Áprilisban a megbocsátás témájával foglalkoztunk a Csillag csoportban. Beszélgettünk arról, hogy a harag tartása nem jó érzés, és közösen megfogalmaztuk, milyen felszabadító élmény kibékülni egy-egy konfliktus után, amikor újra együtt tudnak játszani a gyerekek. A témát egy mesével is feldolgoztuk: Morvai Dóra Mese a megbocsátásról című történetét hallgatták meg a gyerekek.

A konfliktusok megelőzése érdekében minden reggel közösen elmondtunk egy kedves mondókát:
„Sem gondolatban, sem szóban, sem cselekedetben senkit sem bántunk, mert mindenkit nagyon szeretünk.”

A harag oldását feszültségoldó jógaászanákkal is gyakoroltuk (pl. oroszlán, kígyó). Ana Serna Ég veled harag, szia önuralom című meséje segített abban, hogy a gyerekek megértsék, milyen jó érzés elengedni a haragot és megbocsátani.

Anyanyelvi játékokkal is erősítettük a kedves, békítő kifejezések használatát: postás játék – („szeretlek”, „bocsánat”, „ne haragudj”, „sajnálom”) igaz-hamis; ellentétek; kakukktojás.

A Föld napjához kapcsolódva arról beszélgettünk, hogyan óvhatjuk meg környezetünket. Közösen megfogalmaztuk: „A Föld is megbocsát nekünk, de óvjuk meg együtt!” Ennek jegyében virágpalántákat ültettünk magaságyásba, fákat az óvoda udvarára, amelyeket folyamatosan gondozunk és locsolunk. A digitális táblán szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos játékokat játszottunk, majd a település arborétumában közösen gyűjtöttünk szemetet az általunk készített szelektív tárolókba.

Só és vízfesték felhasználásával földgömböt készítettünk ragasztással, majd egy közös földgömböt rajzoltunk és színeztünk ki zsírkrétával. Ültetés közben több dalt is énekeltünk „Beültettem kis kertemet tavasszal”, „Én kis kertet kerteltem”, végül pedig meghallgattuk és együtt elénekeltük Bagdi Bella Megbocsátás dalát, ami nagyon tetszett a gyerekeknek, így 1-1 tevékenység közben többször elénekeltük közösen.

TEVÉKENYSÉGI TERV – BOLDOGSÁGÓRA
A tevékenység témája: Megbocsátás gyakorlása
A tevékenység célja: Az érzelmi intelligencia fejlesztése, a konfliktuskezelés eszköztárának bővítése, a belső feszültség elengedésének megtapasztalása testi és lelki szinten.
1. Bevezetés, hangulati alapozás
• Motiváció: Közös körben „Mosolygós labda” körbeadása. Pozitív élmények megosztása.
• Légzőgyakorlat: „Méhecskelégzés”
Cél: A figyelem fókuszálása, a vegetatív idegrendszer megnyugtatása.
2. Problémafelvetés: „Érzelmi poggyász” (Szenzomotoros tapasztalás)
• Módszer: Szemléltetés hátizsákkal és nehéz kövekkel.
• Pedagógiai cél: Annak tudatosítása, hogy a sértettség és a harag fizikai teher a szervezetnek. A „nehézség” és a „megkönnyebbülés” fogalmainak rögzítése.
3. Ismeretszerzés és feldolgozás: Ho’oponopono
• Interaktív mese: Konfliktushelyzet bemutatása, ahol a megoldást a négy varázsszó hozza el.
• Érzelmi nevelés: A kövek (terhek) fokozatos kivétele a zsákból a mese nyomán.
• Zenei megerősítés: Bagdi Bella: Ho’oponopono dalának közös éneklése mozgással kísérve.
Cél: Az „Sajnálom, Kérlek bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek” mantrák bevésése.
4. Alkalmazás és gyakorlás: Szituációs játékok
• Varázsszavak játéka: Tipikus óvodai konfliktusok modellezése (pl. véletlen lökés, játékelvétel).
Módszer: A gyerekeknek ki kell választaniuk a helyzethez illő verbális megoldást.
5. Feszültségoldás: „Jön a Harag Manó!”
• Tevékenység: Aktív mozgásos játék. A feszültség fizikai kiadása (dobbantás) és a tanult verbális elengedés kombinálása.
• Cél: A romboló indulatok szocializált mederbe terelése és levezetése.
6. Lezárás és rögzítés
• Erősségmondóka: A megbocsátás rituális megerősítése közös mondókával és fizikai kontaktussal (kézfogás/ölelés).
• Reflexió: A „könnyű szív” állapotának tudatosítása.
A foglalkozás reflexiója és értékelése
A megbocsátásról szóló foglalkozásomat a Boldogságóra program keretein belül valósítottam meg a csoportomban. A gyerekek most is nagyon kíváncsian és nagy örömmel várták a tevékenységet, ráadásul három kolléganőm is részt vett az eseményen hospitálóként.
A foglalkozás a felnőttek körében is rendkívüli hatást váltott ki. Bár a gyermekeknél nem voltak látható érzelmi kitörések, a kolléganőimre elementáris, mély hatással volt a folyamat. A tevékenység végén mindhárman megerősítették, hogy a hospitálás alatt bennük is sok minden elengedésre került a megbocsátás és az elengedés gyakorlása által.
A gyermekek szintjén a legnagyobb áttörést a foglalkozás utáni harmadik napon tapasztaltam meg. A tevékenység során, az „érzelmi poggyász” bepakolásakor volt egy kisfiú, aki még nem szerette volna szavakkal kifejezni a benne lévő feszültséget. Mivel a képzésen megtanultam, hogy a gyermek elzárkózását és határait is maximálisan tiszteletben kell tartanunk, lehetőséget adtam neki arra, hogy verbális megfogalmazás nélkül is annyi követ tegyen a zsákjába, amennyit indokoltnak érez.
Ez a kisfiú a közelmúltban komoly családi veszteségeket élt át, amelyek miatt felerősödött nála a szorongás. A foglalkozás után három nappal a csoportszobában nagy fakockákból egy szimbolikus építményt készített, amely az elhunyt szeretteit jelképezte. Kérte, hogy óvjuk az építményt, másnap pedig a játékot továbbfejlesztve virágokat is készítettünk rá.
Bízom benne, hogy ez a rituálé segített megnyugtatni a kis szívét, és a foglalkozás hatására el tudta indítani magában az elengedés folyamatát. A jövőben egy általam alkalmazott léggömbös technikával is segíteni fogom őt a további feszültségoldásban.
Fantasztikus volt látni, hogy a foglalkozáson elvetett magok milyen mély és gyógyító folyamatokat indítottak el a gyerekekben és a felnőttekben egyaránt.