Relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást , ami a „Hervad a virágom, éled a virágom” és a Napimádás volt.
Ezután táncoltunk, zenét hallgattunk , melynek címe ” Jó emberré csak a szívemmel válhatok”.
Beszélgetőkört alakítottunk és megbeszéltük , hogy mi, milyen jó cselekedeteket tudunk végrehajtani, mik azok a jó cselekedetek, miért fontos….
Meseolvasással folytattuk, a könyv 105. oldaláról, majd a mese végén lévő kérdéssort is megbeszéltük.
Szituációs játék következett, ami a kézikönyv 107. oldalán található.
Az aznap reggel kiszínezett szívecskéket felragasztottuk a boldogság lépcsőnkre.
Zárásul ismét tánc és zenehallgatás a Boldog vagyok c. zenére.
A munkafüzet feladatait később megoldottuk.
Boldogságóra Alapprogram
Mosolygós fejek a dobozban – békülő játék
Készítek egy kis dobozt, amit a gyerekekkel együtt feldíszítek. A dobozba apró papírkorongokat teszek, mindegyiken egy-egy mosolygós arc van.
Amikor konfliktus alakul ki, odahívom a gyerekeket a dobozhoz, és megkérem őket, hogy húzzanak egy-egy mosolygós fejet. Ez jelzi, hogy most megpróbálunk kedvesen, nyugodtan beszélni egymással.
A játék során így vezetem őket:
– Elmondom, mi történt („Elvettem a játékodat.”)
– Kimondom az érzésemet („Sajnálom.”)
– Meghallgatom a másikat („Te mit éreztél?”)
Elmagyarázom, hogy a mosolygós fej segít abban, hogy újra barátságosan forduljunk egymás felé. A másik gyerek eldöntheti, elfogadja-e a bocsánatkérést.
Ha sikerül megbékélniük, visszatesszük a mosolygós fejeket a dobozba, és egymásra mosolygunk. Ha szeretnék, adhatnak egymásnak egy kézfogást vagy ölelést is.
Ezt a játékot napindításkor is használom: mindenki húz egy mosolygós fejet, és ad egy mosolyt valakinek a csoportban.
Számomra ez a játék abban segít, hogy a gyerekek számára a konfliktusok megoldása egy kedves, biztonságos élmény legyen.
A megbocsátás képessége segíti a gyermekeket abban, hogy felismerjék saját és mások érzéseit, kezelni tudják a konfliktusokat, valamint helyreállítsák és megerősítsék kapcsolataikat. A keresztyén szemléletben a megbocsátás Isten szeretetének és kegyelmének megéléséhez kapcsolódik, amely példát ad az egymás felé fordulásban, az elfogadásban és az újrakezdés lehetőségében. A foglalkozás során cél volt, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelő, élményszerű módon találkozzanak ezekkel az értékekkel. A foglalkozást egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, melynek során a gyermekek „rongybabává válva” ellazították izmaikat, és tudatosan figyeltek testük jelzéseire. Ez a ráhangoló szakasz segítette a belső nyugalom megteremtését, a figyelem összpontosítását, valamint egy olyan biztonságos, elfogadó légkör kialakítását, amelyben a mélyebb érzelmi és erkölcsi tartalmak is befogadhatóvá váltak. Ezt követően „A kisnyuszi és az eltűnt virág” című mesén keresztül vezettem be a témát. A történet a nyuszi és az őzike kapcsolatán keresztül mutatta be a megbántás, a bűntudat és a megbocsátás folyamatát. A nyuszi döntése után belső feszültséget él meg, majd bocsánatot kér barátjától, aki megbocsát neki. A mese lehetőséget adott arra, hogy a gyermekek azonosuljanak a szereplőkkel, és megtapasztalják, hogy a bocsánatkérés és a megbocsátás felszabadító erejű. A történet üzenete összekapcsolható volt a keresztyén tanítással is: ahogyan mi is bocsánatot kérünk és kapunk, úgy tanuljuk meg mi is továbbadni a megbocsátást mások felé. A mese feldolgozását egy interaktív ho’oponopono játék követte, amely a megbocsátás négy alapmondatára épült („Sajnálom”, „Kérlek, bocsáss meg”, „Köszönöm”, „Szeretlek”). A gyermekek zenére mozogtak, majd a varázsszavak hallatán társat választottak és öleléssel fejezték ki a kapcsolódást. A tevékenység során hangsúlyt kapott, hogy a kimondott szavaknak és a szeretetteljes gesztusoknak gyógyító ereje van, amely összhangban áll a keresztyén szeretetparancs üzenetével. A foglalkozás következő részében differenciált tevékenységeket kínáltam. A kreatív feladat során a gyermekek szivárványt készítettek krepp papírcsíkokból, ahol a világos és sötét színek az érzelmi állapotokat szimbolizálták. A beszélgetés során kiemeltük, hogy amikor megbántunk valakit és nem kérünk bocsánatot, szívünk „elsötétülhet”, ugyanakkor a megbocsátás, a szeretet és az őszinte odafordulás „világosságot” hoz. Ez a gondolat jól kapcsolódott a keresztyén tanításhoz, amely szerint a szeretet és a megbocsátás Isten világosságát tükrözi az emberi kapcsolatokban. A másik tevékenység a munkafüzet 61. oldalán található feladat volt, amely a nagyobb gyermekek számára biztosított lehetőséget a téma tudatosabb feldolgozására. A foglalkozást a „Jön a zombi” játékkal zártuk, amely játékos formában segítette a tanultak elmélyítését. A gyermekeknek gyorsan kellett reagálniuk a „zombi” közeledésére a varázsmondatok egyikének kimondásával. A játék során ismét hangsúlyt kapott, hogy a kimondott jó szavak ereje képes megváltoztatni helyzeteket és kapcsolatokat.
A gyermekek a foglalkozás során végig aktívan és érdeklődően vettek részt. A különböző módszerek – relaxáció, mese, mozgásos és kreatív tevékenységek – lehetővé tették, hogy a téma több szinten is feldolgozásra kerüljön. Különösen a közösségi élményt nyújtó, interaktív elemek segítették az érzelmi bevonódást. Megfigyelhető volt, hogy a gyermekek képesek voltak kapcsolódni a megbocsátás fogalmához, és több esetben saját élményeikre reflektáltak. A keresztyén értékek – különösen a szeretet, az elfogadás és a megbocsátás – természetes módon épültek be a foglalkozásba, nem elvont tanításként, hanem megélt tapasztalatként.
Az április hónap is tele volt feladatokkal, érdekes témákkal, tanulnivalókkal. A hónap elején kedvességmagokat ültettek a gyerekek. Minden tanuló 1-1 cserépbe babot ültetett, amiket minden nap ellenőriznek, öntöznek, kedves szavakkal segítik elő a fejlődésüket.
A megbocsátás gyakorlására számtalan ötletet valósítottunk meg. A feladatok közt szerepelt a megbocsátás böngésző. Megbeszéltük, miért fontos a megbocsátás, egyáltalán miért is követünk el hibákat, miért bántunk meg másokat.
Meghallgatták A három csibe c. mesét, amit utána dramatizáltunk is.
Megfejtettük a tankönyvben lévő rejtvényt, aminek a megoldása a SAJNÁLOM szó lett. Elmondtuk, hogy más szóval ezt hogy tudjuk kifejezni. Jött is egyből a bocsánat szó a gyerekek fejéből. A szót kiraktuk különféle apró tárgyakból a földön, hogy vizuálisan is megerősítsük a cselekedet fontosságát.
Egy érdekes kísérletet hajtottunk végre. Egyik tanuló összetört a beszélgetőkör közepén egy tányért. Megbeszéltük, hogy a tányért hiába ragasztjuk össze, utána már nem lesz ugyanaz az edény. Az emberi lélek is ilyen, minden megbántás során sérül, hiába kérünk bocsánatot, már a sérelem ott marad. De ettől függetlenül, ha mégis szomorúságot okozunk másnak, ne felejtsünk el bocsánatot kérni.
A Föld-napjához kapcsolódóan megnéztük A bolygó kapitánya c. mesét. A gyerekek szinte lélegzet visszafojtva nézték végig, nagyon tetszett nekik. Utána a megfigyeléseik alapján kiszínezték Bolygó kapitányt.
Megtanultuk, hogy a csomagolásokon lévő címkék mit jelentenek, milyen csomagolóanyag óvja legjobban a Föld egészségét.
Foglalkoztunk környezetbarát közlekedési eszközökkel is.
Kicsit a méhek életébe is betekintettünk a méhek napjához kapcsolódva. Gyakoroltuk a méhecske légzést, és a nagymozgásos feladatunknak a méhet táncát választottam.
Igazán eredményes, élménygazdag hónapot tudhatunk magunk mögött.
Az áprilisi boldogságóránk témája a megbocsátás gyakorlása volt.
Egymás köszöntése után a ráhangolódó dalt szokásunkhoz híven ritmushangszerekkel kísértük. (Bagdi Bella: Boldogságóra Erősség Dalok – MEGBOCSÁTÁS )
Téma feldolgozása során beszélgettünk arról, hogy mi történhet, és milyen oka lehet annak, hogy haragszunk és mérgesek vagyunk. Miért is szoktunk mérgelődni, és kire szoktunk mérgesek lenni? Teszünk-e mi is olyant, hogy mások haragudjanak ránk? A mese (Makkos Mókus és a megbocsátás) megtekintése után, megbeszéltük a történteket. A tanulók a mindennapjaikban használt és ismert hangulatlabdák közül kiválasztották a mérges és a jókedvű labdát, és megmutatták, hogy szerintük melyik a jobb. Melyik érzés a kellemes. A mese szereplőiről mindenki egyenként megállapította, hogy haragudott-e rá valaki a mesében vagy sem. A történet alapján azt is fontos volt megbeszélni, hogy jó dolog és jó érzés a megbocsátás, és sokat segít, ha a rosszat tevő személy belátja a hibáját és elnézést kér. Megbeszéltük a harag, a megbocsátás, és a már nem haragszom fogalmakat, kifejezéseket. Feladatként minden tanuló szeretetet illetve megbocsátást ábrázoló rajzot válogatott.
Az óra zárása előtt Bagdi Bella: Most jó nekem – című dalát hallgattuk és kisértük ritmushangszerekkel. .
Barátságlánc – mi összetartozunk – Társas kapcsolatok ápolása
A társas kapcsolatok ápolásának témájára való ráhangolódást egy „Ölelő lánc” játékkal kezdtük. A játékot én indítottam el, majd a gyermekek egymásnak adták tovább az ölelést a körben. Megfigyelhető volt, hogy míg egyes gyermekek örömmel fogadták és adták tovább az érintést, addig mások kezdetben visszafogottabban, bizonytalanabbul kapcsolódtak be a tevékenységbe. A játékot követően közösen beszélgettünk az átélt élményről és érzésekről. A gyermekek megosztották tapasztalataikat arról, milyen érzés volt megölelni egymást, illetve ölelést kapni. Többen úgy fogalmaztak, hogy „jó érzés volt”, „boldog lettem tőle” illetve „örülök neki, hogy megöleltek engem”.
A gyermekekhez ismét megérkezett Boldog Dóra, aki csengettyűszóval jelezte a mese kezdetét, és invitálta őket a közös tevékenységre. Ezt követően Boldog Dóra Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő meséjét mesélte el gyermekeknek. A mese elmesélése során tudatosan figyeltem arra, hogy hanglejtéssel és hangsúlyokkal érzékletesebbé tegyem a történetben megjelenő érzelmeket. A mese feldolgozásához beszélgetést kezdeményeztem a barátság témakörben. Közösen gondolkodtunk olyan kérdéseken, mint például: mit szoktak együtt csinálni a barátok, illetve hogyan segít egy barát, ha a másik szomorú. Ezt követően „Azt szeretem benned” játékot játszottuk, melyhez Dóra baba nyújtott segítséget. A gyermekek körben ülve adták tovább egymásnak a babát, miközben elmondták társaiknak, mit szeretnek bennük. Külön öröm volt számomra, hogy a gyermekek figyeltek egymásra, és törekedtek arra, hogy mindenki sorra kerüljön, senki ne maradjon ki a játékból. A tevékenység zárásaként minden gyermek egy-egy kislány vagy kisfiú formájú kivágott papírfigurát kapott, melyet kiszínezhetett és saját maga formálhatott. Ebből közösen „barátságláncot” készítettünk, amelyet a csoportszoba bejáratánál helyeztünk el, hogy a gyermekek minden belépéskor emlékeztessék magukat a közös élményre és a barátság fontosságára. A foglalkozás végén közösen elénekeltük Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalát, amelyet ismét egy közös „Ölelő lánc” játékkal kísértünk, ezzel is erősítve a csoportban kialakult pozitív társas kapcsolatokat.
Forrás: Bagdi Bella, Prof.Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva – Boldogságóra Kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek 3-6 éveseknek
Egy szemüveg, melyen át boldogabb a világ – Az optimizmus gyakorlása
A második Boldogságóra foglalkozást Prof. Dr. Bagdi Emőke által kidolgozott mozgásos relaxációs gyakorlattal indítottam, „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” címmel. Miután a gyermekek kényelmesen, stabilan megálltak, arra kértem őket, hogy karjaikat magasba emelve nyújtózzanak az ég felé. Közben irányított, nyugodt hangon segítettem a ráhangolódást: „Nyújtózz fel, érd el az eget, légy sudár, és nyújtsd meg magad… élvezd milyen sudár lettél…”. Ezt követően a gyerekekkel együtt, lassan előrehajoltunk, derekukat megdöntve, karjaikat lazán lelógatva a föld felé, mint egy ingaóra. A mondókát kísérve karjaikat jobbra-balra lendítették: „inga-inga lendül jobbra-balra”. A gyakorlat során a cél a test ellazítása, a figyelem összpontosítása és a belső nyugalom megteremtése volt.
Ezt követően megérkezett a csoportba Boldog Dóra, aki csengettyűszóval és a „Kerekerdő kalandra hív téged…” mondókával invitálta a gyermekeket a mesehallgatásra. Ezután Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című meséje hangzott el. A történetet süni és szemüveges törpe bábok segítségével meséltem el, különös figyelmet fordítva arra, hogy hanglejtésemmel és hangsúlyaimmal az érzelmi tartalmak még kifejezőbbé váljanak. Tódi törpe „Szebben látó” mondókáját a gyermekek életkorához igazítva, egyszerűsített formában ismertettem meg, mely a „Hipp-hopp, hopp…” kezdetű mondóka volt, ezt közösen megtanultunk és mozgással is kísértünk. A mese feldolgozását beszélgetéssel folytattuk, melynek során az optimizmus fogalmát jártuk körül. A történethez kapcsolódva kiemeltem, hogy Artúr, a süni, „varázsszemüveg” segítségével, sokkal szebbnek és jobbnak kezdte látni a világot, melyet úgy nevezett el, hogy „optimista szemüveg”. Az optimizmus jelentését a gyermekek számára érthető hétköznapi példákon keresztül magyaráztam el, úgy mint például: „Ha egy játék elromlik, megjavítható, és újra használhatóvá válik.” A beszélgetés követően dramatikus játékkal mélyítettem el a témát a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” játékával. A játék célja az volt, hogy Boldog Blanka csapatának különböző eszközökkel és ötletekkel vidámságot kellett varázsolni Szomorú Szilárd csapatának szomorú arcára. Annak érdekében, hogy minden gyermek megtapasztalhassa a felvidítás örömét az első játék után a csapatok szerepet cseréltek. A játék által megtapasztalták a gyermekek, hogy pozitív, optimista hozzáállás milyen hatással lehet mások hangulatára is. A foglalkozás zárásaként minden gyermek elkészíthette saját „optimista varázsszemüvegét”, amelyet ha felvesznek, segíti őket abban, hogy a világot vidámabban, színesebben és pozitívabb szemlélettel lássák. Az alkotótevékenység során meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, mely tovább erősítette a foglalkozás hangulatát. Az elkészült szemüvegeket a gyermekek hazavihették, hogy szükség esetén bármikor segítségül hívhassák az optimista szemlélet megerősítéséhet. Emellett egy általam készített „varázsszemüveg” a csoportban maradt, amelyet az óvodai mindennapok során is bármikor visszanyúlhatnak, ha szeretnének egy kis vidámságot, és pozitív megerősítése meríteni.
Forrás: Bagdi Bella, Prof.Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva – Boldogságóra Kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek 3-6 éveseknek
1. Ráhangolódás / Reflexió: „Érzéskör” – Körbe ülve mindenki elmondhatja, „Ma ilyen érzéssel jöttem ide.” (pl.: öröm, fáradtság, izgatottság, bánat…) → cél: érzelmi biztonság hangolódás.
2. Bevezetés: – Mi az, hogy megbocsátani?
Történet, mese: A három csibe
Beszélgetés: – Ki mit érzett a történetben?
– Miért volt nehéz megbocsátani?
– Milyen érzés volt, amikor végül kibékültek?
– Mit gondoltok, mi a megbocsátás?
Összefoglalva: „A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, ami történt, hanem hogy nem akarunk többé haragudni, és esélyt adunk a békére.”
3. Fő tevékenység – „A megbocsátás szíve”
Rajzoljunk szívet, minden gyerek írhat vagy rajzolhat rá.
– Kinek bocsátottam meg?
– Mikor kértem bocsánatot valakitől?
– Amikor megbocsátok, így érzem magam. → Ezután közösen felragasztjuk egy papírra a szíveket.
a) Beszélgetés: – Mit vettünk észre?
– Hogyan változik bennünk az érzés, ha elengedjük a haragot?
b) Cél: Megérteni, hogy a bocsánatkérés nem gyengeség, hanem a kapcsolatok helyrehozásának kulcsa
„Varázsszavak gyakorlása”= „Sajnálom, hogy…, Nem akartalak megbántani, szeretnék kibékülni…”
c) „Bocsánatkérés-lánc játék”→ Egymásnak adnak kedves üzeneteket, amelyben megfogalmazzák, mit köszönnek meg vagy miért kérnek elnézést.
4. Elengedő gyakorlat: „Szél fújja el a haragot.” – Mindenki rajzol egy kis kört / vagy követ egy papírdarabra: ez a harag vagy szomorúság, amit el szeretne engedni. A gyerekek becsukhatják a szemüket és elképzelhetik, hogy a harag egy kő, amit a kezükben tartanak. Ezután mély levegővel „elfújják”, vagy eldobja a levegőt – mintha a szél vinné a nehéz érzést.
Zene: halk, nyugtató zene, szólhat a háttérben.
Reflexió: „Most milyen érzés van benned?”
5. Lezárás és megerősítés
Körben: „Ma azt tanultam, hogy megbocsátani…”
Lezárás: „A megbocsátás nem mindig könnyű, de segít, hogy a szívünk könnyebb legyen, és újra jóban lehessünk egymással.”
Következő hetekben: „A megbocsátás művészete.”
1. Rajzpályázat: „Amikor én megbocsátottam…” címmel, vagy „Megbocsátás napló” készítése.
„A bocsánatkérés ereje” – Hogyan mondjuk, hogy sajnálom.
Cél: Megtanulni, hogyan lehet őszintén és hitelesen bocsánatot kérni.
2. „Belebújni a másik cipőjébe” – Az empátia gyakorlása
Cél: Fejleszteni a gyerekek képességét, hogy felismerjék és megértsék mások érzéseit.
a) Érzelemkártyák: arckifejezések, helyzetek felismerése.
b) Szerepjátékok: „Mi lenne, ha te lennél az, akit megbántottak?”
c) Érzelmi doboz: a gyerekek kihúznak helyzetkártyákat, és elmondják, mit érezne az adott személy.
d) Beszélgetés: Mi segít, hogy jobban megértsük egymást?
3. „Amikor dühös vagyok…” – Haragkezelés játékosan
Cél: A gyerekek felismerjék és tudják kezelni a haragjukat békés módon. Megérteni, hogy a harag természetes érzés, de nem kell, hogy fájdalmat okozzon másnak.
a) „Düh-szörny” rajzolása – milyen a harag, amikor megjelenik bennem? (Milyen a színe, formája)
b) „Megnyugvó doboz” – ötletek gyűjtése, mi segít lenyugodni (pl.: mély levegő, rajz, zene, mozgás)
c) „Stop – gondolkodj – válassz” játék: Rövid helyzetek – reakciók megbeszélése.
Lezárás: Minden esetben: Mély levegő, nyugodt mozdulatok, „elengedem a dühöm.”
Relaxáció
Április Boldogovi témája a megbocsátás gyakorlása volt. Ez számomra is nehéz téma, hiszen könnyebb megharagudni, mint kibékülni. Boldogóránkat a Villámlazítás relaxációs gyakorlattal kezdtük, amikor mindenünket megfeszítettük, majd „kieresztettük a gőzt”. Aztán elmeséltem a gyerekeknek a Tündéri bocsánat c. mesét, és a mese kapcsán beszélgettünk arról, hogy a harag, sértődés, milyen rossz érzés, mennyire nyomja a szívünket és milyen megkönnyebbülést okoz, ha sikerül megbocsájtanunk valakinek. Aztán gyakoroltuk is ezt, egy- egy gyerek bocsánatot kért a másiktól azért pl. mert nem vette be a játékába, nem focizott vele egy csapatban, elvett tőle valamit. A kibékülés persze nagy öleléssel zárult, miközben használtuk a varázsszavakat: sajnálom, bocsáss meg, köszönöm…Érdekes volt látni, hogy volt, aki nem magára gondolt, hanem hogy más gyerek mivel bántotta meg a másikat, és volt, aki még tőlem is bocsánatot kért. A végén a megbocsátás papírmadarait színezhették ki a gyerekek, amiket a szekrényre raktunk egymás közelébe, majd haza is vihették őket szüleiknek, átadva egy bocsánatkéréssel és öleléssel.
Az űrhajózás világnapjához kapcsolódó boldogságóra alkalmával a megbocsátás és az érzelmi megnyugvás témáját dolgoztuk fel a gyermekekkel játékos formában. A foglalkozás során arról beszélgettünk, hogy amikor valakire haragszunk, az olyan, mintha egy sötét felhő takarná el a napot, a megbocsátás azonban segít felemelkedni e felhők fölé, ahol újra megláthatjuk a fényt és a nyugalmat.
A gyermekekkel közösen elképzeltük ezt az utazást, majd egy űrhajót készítettünk, amely a békéhez és a megnyugváshoz vezető utat jelképezte. A játék során a gyerekek megtapasztalhatták, hogy a harag és a szomorúság érzése enyhíthető, ha képzeletben eltávolodunk a problémától, és nyugodt, biztonságos helyet teremtünk magunknak.
A közös élmény segítette a gyermekeket az érzelmek felismerésében, a megbocsátás fontosságának megértésében, valamint abban, hogy megtapasztalják: a nehéz érzések után újra rátalálhatnak a belső nyugalomra és a jókedvre.