Az áprilisi hónap témáját, a megbocsátást a hétköznapokban is gyakoroljuk. Relaxációs gyakorlatokkal kezdtük meg tevékenységeinket. Ezek között szerepelt „A haragom kifújom…” című játék is. A „Bánatos medve” című mese meghallgatása közben, a gyermekekkel mondókáztunk, eljátszottuk a mackódalt. A mesét követően a gyermekek elmesélték, hogy ők már voltak- e mérgesek valakire, kitől kértek már bocsánatot? A beszélgetés után „Szeretetgombóc” játékot játszottunk, melyet nagyon kedveltek, mindenki szeretett volna középen lenni. Kézműves tevékenységek során elkészítettek többféle gyurmaarcot, melyek különböző érzelmeket ábrázoltak. Mielőtt megalkották, a saját arcukon is eljátszották mimikával. A gyermekek elkészíthették a „megbocsátás” virágát muffin papírból, melyet átadhattak annak, akinek megbocsátanak.

A foglalkozást ez alkalommal is relaxációval indítottuk. „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom.” és a „Domborítok, mint a cica. házba bújok, mint a csiga.” mondókára nyújtóztunk, összegömbölyödtünk, ellazultunk.
A témát beszélgetéssel vezettem be: „Biztosan veletek is előfordult már, hogy összevesztetek valamelyik barátotokkal vagy akár az anyával, apával, testvéretekkel és megbántva éreztétek magatokat. Sőt, az is biztosan előfordult már mindenkivel, hogy megbántottatok valakit, akit pedig nagyon szerettek. Emlékeztek ilyenre? Van, aki szeretné elmesélni mi történt? Hogyan éreztétek magatokat ekkor?”
Minden gyermeknek volt ezzel kapcsolatos élménye, ezt örömmel meg is osztották egymással. Volt, akinek óvodai konfliktusa volt a legemlékezetesebb, mások testvérükkel, szüleikkel való sérelmeiket mesélték el.
Beszélgettünk a veszekedések, viták megoldásáról is, hogyan végződött, a kibékülés / megbocsátás milyen érzéssel töltötte el őket.
Ezt követően színezőket kaptak, melyek különböző szituációkat ábrázoltak. Meg kellett keresniük és ki kellett színezniük azt a képet, ahol úgy érzik a gyerekek megbántották egymást és bocsánatot kellene kérniük. (pl. csúfolódó, kiabáló-veszekedő gyerekek, agresszió….). Színezés közben meghallgattuk a Ho’oponopono dalt, kértem őket, hogy figyeljék meg milyen varázsszavakat hallanak a dalban. Az egyik kisfiút annyira meghatotta a dal, hogy bár nem tudta megfogalmazni miért, de a sírást is elkezdte. Nem csak én, a többi gyermek is érezte és meg is fogalmazta, hogy ezek a meghatottság könnyei lehetnek.
Amikor kiszínezték, kivágták a kis képeket, ügyesen felidézték a dal varázsszavait. Ezek fel is kerültek a kis képek mellé a tablónkra.
A témához a Mese a kis sünről, aki más mint a többi c. mesét választottam, mely a megbocsátásról szól. A gyerekek a mese végén egymásnak körbeadva, örömmel ölelgették meg a kis sünt, aki képes volt megbocsátani az őt -tüskétlen kinézete miatt -kicsúfoló süntársainak, akik végül megbánva gonoszkodásaikat még tüskéket is varrtak új barátjuknak.
Mese után a Kibékülünk? játék következett. A Kinek nincsen párja dalra mindenki párt választott magának, akivel játékiból csúnyán összevesztünk, mégpedig úgy, hogy elővettük a legcsúnyább, legharagosabb nézésünket, mintha nagyon dühösek volnánk a párunkra. Utána kézfogással, mondókával kibékültünk.
„Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság?
Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon.”
” Béke, béke barátság, összeveszni szamárság.
Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk! Ölelés!!!”
A vicces mondóka minden veszekedő arcára mosolyt csalt, így több alkalommal, párcserével is el kellett játszanunk.
A Jön a zombi játék, ami ez után következett, úgy érzem az új kedvenc játék lesz. A délelőtt folyamán ezután többször is maguk kezdeményezték. Mivel mindenki szeretett volna zombi lenni, ezért sokszor már szándékosan nem mondták ki a varázsszavakat, erre majd szabálymódosítással valami megoldást keresek, hogy mindenki lehessen zombi, de ez a játék lényegét ne vegye el, hogy inkább meg sem szólalnak.😊
A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk a Hahó együttes Barátság c. dalát. A zenére szabadon mozoghattak, táncolhattak, a refrénre (Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság….) párt választottak maguknak, akivel kisujjfogással „kibékültek”.
Ezen a napon már kaptam is egy szívmelengető visszajelzést arról, hogy ez alkalommal is sikerült valamit „elültetnem gyermekeim szívében. Két gyermek közt konfliktus alakult ki. Az egyik nagycsoprtos kislány odaszaladt, összefűzte a kezüket és emlékeztette őket mit tanultunk Boldogságórán. „Fogjátok meg egymás kezét és mondjátok! Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság? Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon.” A modókát nagy nevetés követte, ezzel a vita el is volt simítva. 🙂