2022. április 22-én a mi kis első osztályunk is csatlakozott az „Énekelj a Földért!” mozgalomhoz. A Gyújts egy gyertyát a Földért! című dalt mi is boldogan énekeltük Bellával. Verseket mondtunk, Mentovics Éva: Az erdő sóhaja, A Tavaszlány ébredése, A Földanya sóhaja. A Föld napja alkalmából plakátot készítettünk, és videókat néztünk meg. Megbeszéltük, hogy nagyon sokat tudunk azért tenni, hogy életben maradjon a Föld. Mi jó emberek, közösen meg tudjuk változtatni a világot. Gondozzuk a környezetünket, és felelősséget érzünk iránta. A mi kezünkben a jövő! Ezt sohasem feledjük el! A Föld tiszta vizet, tiszta levegőt, termőföldet, kellemes hőmérsékletet, növényeket, állatokat, ásványkincseket ad nekünk. A Föld nekünk az életet biztosítja. „ Minden, ami a föld felszínén, és felszíne alatt van, szakadatlanul átalakul, mivel a Föld él, és lelke van.” Paulo Coelho
Közösen összegyűjtöttük, hogy mit tehetnénk mi is a Földünkért.
1. Szelektíven gyűjtjük a hulladékot.
2. Takarékoskodunk az energiával. Lekapcsoljuk a lámpát, ha nincs rá szükség.
3. A használt ruhákat, játékokat nem dobjuk ki, hanem elajándékozzuk.
4. Nem dobjuk el a szemetet!
5. Komposztálunk.
6. Óvjuk a növényeket és az állatokat.
7. Fákat, virágokat ültetünk.
8. Kulacsot és uzsonnásdobozt használunk.
9. Gyalog és biciklivel is lehet közlekedni, nem mindig autóval.
10. Takarékoskodunk a vízzel. Inkább a zuhanyzás, mint fürdés a teli kádban.
11. Figyelmeztessük a környezetünket ezekre a dolgokra!
Nekem igazán nagyon érző szívű első osztályom van, akikre nagyon büszke vagyok, mert egy kicsit én is benne vagyok…
Boldogságóra Alapprogram
Az aktuális téma feldolgozását összekapcsoltuk a Föld napjával. Először képeket válogattunk, megbeszéltük, hogy mikor „boldog” és mikor „szomorú” a Földünk. Majd a szív formájú Földre gyurmából arcot készítettünk. Sokféle érzelmet /vidám, szomorú, ijedt, bocsánatkérő, megbántott, stb./ próbáltunk megjeleníteni. Ezután mindenki vidám arcot rajzolt a Földnek és köré rajzolta azokat a dolgokat, amelyek szebbé teszik ezt a csodálatos bolygót.
Az órán a megbocsátásról beszélgettünk különböző történetek kapcsán. Közben kulcsszavakat gyűjtöttünk a témával kapcsolatban.
A foglalkozást az előző alkalommal megismert relaxációs technikával indítottam. Ez a nyugtató csillaglégzés a Jógakaland oldaláról. Örömmel hallottam, amikor a gyerekek arról meséltek, hogy azóta ezt alkalmazták ezt a technikát, sőt otthon a családnak is megtanították, hogyan tudnak megnyugodni a csillaglégzéssel.
A témát úgy vezettem be, hogy 3 kis szörnyike belopakodott és elbújt itt a teremben. A gyerekek segítségét kértem, hogy megkeressük őket. A gyerekek izgatottan kezdték el keresni a szörnyikéket. Miután mindegyiket megtaláltuk, megnéztük kik lehetnek ők… Rávezetésre, segítségre nem is volt szükség, a gyerekek felismerék hogy ők a szomorúság, a harag és a félelem.
Az Aranykulcs c. mesét -hosszabb terjedelme miatt – már előző nap altatáskor elmeséltem a csoportomnak, ez alkalommal csak felidéztük a mese történetét, Róza királylány küzdelmeit. A gyerekek nagyon jól be tudták azonosítani milyen érzelmeket élhetett át a királylány kalandjai során, mikor érezhetett félelmet, haragot, szomorúságot.
Ezt követően mindenki megkapta a saját szörnyikéit, melyet kiszínezhettek. Közben alkalmunk nyílt beszélgetni arról is, ki mikor érzett ilyet, mi az, ami félelmet, haragot, szomorúságot váltott ki belőle és hogyan tudunk ezektől a rossz érzésektől megszabadulni, hogyan tudjuk leküzdeni őket.
Miután megbeszéltük, hogyan tudunk megbirkózni nehézségeinkkel, a 3 kis szörnyikét jelképesen egy befőttesüvegbe ragasztottuk fel, bezárva, megszabadulva negatív érzelmeinktől.
Most már, hogy megbeszéltük, hogyan küzdhetünk meg rossz érzéseinkkel, szorongásunkkal, a gyerekek is lehetőséget kaptak, hogy egy akadálypályán végigküzdve magukat, ők is megszabadulhassanak saját kis szörnyeiktől. Három alkalommal, a három szörnyikével végighaladva az akadályokon, a pálya végén várt rájuk egy befőttesüveg, melybe saját kis szörnyikéjét mindenki bezárhatta, így szabadulva meg a félelemtől, haragtól és szomorúságtól. Nagyon élvezték a közös játékot, nagy boldogság volt számukra a pályát teljesítve üvegbe zárni szörnyeiket.
A foglalkozás lezárásaként egy kooperatív mozgásos játékot terveztem. Különböző érzelmeket ábrázoló szörnyikék képrészleteit lefordítva szétszórtam a teremben. Zenére szabadon futkározhattak. Amikor megállt a zene, fel kellett venniük egy képet, és meg kellett keresniük párjukat, akivel összeillesztve a képüket megkapták a szörnyikét.
Ez a foglalkozás olyan sok élményt adott mind a gyerekeknek, mind nekem, hogy egyik kedvenc témaköröm lett a Megküzdési stratégiák. Leküzdöttünk minden nehézséget és rátaláltunk a boldogság sárga szörnyikéjére, melyet a gyerekek haza is vihettek magukkal.
A foglalkozást egy új relaxációs technika megismertetésével indítottam. Ez a nyugató csillaglégzés a Jógakaland oldaláról. Ez egy nagyon egyszerű légzéstechnika, ami lecsendesíti az elmét, megnyugtat, tanít fókuszálni, koncentrálni. Nagyon tetszett az új technika a gyermekeknek, melyet a hozzá készült csillag-plakát még inkább vonzóbbá tett.
A témát célbadobó játékkal vezettem be. Zsámolyba kellett babzsákkal célbadobni. Annyi lehetőséget kaptak a próbálkozásra, hogy mindenki átélhesse sikerélményt. Ezek után arról beszélgettünk, milyen érzés volt, amikor sikerült beletalálni a célba, elérték a kitűzött célt.
Azt egyértelműen átérezték, hogy ez mindenkit jó érzéssel, boldogsággal tölt el, ezt meg is fogalmazták. A saját célok megfogalmazása már nehezebben ment nekik eleinte, de egymás ötleteiből merítve végül egyre több mindent megfogalmaztak.
A téma feldolgozásához a Mese a kitartásról és az optimizmuról c. mesét választottam, melynek történetében a békák versenyén egyedül a siket béka ért célba, hiszen ő nem hallhatta a károgó kishitűek sóhajtozását, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztak.
Ennek kapcsán a célok eléréséről, sikerekről, kudarcokról beszélgettünk. Egy kislány kivételével úgy gondolták a célokat mindig könnyű elérni, de J. rávilágított, hogy nem, mert az nem mindig egyszerű. „De ha nagyon nehéz és beleadod minden szívedet, akkor sikerül!”
És ezzel ő maga fogalmazta meg az óra legfontosabb mondanivalóját, hogy ha elég elszántak és kitartóak vagyunk, bármire képesek lehetünk! Ezt egy másik kisfiú is megerősítette: „Ha nem adod fel, sikerülni fog! Van is egy olyan szó: Gyakorlat teszi a mestert!” Olyan jó érzés volt csak figyelni és hallgatni őket, ahogy egymásnak próbálták átadni ezeket az önállóan megfogalmazott kis bölcsességeiket.
Ezt követően egy színezőt kaptak, ami egy házikót ábrázolt, ahova hosszú út vezet. Megbeszéltük, hogy a házikóba ragasztják be céljaikat, majd kiszínezzük azt az utat is, amelyet végig kell járnunk, hogy elérhessünk oda.
A foglalkozást egy közös játékkal zártuk. Megbeszéltük, hogy lehetnek olyan feladataink, céljaink, melyet sokkal könnyebben el tudunk érni, ha csapatban, egymást segítve összedolgozunk. Eldugtam a teremben a boldogság várának képrészleteit. Közösen megkeresték, összegyűjtötték, majd a jelzésnek megfelelően szétválogatták a puzzle darabjait. Egyik képet a fiúk, a másikat a lányok rakták ki, valóban összedolgozva, együttműködve.
A gyerekek kérésére az ölelős játék most sem maradhatott ki, így ezzel fejeztük be a közös játékot.
Szilvási Általános Iskola Felsőszilvási Általános Iskolája
A hónap folyamán sok apró örömben volt részünk. Ezeket naponta megbeszéltük és igyekeztünk együtt megélni társaink örömeit. Készültünk egy színházi szereplésre, a tavaszi szünetre és a húsvétra. A pillangóink egyediek és színesek lettek, a fára csak azután röppentek fel, hogy felidéztük egy apró örömünket.
A beszélgetőkörben bevezetésként Kowalsky meg a Vega: Varázsszavak című dalát hallgattuk meg a gyerekekkel. Megbeszéltük, miről szól a dal. Az ovisaim ügyesen megfogalmazták: ha valakit megbántunk, bocsánatot kell kérnünk. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy az én életemben is előfordult olyan eset, mikor olyan dolgot tettem, amiért bocsánatot kellett kérnem. Volt olyan alkalom is, hogy engem bántottak meg. A bocsánatkérés és a megbocsátás is nehéz feladat.
Elmeséltem Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című történetét, majd megbeszéltük, mikor használjuk a varázsszavakat. Arról érdeklődtem, hogy ki emlékszik olyan történetre, ahol megbocsátott valakinek vagy neki bocsátott meg valaki. Többen meséltek arról, hogy megbántották szüleiket, testvéreiket valamilyen cselekedettel.
„Én használtam már a sajnálom szót, amikor otthon összetörtem a vázát.”
„Sajnálom, hogy eltörtem a csoportban a múltkor a babakocsit.”
„Sajnálom, hogy megütöttem a testvéremet, Blankát. Veszekedtünk és megütöttem.”
Ezután a következő kérdésre kerestem a választ: „Mit tennél, ha lenne egy varázspálcád, mint a tündérnek a mesében?”
„Ha lenne egy ilyen varázspálcám, elpusztítanám a háborút.”
„Visszacsinálnék mindent a régire. Ne legyen több csata.”
„A Bencét átváltoztatnám jóvá.”
A tavalyi év óta rendszeresen használjuk a „Mérges torta” elnevezésű táblácskánkat, mely remekül működik. Ennek a módszernek a segítségével sok konfliktust sikerült kezelni, ill. elkerülni.
A munkafüzet feladatai közül is választottam a gyerekeknek, megtanultuk a megbocsátás mondókát és Bagdi Bella dalai is sokszor szóltak a csoportszobában.
(A főképen éppen két kislány békülése látható. 🙂 )
A Föld napján együtt énekeltük el a ” Gyújts egy gyertyát a Földért” című dalt. Amikor tanultuk a szöveget, nagyon sokat beszélgettünk a tartalmáról, hogy megértsék a gyerekek a lényegét! Néhány megoldást is megfogalmaztunk, hogy mi, hogyan óvhatjuk meg a Földet, és vele együtt magunkat is!
A legnehezebb, de a legszebb témát dolgoztuk fel: Saját gondolatainkkal vívni, amelyek nagyobb kárt okoznak bárminél. József Attila: Magad emésztő c. versét hallgattuk meg együtt. Történettel folytattuk. Egy fiúnak valahányszor megbántott valakit, szeget kellett vernie egy kerítésbe. Amikor a javulás útjára lépett, az apja megengedte neki, hogy mindig-egy egy szeget kihúzzon. De ekkor mondott valami fontosat: „Állj meg egy pillanatra, nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel valakivel, vagy rosszat mondasz valakiről, megsebzed őt. Egy ugyanolyan sebet hagysz az ő lelkében, mint ezek a lyukak itt.” „A kiengesztelés és a megbocsátás titka lehet az, ami segíthet a lyukak eltüntetésében.”
Sokszor azonban fordítva éljük meg a dolgokat, minket bántanak, miközben a bántást elkövető mit sem sejtve éli a világát, mi összetört lélekkel élünk tovább. Lehet ezzel valamit kezdeni? A barackos történetet hallgattuk meg, amikor a tanulóknak magukkal kellett mindenhová vinni a gyümölcsöket, amelyek a sérelmeket szimbolizálták. A gyümölcs sok volt, sok a sérelem is az életünkben, viszont a barackok erjedni kezdtek és a doboz szét kezdett esni. Ezzel értették meg a gyerekek, hogy a sérelmeink „hurcolása” mit okoz számunka és mindaddig, míg el nem engedjük a negatív érzelmeket, magunkat bántjuk és gyilkos érzelmeinkkel magunkat betegítjük meg, mint ahogy nagy erőfeszítésbe telt a rothadó barackok hurcolása mindenhová, ahová mentek. A megbocsátás tehát nem egy kegy mások számára, sokkal inkább egy magunknak tett szívesség, amellyel szabaddá leszünk és megmaradt energiáinkat más dolgokra fordíthatjuk. Ugyanezt, csak tudományosan magyarázta el számunka Dr Buda László egy videóban. A nyers érzéseink, haragunk, indulatunk természetes az első fázisban, de mi vezethet el a megbékéléshez? Annak a mérlegelése, belátása, hogy a másitól ennyi telt ebben a helyzetben. Ekkor nyugvópontra kerülhetnek bennünk az indulataink. A megbocsátok neked videó váltotta ki a legnagyobb hatást a gyerekekből, jól lehet, egy szó nem hangzott el benne. Egy fiú feliratokat mutat édesapjának. Minden felirat egy-egy súlyos sérelmet ír le. A végén elhangzik a megbocsájtok is. De váratlanul az utolsó képkockán világossá válik, hogy a fiú magában van a szobában.
Meséltem nyári olvasmányaimról a transzgenerációs traumákkal kapcsolatban és eszembe jutott, hogy az orosz matrjoska babával magyarázom el nekik miről van szó. Egy ember, egy család és tágabb közösség része is, amely hatással van rá. Lehet egy szülő nem a legjobban teljesít szülői szerepében, de neki is volt egy szülője, aki talán nem a legmegfelelőbben bánt vele. Az is lehet, hogy olyan traumák érték kicsi korában, vagy magzatként, amely súlyos hatással volt rá. Annak a szülőnek is voltak felmenői és akkor is történtek a világban vagy a magánéletben negatív események. Ezért nagyon fontos, hogy legyünk tisztában ezzel és talán a káros „öröklött” mintákat is felülírhatjuk saját életünkkel. A gyerekek rajokkal fejezték ki gondolataikat a megbocsátásról. Végül gyermekkorom kedvenc mackója, Füles mackó jött elő a képernyőn-kicsit aggódtam, hiszen a mai hatodikosok már más világban nőnek fel, talán már túl nagyok ilyen mesékhez! Az egyik kisfiú azonban széles mosollyal kiáltott fel, „Ez az, amit papával néztünk!” (Tavaly hunyt el a nagyszülő.) Füles bizony ballábbal kelt fel, mindenki kapott is tőle, de a sötét erdőben eltévedve igen megszégyellte magát, amikor az állatok a segítségére siettek.
Az következő gondolattal összegeztük a foglalkozást: „A megbocsátás nem egyenlő a megbékéléssel. Nem egyenlő a felmentéssel. Nem egyenlő a sértés tolerálásával. Nem jelenti a sérelem letagadását. Nem jelenti a tett elfelejtését. Mit jelent? Elengedni a haragot és azt jó szándékú viselkedéssel helyettesíteni.”
Végül Mark Twain gondolatát tettük a falitáblára: „ A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.”
Az igazi, őszinte érzésű, becsületes ember tud megbocsátani! Hibázunk olykor, ahogy tévedünk is, de belátjuk, tanulunk a hibáinkból. Így van ez a megbocsátással is! Van, hogy akarva-akaratlanul, megtörténik, ilyenkor nyitnunk, lépnünk kell a másik felé, bocsánatot kell kérnünk! Ezzel az osztályom is egyetért minden téren- Szükségük van egymásra, van, hogy összevesznek, de nem tart sokáig, utána „szent a béke”