Mikor megkezdik a gyerekek az első osztályt, talán a legnehezebb dolog új barátságokat kötni. A szerencsésebbeknek könnyen megy a barátkozás, ám van aki csendes és nem mer barátkozni. Az első boldogságórán a barátságról beszélgettünk, arról, mi alapján választhatunk barátot. Óra végén egy hatalmas közös öleléssel erősítettük a gyerekek kapcsolatát.
Boldogságóra Alapprogram
A társas kapcsolatok ápolása egész tanév során kiemelt feladatunk. Figyelünk egymásra, segítjük a másikat, megvígasztaljuk, ha éppen arra van szüksége, vagy együtt örülünk mások sikereinek, ötös dolgozatoknak, kiváló feleleteknek, kiemelkedő sportteljesítményeknek. Közös csapatépítő és önismereti játékokat játszva mindig kicsit közelebb kerül a nagydumás csapat egymáshoz, így az ötödik osztály végére egy remek csapattá kovácsolódunk.
A megküzdési stratégiákat saját tapasztalatunk által összegeztük. A tanulók az Oszi füzetben öt-öt általuk használt stratégiát soroltak fel, majd azokat megosztották egymással. Örömmel vették tudomásul, hogy csaknem mindenki ugyanazokat a stratégiákat használják. Ezután szerepjátékkal rögzítettünk különböző megküzdési lehetőséget.
Otthonra azt a feladatot kapták a gyerekek, hogy egy hétig figyeljenek arra, hogy mi okoz nekik örömet s esténként jegyezzék fel. Ez a feladat már korábban is volt, így ráerősítettünk erre az eszközre.
Áprilisban az apró örömök témakörével foglalkoztunk. A járvány időszakát már-már magunk mögött hagyva egyre jobban érezhettük a szabadságot. Több tanuló családi programokat szervezett hétvégére és akadtak olyanok is, akik koncertre mentek. Mások inkább egy otthoni mozizást választottak, vagy a jó idő közeledtével a mozgás örömének szentelték szabadidejüket. Sokféle örömforrás létezik, kinek melyik nyújt feltöltődést, ezek közül néhányat papírra vetettek a gyerekek. Egy-egy rajz egy könyvről, sportról vagy akár egy logó jelképezte a gyerekek élményeit, örömeit.
Az csodálatos több hónapos utazásunk utolsó témájához érkeztünk. Fenntartható boldogság
Bevezetésként meghallgattuk és megnéztük a videót: Bagdi Bella csodálatos dalát: Jobb Veled a Világ!
Sok szép emlék jött fel a hónapok témái kapcsán, örömmel beszéltünk róla.
Mesehallgatás:
A csodapalota c. mesét hallgattuk meg és dolgoztuk fel. Csodálatos mese, csodálatos utazás. Mennyi emlék, mennyi öröm, mennyi hála, mennyi szeretet, mennyi boldog pillanat!
Ez csak együtt jöhetett létre! Megbeszéltük, ki, melyik szobába menne be szívesen és miért?
Eljátszottunk néhány játékot, visszatekintettünk az eltelt hónapokra.
A program befejezéseként a gyerekek készítettek Boldogságbefőttet és Boldogságkoktélt kevertek.
Sok hónap sok szép témával. Igazán tartalmas , örömteli együttlétekkel.
Útravalóul a csoport tagjai megajándékozták egymást az általuk készített munkákkal.
Jó Vakációzást mindenkinek! Ősszel újra együtt!
Jobb Velünk a Világ!
Edit néni és a gyerekek
A Boldogságóra program utolsó témája, a fenntartható boldogság. Nemcsak a program lezárását jelenti, hanem az egész iskolaévet is.
Tartalmas tanévet tudhatunk magunk mögött, sokkal jobbat, mint az előző évben. Erről beszélgettünk a gyerekekkel. Voltunk igaz karanténban is, de a járvány csökkenése, majd eltűnése, a maszkok levétele igazi boldogságot jelentett számunkra. Értékeltük az évet, elmondták mi okozott számukra boldogságot, milyen pozitívumokkal távoznak. Készítettünk egy közös címert, melyre felkerültek azok a dolgok, amelyek a gyerekeknek boldogságot okoznak az életben.
A karácsony közeledtével december hónapban átjárta osztályunkat a béke és a szeretet. A hónap elején a Piros nap alkalmából pirosba öltözve vártuk a mikulást. Pár nappal később pedig azon kaptuk magunkat, hogy elrepült a december és mindjárt itt a karácsony. E jeles ünnep alkalmából karácsonyi díszek lepték el tantermünket. Felkerültek a színes gömbök, girlandok, elkészült a közös karácsonyfánk, illetve meggyújtottuk az adventi koszorú utolsó gyertyáját is. A karácsonyi angyalkázást egy közös ajándékozással zártuk. Minden tanuló egy kis csekélységgel lepte meg társát.
„A karácsony nem az ajándékok, sokkal inkább a szívünk kinyitásáról szól.” (Janice Maeditere)
A boldogságpszichológia tánácsát idezve: törődj testi kondícióddal, tedd részévé mindennapjaidnak a kedvenc mozgásokat, a fizikai aktivitás valamely formáját.
Ezt próbáljuk betartani egész évben. A gyermekek sokat mozognak: bicikliznek, görkorcsolyáznak, labdajátékokat játszanak iskolán kívül is. Ennek kapcsán volt lehetőségük jókat mókázni is, illetve elkészítettük az egészségpiramist is.
A hála
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk. A 12. F osztály, mint rangidős végzős osztály, igencsak kitett magáért, hiszen sok más elfoglaltság mellett vállalták a programban való aktív részvételt, ami igazán felemelő érzés.
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk.
A hónap legelején, amikor visszaérkeztünk az iskolába, kiraktunk közösen egy puzzle – t. Mindenki kapott egy – egy puzzle – darabot, amire hálaüzeneteket fogalmazott. Mindenki végiggondolta, miért lehet hálás szeptember 1-jén. A hálaüzenetek mellett egy – egy fontosabb tervet is megfogalmaztak.
A puzzle-darabokat összeillesztettük eggyé, és az osztályteremben lévő szekrényre kiragasztottuk, így majd egész évben láthattuk, hogy mit gondoltak az év legelején, milyen céljaik vannak, azok megvalósításában hol tartanak, és miért/kiknek lehetnek már hálásak.
Az optimizmus
“A valóságban azonban az optimista látásmód inkább azt jelenti, hogy érzékeljük a nehéz, kihívást jelentő helyzeteket, ugyanakkor igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni, valamint latba vetjük, mozgósítjuk az összes erőforrásunkat a cél elérése érdekében, így tudatosítjuk magunkban azt, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv fog érvényesülni az adott helyzetben.”
Mi ebben a hónapban nem feladatokat csináltunk, hanem a gyakorlatban alkalmaztuk a türelmet, a toleranciát. Próbáltunk a nehezebb helyzetekhez is optimistán hozzáállni, segíteni egymást szavakban és tettekben is. (szalagavató, öltöny stb, érettségi…)
José Silva gondolata jellemzi legjobban a hónapunkat: Nem a problémák okozzák a stresszt. A problémádhoz való hozzáállásod okozza azt. Hittel, kitartással, optimizmussal kerekedtünk a problémákon felül.
Társas kapcsolatok Boldogító jócselekedetek
A 12. f november – december hónapban kicsit sajátosan oldotta meg ezt a feladatot. A szalagavató bűvöletében éltünk meg minden napot az iskolában és azon kívül is.
Mindenki hozzátett egy kis jó cselekedetet, hogy a gyerekeknek felhőtlen és feledhetetlen estéjük legyen. Nem túlzás azt mondani, h a gyerekektől kezdve a szülőkön át, a tánctanáron keresztül ott és akkor tett mindenki egy kicsi jót, amikor Kellett.
Nekünk azzal lett feledhetetlen ez az este, hogy mindeni együtt egymásért tett egy kis jót 😊
Célok kitűzése és elérése, megküzdési stratégiák apró örömök
A január, február sok és nehéz feladatot rótt a végzősökre (félév, érettségire jelentkezés, továbbtanulás), ill. felváltva volt mindenki covidos, így nagyon sokat hiányoztak(én is). De azért nem maradtak feladat nélkül. Az érettségire és továbbtanulásra való tekintettel célfotót készítettünk, így igazán tudatosan fogalmazták meg azokat a motiváló célokat, amelyekre már évek óta készülnek.
A célfotókat, amitket elkészítettek – rajzoltak, messengeren elküldték nekem 🙂 Az érettségihez közeledve ez elég fontos, meg is jelent a rajzokon. Meglepően lelkesen rajzoltak 😊
A megküzdési stratégiák témájával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy számunkra is fontosabbá vált a kikapcsolódásra szánt, tudatosan tervezett pihenés és a pozitív, közös élmények megélése, így az egyik megküzdési stratégia, az úgynevezett mindfulness technika alkalmazása is megvalósult a hónap során.
Apró örömök
Ebben a hónapban az a meglepetés ért, “apró öröm”, hogy az osztályom meglepett a szülinapomon egy kis dobozkával, amibe mindenki írt egy kedves, köszöntő üzenetet. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem apróságokra 😊
Szívvel, lélekkel készült a meglepetés, és csoki is “járt” hozzá, amit már nem tudtam lefotózni, mert eltüntettük 😊
Megbocsájtás
A ballagáshoz és az elváláshoz közeledve egyre inkább azt vettem észre, hogy régebbi vélt vagy valós sérelmeiket, ellentéteiket félretéve, “megbocsájtva” telnek a napjaik. És nemcsak a megbocsátás, hanem a hála gondolata is egyre többször került elő irányított vagy spontán beszélgetésekben is. Utólag, a sikeres érettségi után azt mondhatom, hogy hálásak voltak, hogy 8 évvel ezelőtt ők együtt kezdték meg a tanulmányaikat. Hálásak voltak egymásnak, tanáraiknak és szüleiknek is, amit ki is tudtak mondani és mutatni.
A hála
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk. A 12. F osztály, mint rangidős végzős osztály, igencsak kitett magáért, hiszen sok más elfoglaltság mellett vállalták a programban való aktív részvételt, ami igazán felemelő érzés.
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk.
A hónap legelején, amikor visszaérkeztünk az iskolába, kiraktunk közösen egy puzzle – t. Mindenki kapott egy – egy puzzle – darabot, amire hálaüzeneteket fogalmazott. Mindenki végiggondolta, miért lehet hálás szeptember 1-jén. A hálaüzenetek mellett egy – egy fontosabb tervet is megfogalmaztak.
A puzzle-darabokat összeillesztettük eggyé, és az osztályteremben lévő szekrényre kiragasztottuk, így majd egész évben láthattuk, hogy mit gondoltak az év legelején, milyen céljaik vannak, azok megvalósításában hol tartanak, és miért/kiknek lehetnek már hálásak.
Az optimizmus
“A valóságban azonban az optimista látásmód inkább azt jelenti, hogy érzékeljük a nehéz, kihívást jelentő helyzeteket, ugyanakkor igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni, valamint latba vetjük, mozgósítjuk az összes erőforrásunkat a cél elérése érdekében, így tudatosítjuk magunkban azt, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv fog érvényesülni az adott helyzetben.”
Mi ebben a hónapban nem feladatokat csináltunk, hanem a gyakorlatban alkalmaztuk a türelmet, a toleranciát. Próbáltunk a nehezebb helyzetekhez is optimistán hozzáállni, segíteni egymást szavakban és tettekben is. (szalagavató, öltöny stb, érettségi…)
José Silva gondolata jellemzi legjobban a hónapunkat: Nem a problémák okozzák a stresszt. A problémádhoz való hozzáállásod okozza azt. Hittel, kitartással, optimizmussal kerekedtünk a problémákon felül.
Társas kapcsolatok Boldogító jócselekedetek
A 12. f november – december hónapban kicsit sajátosan oldotta meg ezt a feladatot. A szalagavató bűvöletében éltünk meg minden napot az iskolában és azon kívül is.
Mindenki hozzátett egy kis jó cselekedetet, hogy a gyerekeknek felhőtlen és feledhetetlen estéjük legyen. Nem túlzás azt mondani, h a gyerekektől kezdve a szülőkön át, a tánctanáron keresztül ott és akkor tett mindenki egy kicsi jót, amikor Kellett.
Nekünk azzal lett feledhetetlen ez az este, hogy mindeni együtt egymásért tett egy kis jót 😊
Célok kitűzése és elérése, megküzdési stratégiák apró örömök
A január, február sok és nehéz feladatot rótt a végzősökre (félév, érettségire jelentkezés, továbbtanulás), ill. felváltva volt mindenki covidos, így nagyon sokat hiányoztak(én is). De azért nem maradtak feladat nélkül. Az érettségire és továbbtanulásra való tekintettel célfotót készítettünk, így igazán tudatosan fogalmazták meg azokat a motiváló célokat, amelyekre már évek óta készülnek.
A célfotókat, amitket elkészítettek – rajzoltak, messengeren elküldték nekem 🙂 Az érettségihez közeledve ez elég fontos, meg is jelent a rajzokon. Meglepően lelkesen rajzoltak 😊
A megküzdési stratégiák témájával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy számunkra is fontosabbá vált a kikapcsolódásra szánt, tudatosan tervezett pihenés és a pozitív, közös élmények megélése, így az egyik megküzdési stratégia, az úgynevezett mindfulness technika alkalmazása is megvalósult a hónap során.
Apró örömök
Ebben a hónapban az a meglepetés ért, “apró öröm”, hogy az osztályom meglepett a szülinapomon egy kis dobozkával, amibe mindenki írt egy kedves, köszöntő üzenetet. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem apróságokra 😊
Szívvel, lélekkel készült a meglepetés, és csoki is “járt” hozzá, amit már nem tudtam lefotózni, mert eltüntettük 😊
Megbocsájtás
A ballagáshoz és az elváláshoz közeledve egyre inkább azt vettem észre, hogy régebbi vélt vagy valós sérelmeiket, ellentéteiket félretéve, “megbocsájtva” telnek a napjaik. És nemcsak a megbocsátás, hanem a hála gondolata is egyre többször került elő irányított vagy spontán beszélgetésekben is. Utólag, a sikeres érettségi után azt mondhatom, hogy hálásak voltak, hogy 8 évvel ezelőtt ők együtt kezdték meg a tanulmányaikat. Hálásak voltak egymásnak, tanáraiknak és szüleiknek is, amit ki is tudtak mondani és mutatni.