Az első osztályos tanulók színes papír szíveket vágdostak ki, amelyre felírták a tanév legkedvesebb, legjobb, illetve számukra legboldogabb pillanatait, majd ketté hajtották és bedobták a boldogságbefőttbe. Külön kérésük volt, hogy a következő tanèvben megnézhessék, hogy miket írtak fel a szívecskékre.
Boldogságóra Alapprogram
Az első osztály igazi örökmozgó gyerekekből áll. Nagyon szeretnek sportolni, mozogni. Májusban több napunk is kapcsolódott a sporthoz és az egészséges életmódhoz. Építettünk egy akadálypályát a tanteremben az ott talált eszközök segítségével, melyen kipróbálhattak a gyerekek magukat. Nagyon tetszett nekik ez a feladat, képesek lettek volna egész nap ezzel játszani.
Nagyon tetszett az első osztályos gyerekeknek ez a feladat. Szinte minden tanuló kivetel nekik olyan arcokat készített, amelyik valamilyen örömteli pillanatot, érzést fejez ki. Sokáig pakolgatták a fejecskékhez tartozó szemeket és szájukat, amelyik az éppen aktuális hangulatokat fejezi ki.
Az első osztályosok apró színes pillangókkal szimbolizálták az életükben megjelenő apró örömöket. Mindig felkerült egy színes lepke az osztályfára, amikor valamilyen örömteli dolog éri őket.
Az első osztályosok még kicsit nehezebben gyűjtöttek olyan szavakat, amelyek nehézségeik leküzdésében segítenek. Még így is nagyon élvezték ezt a feladatot. Boldogan es őszintén meséltek arról, hogyan segítenek nekik ezek a dolgok abban, hogy megküzdjenek nehézségekkel.
„Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.” Széchenyi István
Ezt az idézetet választottam a hónap idézetének. A téma bevezetésekor beszélgettünk arról, hogy milyen nehézségekkel, gondokkal, kihívásokkal találkozhatnak az életükben, amivel meg kell küzdeniük. Kitől kérhetnek segítséget? Milyen megküzdési stratégiákat alkalmazhatnak ilyen esetekben? Ez a téma azért is volt igen időszerű, hiszen nyolcadikos osztály lévén – akik továbbtanulás előtt állnak- most tapasztalhatták meg azt, hogy a nehézségek leküzdése tanulható. Kellő önismerettel, határozottsággal, felkészüléssel meglátható a nehézségekben rejlő lehetőségek.
Nem nagyon voltak fogékonyak a gyerekek az új témára. Reggelenként azzal próbálkoztam, hogy osszuk meg egymással, milyen apró örömök érhetnek bennünket, ha nyitott szemmel járunk a világban. Az élet apró örömeire irányítottam a figyelmüket, vegyék észre az abban rejlő apró szépségeket: egy virágzó fa, az első reggeli jó szó, egy finom ebéd…Eldöntöttük, hogy a tanév végén a fotózásra és a szerenádra , ballagásra saját készítésű meghívókat készítünk. Ez így is történt: több óra áldozatos kitartó munkája nyomán reméljük sikerült apró örömöket szereznünk a meghívások során.
Igen aktuális volt a hónap témája: Az évvégi tennivalók között fontosnak tartottam a közösségépítés területén, hogy az esetleges sérelmek, konfliktusok kibeszélésre kerüljenek. Talán egy ilyen helyzetben még fontosabb megbocsátani, félretenni a haragot. Miért fontos ez? Mit érzel, ha megbocsátottak neked, ha te megbocsátottál valakinek? Még az utolsó napokban a ballagási próbán is adódott konfliktus a gyerekes butaságok miatt. Tartottam attól, hogy hogy oldódik meg a helyzet, de a szerenádon megtört a jég, s jól vizsgáztak tanítványaim a megbocsájtás területén.
Kértem őket, beszélgessenek el a témában szüleikkel is.
Tudtad?
A sportos, aktív emberek nagyobb lelkesedéssel néznek elébe a napi kihívásoknak, feladatoknak. A testmozgás edzetté tesz, segít megelőzni számos betegség kialakulását. Segít a kikapcsolódásban, levezeti a feszültséget, stresszt. Jó hatással van a képességeid fejlődésére, önbizalmat ad. Élénkebbé tesz, ezáltal könnyebben végzed el a feladataidat. Amikor együtt játszol, sportolsz a társaiddal, akkor társas kapcsolataidat is erősíted, barátságok szövődhetnek. Az iskolai gyermeknapunkon számos lehetőség kínálkozott a sportolásra .A fiúk a tűző napon foci bajnokságon vettek részt, a lányok a kerékpáros akadály pályán ügyeskedtek. Örömmel tapasztaltam, hogy a helyi gyerekek az osztályból gyalog vagy kerékpárral járnak iskolába
Kihívásokkal dús Boldogságórás évet tudhatunk magunk mögött. Azt gondolom, sikerült eredményesen alkalmazni a programot, megtapasztalni a pozitív hatásait. Jó, hogy meríthettünk ötleteket a kézikönyvből, de még jobb, hogy szabad kezet kaptunk, ha volt más ötletünk, azt is megvalósíthattuk. Ha tudtuk, több órán át tarthattuk a témát. Bár a kezdet lelkesedés kicsit alább hagyott, ezt az online oktatás, valamint a sok hiányzás számlájára írhatjuk. Az utolsó hónapban arra kértem őket, emlékezzenek vissza a legszebb Boldogságórás pillanatokra: „Június van, és evvel az utolsó Boldogságóra is elérkezett. Nincs más dolgunk, mint emlékezni! Mindarra, ami szép emlék volt a Boldogságórákból. Arra, hogy vannak technikák, amivel örömtelivé varázsolhatjuk a mindennapjainkat. Arra, hogy az apró örömök teszik szebbé az életünket. Ne felejtsünk el pozitívan gondolkodni! Ne felejtsük el a hálánkat kifejezni! Ápoljuk a társas kapcsolatainkat, mert együtt lenni jó! Vigyázzunk az egészségünkre! Ha jót cselekszünk, az fokozza a boldogságérzetünket. Ne felejtsd: Jobb veled a világ!”
Összefoglalva: Azokat a célokat, amelyeket kitűztünk, megvalósítottuk: eredményes továbbtanulás mögött vagyunk, részt vettünk aktivan a közösség hagyományos programjaiban, közösséget építettünk, becsületesen elköszöntünk az iskola valamennyi diákjától és dolgozóitól, mindenki nyugodtan hátra dőlhet, pihenhet a vakáció alatt.
Úgy érzem a legfontosabb mégis az volt számomra, hogy az alapvető emberi értékeket belopjam a mindennapjaink sorába, valamint fejlesszem a tanulók érzelmi intelligenciájukat, életvezetési készségeiket. Bízom abban, hogy a tanult boldogságfokozó módszerek, technikák alkalmas pillanatban jó szolgálatot tesznek a középiskola kihívásai, akadályai között.
Terveim szerint a következő tanévben alsós gyerekeknek szeretnék foglalkozásokat tartani, tapasztalataimat felhasználva boldogságórákkal színesíteni a délutáni napközis életet.