Előkészítés:
1. Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalának meghallgatása
2. Az optimista szó jelentésének értelmezése, szinonimák gyűjtése
3. Beck Andrea Titoktündér c. regény 5. fejezetének elolvasása, a mese tanulságainak megbeszélése. Ki szeretne egy ilyen varázstükröt, ami megmutatja, hogy minden dolognak van valamilyen jó oldala?
4. Utána egy varázsszemüveget készítünk amit, ha felveszünk, csak a dolgok jó oldalát látjuk. Pl.:
— Ma esik az eső és nem mehetünk ki az udvarra….. Erre gondolhatunk úgy is, hogy: Milyen jó, hogy esik az eső, mert nagyon nagy szüksége van rá a növényeknek, vagy délután lehet gumicsizmában ugrálni a pocsolyákban
— Peti ma elesett,…. de milyen jó, hogy ügyesen esett és nem ütötte meg magát nagyon!
— Nem sikerült jól a matek dolgozatom…..de tudom, hogy mit kell többet gyakorolnom!…stb.
5. Lezárás:
„Minden nap nem lehet jó, de minden napban van valami jó!”
Boldogságóra Alapprogram
Az áprilisi boldogságóra nehéz, de nagyon fontos témáját, a megbocsátás gyakorlását, a Tündéri bocsánat című mesén keresztül dolgoztuk fel. A szokásos órakezdő relaxáció és éneklés után egy mondóka segítségével megtanultuk a varázsszavakat és egy színezőt is készítettünk. A két tündér története segített megérteni, hogyan tudunk kibékülni egymással, és miért jó elengedni a haragot. Beszélgettünk az érzésekről, valamint arról is, hogyan kérhetünk bocsánatot és hogyan tudunk megbocsátani másoknak. Képzeletbeli varázsszőnyeggel elrepültünk Hawaii szigetére, Bagdy Bella Repülj velem című dalát eljátszottuk, így érkeztünk meg a szigetre, ahol a bennszülöttek különleges varázsszavakkal ajándékoztak meg minket, ezeket sokat gyakoroltuk. Tanév eleje óta van a tanteremben egy dekoráció, melyen a varázsszavak is szerepelnek, ez mostantól sokkal fontosabbá vált a tanulók számára. A gyerekek szívet rajzoltak és odaadták annak az osztálytársnak, akitől valamiért bocsánatot kértek vagy annak, akivel kapcsolatban harag volt bennük. A foglalkozás során a tanulók aktívan részt vettek a beszélgetésekben, és sok szép gondolatot osztottak meg egymással. Nagyon jó érzés volt számomra, hogy az a két kislány, akik hetek óta piszkálták, bántották egymást, a foglalkozás után kézenfogva mentek ki az udvarra.
A testmozgás nagyon fontos a gyerekek életében, mert nemcsak a testüket, hanem a lelküket is erősíti. Futás, játék vagy sport közben levezetik a feszültséget, vidámabbak lesznek, és több energiájuk marad a tanulásra is. A közös mozgás ráadásul segít a barátkozásban, az együttműködésben és az önbizalom erősítésében is.
A gyerekek nagyon szerették a sportágválasztó feladatlapot, szívesen beszélgettek a különböző sportokról.
A negyedikesek rendkívül nyitottak minden sportágra, bár keveset ismernek. Miután megbeszéltük, illetve videón megnéztük, hogy a különböző sportokat hogyan kell végezni, kitöltötték a gyerekek a feladatlapot. Szívesen kipróbálnának szinte minden sportot, de sokat meg is néznek. Örülök, hogy a mozgás természetes minden diák számára.
Nap mint nap tapasztaljuk, hogy milyen nagy a gyermekek mozgásigénye, mennyire fontos a mozgás a gyermekek testi, lelki fejlődésében. A májusi Boldogságóra foglalkozáson a célom az volt, hogy egy kicsit jobban ráirányítsam a gyermekek figyelmét a testmozgás egészségmegőrző szerepére, és hogy a különböző mozgásformák elvégzésével átéljék a gyermekek a mozgás örömét.
A Boldogságóra foglalkozást a „Nekem a tavaszról az jut az eszembe…” című anyanyelvi játékkal kezdtük, amely során be kellett a gyermekeknek fejezniük a mondatot egy, a tavaszra jellemző állítással („Süt a nap, „jó idő van”, „kinyílnak a virágok”). A játékot az én zárómondatommal fejeztük be: „Nekem a tavaszról az jut az eszembe, hogy sokat mozoghatunk a friss levegőn.” Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie dalát. Követtük a dal szövegében felhangzó mozdulatokat: „Lépj előre, forogj körbe, lépjél hátra, tapsolj bátran!”. A hangszeres részeknél pedig felszabadultan mozogtak, táncoltak a gyermekek. Ezt követően mutattam be A lusta király című mesét. Beszélgetőkör keretében idéztük fel, milyen akadályokat teljesített a király. Megkérdeztem a gyerekeket, hogy milyen új nevet adnának a királynak? „Egészséges, bátor, ügyes”. Ezek a válaszok hangzottak el. Hogy mi is tegyünk az egészségünkért, akárcsak a király a mesében, egy akadálypálya teljesítésére invitáltam a gyerekeket (egyensúlyozás, pókjárás, karikába szökdelés). A foglalkozás zárásaként sportokat ábrázoló képeket (úszás, futás, biciklizés, evezés) húztak a gyerekek, amit el kellett mutogatniuk, a többiek pedig kitalálták a mozgásformát. Akinek még volt kedve kiszínezhette a király „ruháját”.
Jól sikerült a kirándulásunk is május hónapban, amelyet a természetben, szép tiszta környezetben, a friss levegőn töltöttünk el együtt a családokkal. Ez a nap a család és az óvoda kapcsolatának az erősítéséről szólt sok játékkal, mozgással, vidámsággal.
A májusi Boldogságóra témája, a testmozgás és az egészséges életmód gyakorlása, sok örömteli és élménydús tevékenységet hozott a gyermekek mindennapjaiba. A hónap során kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a gyermekek megtapasztalják a mozgás örömét, valamint felismerjék a rendszeres testmozgás és az egészséges életmód testi-lelki jó hatásait.
A jó időnek köszönhetően számos tevékenységet a szabadban valósítottunk meg. Mozgásos játékokat, ügyességi feladatokat, futó- és sorversenyeket szerveztünk, melyek során a gyermekek felszabadultan, örömmel és aktívan vettek részt a közös élményekben. A Gyermeknap különösen emlékezetes alkalmat teremtett a közös mozgásra, játékra és vidám együttlétre. A gyermekek nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a különböző programokba, miközben fejlődött mozgáskoordinációjuk, kitartásuk, együttműködési készségük és szabálytudatuk is.
A beszélgetések és mindennapi helyzetek során hangsúlyt kapott az egészséges táplálkozás, a pihenés, a folyadékfogyasztás és a szabad levegőn való tartózkodás fontossága is. A gyermekek nyitottan, érdeklődve kapcsolódtak a témához, örömmel osztották meg saját tapasztalataikat az otthoni sportolásról, kirándulásokról és kedvenc mozgásos tevékenységeikről.
A hónap programjai hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermekek pozitív élményeken keresztül erősítsék egészségtudatos szemléletüket, miközben sok közös sikerélménnyel és vidámsággal gazdagodott a közösségünk.
A megbocsátás témáját játékos, a gyermekek életkorához és érzelmi világához közel álló módon dolgoztuk fel az óvodai foglalkozás során. Beszélgettünk arról, hogyan érezzük magunkat, amikor valaki megbánt minket, illetve milyen érzés bocsánatot kérni és megbocsátani. A gyermekek saját élményeiket is szívesen megosztották, így a téma személyessé és átélhetővé vált számukra.
Mesével, dramatikus játékkal és szituációs helyzetekkel segítettük az érzelmek felismerését és kifejezését. A gyermekek aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésekbe, sok empátiáról és érzékenységről tettek tanúbizonyságot. Többen felismerték, hogy a harag és sértettség feloldásában fontos szerepe van a kedves szavaknak, az ölelésnek, valamint annak, hogy megpróbáljuk megérteni egymást.
A közös tevékenységek során fejlődött a gyermekek együttműködési készsége, türelme és konfliktuskezelő magatartása. A foglalkozás jó lehetőséget teremtett arra, hogy erősödjön a csoporton belüli elfogadás, egymás tisztelete és az érzelmi biztonság érzése. Úgy érzem, a gyermekek számára érthetővé és megtapasztalhatóvá vált, hogy a megbocsátás nem a rossz dolog elfelejtését jelenti, hanem azt, hogy újra közeledni tudunk egymáshoz szeretettel és megértéssel.
Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum
Beszámoló a megbocsátás gyakorlásáról
Téma: A megbocsátás
Csoport: Bohócok
Óvónők: Leitner Ingrid, Kovács Andrea
A Boldogságóra áprilisi témája a Hám János óvodában a megbocsátás volt. A Bohócok csoportban a foglalkozásokon arról beszélgettünk, miért fontos megbocsátani másoknak. Megtanultuk, hogy ha haragszunk, az nekünk is rossz érzés. Elmagyaráztuk, hogy a megbocsátás segít megnyugodni. Ezt az érzést ‚,A só‘‘ cimű népmesével elevenitettük meg. A mesét meghallgatták a gyerekek utána pedig megbeszéltük, hogy milyen érzés lehetett haragudni és megbocsátani a királynak. Úgyszintén a megbocsátást alkalmaztuk, néhány szerepjáték alatt is. : „Az az én székem!‘‘ ‚.Nem igaz. Én vettem el hamarább!‘‘ A végén a két gyerek megbeszélte a kialakult helyzetet és bocsánatot kérvén egymástól két másik székre ültek le. Ezután egy különleges feladatot kaptak a gyerekek: megbocsátás repülőket készítettünk amibe belerajzolták azt a személyt akinek meg szeretnének bocsátani..Ez segített átgondolni az érzéseinket. Amikor ezeket a repülőket az ablakon keresztül szélnek eresztettük, úgy éreztük, mintha könnyebb lenne a szívünk. Nagyon tetszett ez a feladat, mert közben sokat tanultak a gyerekek önmagukról. Szerintem a megbocsátás fontos, mert segít boldogabbnak lenni.
Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum
Beszámoló a Boldogságóra projekt keretében tartott tevékenységről
Téma: Megküzdési stratégiák
Csoport: Katicák csoportja,
Óvónők: Scheitli Anna Renáta, Vasile Andrea Dorina
A tevékenységet egy építő játékkal vezettem be. A szabad játékok ideje alatt azt kértem a gyerekektől, hogy építsenek egy magas tornyot, ahová a sárkány bezárta a királykisasszonyt. A gyerekek között volt, aki egyénileg készítette el a tornyot, de voltak akik egy kisebb csoportban építkeztek.
Ezután elmondtam a csoportnak a mesét a neveletlen királylányról, akit elrabolt a sárkány, s miután kiállta a nehéz próbákat, megmenekült, s hazamehetett, sőt, a sárkányt is megmentette. Ez a királykány, amikor szomorkodott, énekelt, s így megvigasztalódott. A mese végén megkértem a gyerekeket, hogy egy feladatlapon színezzék ki azt a képet, amely olyan tevékenységet ábrázol, amitől jobban érzik magukat, vagy ami őket megvigasztalja.
A feladatlap után két játék következett. Mind a Hajótörés, mind a Cápatámadás játékban nagy öröm volt számomra látni, hogy a gyerekek ölbe veszik egymást, a karjukkal átölelik, megtartják a társukat, hogy aki a csónak szélén van, „bele ne essen a tengerbe”. Akiknek elsüllyedt a csónakjuk, azokat hívták, felvették a sajátjukba, egyre közelebb húzódva egymáshoz, hogy senki el ne vesszen. A játékok végén megbeszéltük, hogy kinek melyik társát sikerült kimentenie, vagy ki volt az, aki őt megmentette, s milyen érzés volt ez számára.
Ezután újra egy feladatlap következett volna, („Ki az, aki segít neked, ha rossz kedved van? Rajzold le!”, és „Rajzold le azt a helyet, ahol nem félsz!”) de akkorra már nagyon elfáradtak a gyerekek, úgyhogy egy kiértékelő körrel zártuk a tevékenységet. Megkérdeztem a gyerekeket, hogy hogyan érzik magukat ezen játékok után, a tevékenység végén. A gyerekek eldönthették, hogy a vidám arcocskához, a semlegeshez vagy a szomorúhoz helyezik el a jelüket. Egyetlen gyerek kivételével azt mondták, hogy nagyon jól érzik magukat.
A tevékenységet nagyon sikeresnek tartom, olyan pillanatokat éltünk meg, amilyenekhez eddig még nem volt szerencsénk. A gyerekek igen együttműködőek voltak, teljesen átadták magukat a játéknak. Hálásak vagyunk a szép élményekért!
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola
„Ép testben, ép lélekben! ”- mondja a latin szállóige. Fontos , hogy ismerjük testünket, ezért mindennap egészségesen táplálkozunk és sportolunk. Megbeszéltük , hogy miért fontos az egészséges test, mit kell tenni , hogy az is maradjon. A sün és a nyúl meséjét dolgoztuk fel, az óra végét dramatizálással fejeztük be.
