Novembertől júniusig folytattam a boldogság órákat, hiszen az első két hónap is sok pozitív élménnyel, tapasztalattal gazdagította kis közösségünket. Az aktuális témával kapcsolatos beszélgetések, játékok alkalmával mi magunk felnőttek is rádöbbenünk arra, hogy milyen felszínesen is kezeltünk egy-egy fogalmat, pedig oly sok érzelem bújik meg mögöttük. Az egyes hónapokhoz rendelt aktuális témát a heti tervekbe építettem be. Rendszeresen végeztük a relaxációs gyakorlatokat, melyeket a csoport aktuális hangulatának megfelelően választottam ki. Természetesen voltak kedvenc gyakorlatok is, ezeket gyakrabban alkalmaztam. (Égig érő fa vagyok…, Almát szedj…, Domborítok, mint a cica…, Medve vagyok…, Tüdőtakarítás…) Bagdi Bella gyermekdalai mindig jó hangulatot, boldogságot varázsoltak a csoportunkba. Pozitív érzelmekkel töltötte fel a gyermekeket. A zene, a hozzá kapcsolódó, együttesen megalkotott mozgásformák közös élményekkel gazdagítottak minket, így erősödött a csoportkohézió is. A témához rendelt meséktől olykor eltértem, mert kis-középső csoportban a kínált meséket hosszúnak ítéltem meg. Csoportunkban a társas kapcsolatok ápolása kedvelt téma volt és néhány gyermekből erős érzelmeket váltott ki. Szoros barátságok szövődtek még a kiscsoportos korosztályon belül is. Barátságkarkötő minden gyermek csuklóján díszelgett, hiszen a nagyobb lányok közül néhányan nagyon figyeltek arra, hogy mindenkinek legyen karkötője. Barátok közötti „számonkérésre” is sor került, amikor a kívánt személytől nem érkezett ajándék. Ezeket a szituációkat közösen megbeszéltük, orvosoltuk.
Az Adventi ünnepkörhöz kapcsolódva megtapasztalták a gyerekek, hogy boldogítanak a jócselekedetek. Boldogsággal tölti el az embert, ha nem csak kap, hanem adhat is másoknak, valamint megtapasztalhatták azt is, hogy a jó cselekedeteikkel boldoggá tehetnek másokat és persze önmagukat is jó érzéssel tölt el. Minden gyermek mézeskalácsot készített a szüleinek, amit egy hatalmas ölelés kíséretében nyújtottak át megköszönve a szülői szeretetet, gondoskodást.
Gyerekekkel közösen készítettük el Boldogságvár képét. Kreativitásuk, kitartásuk, összehangolt munkájuk „gyümölcsére” büszkék voltak. Kirakót készítettünk belőle, majd indulhatott a közös keresés, amiben egy egyszerű térkép volt a segítségükre. Örömmel töltötte el őket, hogy minden elemet sikerült megtalálniuk és újra egészében láthatták munkájukat. Mese után a beszélgetések alkalmával nagyon egyszerű, reális célokat igyekeztünk közösen megfogalmazni (egyedül veszem föl a cipőmet, szárazra törlöm a kezemet). Célba dobós játékkal nyomatékosítottuk az elérendő célokat. Beszéltünk arról, hogy ha elsőre nem sikerül valamit teljesíteni, nem szabad feladni, mert ha kitartóak vagyunk és valóban szeretnénk valamit elérni, sikerülni fog. A játék alkalmával megtapasztalták, hogy milyen öröm, amikor végre sikerül átdobni a labdát a karikán. Az aktuálisan adódó élethelyzetekben is bátorítom, buzdítom, segítem őket, hogy elérjék a céljaikat és hogy akarjanak, merjenek tenni annak érdekében.
A megküzdési stratégiák témakörén belül – az előző témakörhöz kapcsolódva- azt erősítettem a gyerekekben, hogy bátran vágjanak bele a feladatokba és ne keseredjenek el, ha azonnal nem sikerül. A türelem, a kitartás az akarat segíti a megoldást.
Pók nénitől kapott levélből derült ki a gyermekek számára, hogy miért tűntek el a kedvenc játékaik. Akadálypályán haladva indultak a játékok kiszabadítására. Az utolsó állomáson megtalálták az eltűnt játékokat.
A tevékenységeink alkalmával, játék közben felfedeztük azokat az apró csodákat, melyek körül vesznek minket. Tudatosan figyeltünk a természeti értékekre, hangokra, illatokra, s közben megfogalmaztuk milyen fantasztikus dolog, hogy ezek jelen vannak az életünkben és milyen jó dolog az, hogy mindezeket lehetőségünk van megtapasztalni. Megneveztük a testrészeinket, azok funkcióját. Az ajándék facsemetét közösen elültettük az óvoda udvarán, közben megfogalmaztuk, mennyire örülünk annak, hogy növekedésével majd egyre nagyobb árnyékot ad a nyári melegben és frissíti, tisztítja a levegőt. Eljátszottuk az Örömölelés c. játékot, aminek nagy sikere volt. Mindeközben mi felnőttek is mélyebben elgondolkodunk azon, hogy valóban mennyi csoda vesz minket körül.
A megbocsájtás gyakorlása. Ez a téma is egész hónapban megjelent a mindennapjainkban. A téma kapcsán megismertettem a gyerekekkel a Tündéri bocsánat c. mesét és a könyvben szereplő bábjátékot is. A gyerekek mindennapjaiból összegyűjtöttük azokat, ami bántja őket vagy ami miatt megharagudtak valakire. Megbocsátási stratégiákat, varázsszavakat gyűjtöttünk a gyerekekkel, melyeket következetesen, rendszeresen alkalmazva valóban elérik majd céljukat. (ölelés, kézfogás, sajnálom, ne haragudj…)
Az egészséges életmód alakítására egész évben nagy hangsúlyt fektettünk, melynek részét képezte a gyermekek testi-lelki fejlődése szempontjábó kiemelt fontosságú mozgás is. A testmozgás fontos területe a fejlesztésnek, hiszen szimbiózisban van a kognitív képességek fejlődésével is. Minden nap arra törekszünk, hogy az életkoruknak megfelelően elegendő időt, teret, lehetőséget biztosítsunk a gyermekeknek a mozgásra. Ebben a hónapban a mozgáshoz való pozitív viszonyulásukat, valamint a családokkal való kapcsolatunkat erősítettük azzal, hogy közös mozgásra invitáltuk a szülőket is.
Fenntartható boldogság. Az utolsó témakör kapcsán az év folyamán nagyon megkedvelt dalok, táncok, játékok kerültek felszínre. Közös fagylaltozás tovább emelte a nap színvonalát. Jó hangulatban, pozitív élményekkel gazdagodva zártuk a napot.