimondása nagyon fontos része kapcsolatainknak.
A projekt zárásaként minden tanuló saját verset írt az édesanyjának. Ezeket szép papírra ragasztottuk, lamináltuk, majd a gondosan nevelt virágok mellé csomagoltuk ajándékként. A versek és a virágok együtt egy kedves, személyes üzenetet közvetítettek: köszönetet és bocsánatkérést mindazért a nehézségért, bosszúságért vagy fájdalomért, amit talán akaratlanul okoztak édesanyjuknak.
Ez a hónap különösen megható és érzelmekben gazdag időszak volt, amely során tanulóink nemcsak az anyák napi készülődés örömét élhették át, hanem a megbocsátás, az empátia és a szeretet kifejezésének fontosságát is mélyebben megérthették.
A boldogságórán a testmozgás témakörével foglalkoztunk. Különböző mozgásos feladatokat végeztünk, és közben beszélgettünk a testmozgás fontosságáról is. Megtanultuk, hogy a rendszeres mozgás segít megőrizni az egészségünket, erősebbé és energikusabbá tesz minket. Szó esett az egészséges táplálkozásról is, hiszen a megfelelő ételek fogyasztása nagyon fontos a sportolás mellett. Beszélgettünk különböző sportágakról, például a fociról, kosárlabdáról és úszásról. A foglalkozás vidám és hasznos volt, sok új dolgot tanultunk.
Az áprilisi boldogságóra középpontjában a megbocsátás állt. A foglalkozás során egy egyszerű, mégis szemléletes és mély jelentéssel bíró gyakorlatot végeztünk el a gyerekekkel.
Minden tanuló kapott egy darab száraz tésztát, amelyet a kezükben kellett tartaniuk a teljes foglalkozás alatt. A tésztát nem tehették le, így az végig „velük maradt” minden tevékenység során, mint az ebédnél, a házi feladat elkészítése közben és az udvari játék alatt is.
A gyakorlat célja az volt, hogy megtapasztalják, milyen érzés folyamatosan „cipelni” valamit. A foglalkozás végén közösen letettük a tésztát, majd megbeszéltük az élményeiket. A gyerekek megfogalmazták, hogy kényelmetlen volt, zavarta őket a mindennapi tevékenységekben, és sokszor szerették volna már letenni…volt aki letette. 🙂
Ezt követően párhuzamot vontunk a harag és a sérelmek hordozásával. Rávilágítottunk arra, hogy amikor nem bocsátunk meg, olyan, mintha folyamatosan „cipelnénk” valamit, ami terhet jelent számunkra. Amikor viszont megbocsátunk, olyan érzés, mintha végre letehetnénk ezt a terhet, ami által megkönnyebbülést és felszabadulást élhetünk át.
A foglalkozás segítette a gyerekeket abban, hogy saját élményen keresztül értsék meg a megbocsátás jelentőségét és pozitív hatását.
A megbocsátás gyakorlása egy iskolai vagy osztályközösségben nagyon fontos. Szükségszerű, hogy a konfliktusok után legyen lehetőség a kapcsolat helyreállítására, a felelősségvállalásra, mert az osztályközösség hosszú távú együttélésre épül.
A megbocsátás segíthet:
• csökkenteni a tartós haragot és kiközösítést,
• erősíteni a közösségi légkört,
• megelőzni az elhúzódó konfliktusokat.
„Hogyan hatott rám?” címmel közös beszélgetés során ki-ki egy átélt konfliktus után röviden elmondhatta:
• mi történt közöttük,
• milyen érzéseket váltott ki,
• mire lett volna szükségük.
Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az iskolai megbocsátás leginkább annak megtanulása, hogy:
• lehet hibázni,
• lehet felelősséget vállalni,
• és lehet újra kapcsolódni egymáshoz biztonságos keretek között.
Decemberben a jó cselekedetek fontosságára helyeztük a hangsúlyt a gyerekekkel. A hónap középpontjában a hála, az adakozás és a szeretet állt. A foglalkozásokat beszélgetőkörrel kezdtük, ahol közösen beszéltünk a kedvességről, segítőkészségről, a jó cselekedetekről. Beszélgettünk arról, hogy milyen fontos segíteni másokon, kedvesnek lenni társaikkal, és értékelni a családdal töltött időt.
A hónapban többször is játszottunk „Elismerő szavak” játékot, amely segítette a gyerekeket abban, hogy felismerjék saját, és egymás pozitív tulajdonságait.
A csoportba járó gyerekek nagyon szeretik a meséket, ezért elmeséltem nekik Zelk Zoltán: Mikulás bácsi csizmája című meséjét majd a témafeldolgozó kérdések alapján beszélgettünk. Aktívan kapcsolódtak be a beszélgetésbe. Ez után örömmel színezték ki a meséhez kapcsolódó színezőt.
A hónap nevezetes napjának a Luca napját neveztük ki, amikor minden gyerek elkészítette a saját jóság búzáját. Az ültetés során a gyerekek elmesélhették, hogy milyen jó, kedves dolgot tettek már.
A mai Boldogságórán a megbocsátás gyakorlásáról beszélgettünk. A gyerekek közösen gondolkodtak azon, hogyan érezzük magunkat, amikor haragszunk valakire, és milyen érzés megbocsátani. Megfogalmazták, hogy a harag szomorúságot és feszültséget okozhat, a megbocsátás viszont megkönnyebbülést, békét és újra jó kapcsolatokat hozhat. A foglalkozás segítette a tanulókat az érzelmek felismerésében, az empátia fejlődésében és a konfliktusok békés rendezésében.
A mai Boldogságórán a megbocsátás gyakorlásáról beszélgettünk. A gyerekek közösen gondolkodtak azon, hogyan érezzük magunkat, amikor haragszunk valakire, és milyen érzés megbocsátani. Megfogalmazták, hogy a harag szomorúságot és feszültséget okozhat, a megbocsátás viszont megkönnyebbülést, békét és újra jó kapcsolatokat hozhat. A foglalkozás segítette a tanulókat az érzelmek felismerésében, az empátia fejlődésében és a konfliktusok békés rendezésében.
