Minden boldogságóra témát szeretek, de a novemberi társas kapcsolatok témát különösen jól át lehet adni az óvodás korosztálynak. Számukra egyébként is nagyon fontos szerepet játszanak a barátok, az ovis társak, nagyon érzelem vezérelt korosztály. Bevezetésként közösen relaxáltunk a könyvben található relaxációval. Beszélgettünk mit jelent a kapcsolat, kikkel van napi szinten kapcsolatuk? Kérdeztem szeretnek e a családjukkal, barátaikkal lenni, ilyenkor boldognak érzik e magukat. Ahhoz, hogy egymás között jól érezzük magunkat azért csakis saját magunk tudunk tenni. Kőrben ülve a szőnyegen körbekérdeztük egymást: Kis barátom, hogy vagy? Utána folytattuk ezt az összekapcsolódós játékot, ölelést adtunk kőrbe, simogatást, üveggolyót. Cél volt az egymásra figyelés, figyelj akkor is mikor adod, és várd, figyelj akkor is mikor kapod a másiktól az ölelést, simogatást…stb. Meghallgattuk Bagdi Bellától a hónap dalát, táncoltak rá, valamint a jól érzem magam boogie-t is eltáncolták közösen. Csapatmunkával folytattuk, őszi képet kellett csinálniuk közösen. 2 csapat gyurmából, 1 csapat ceruzával, 1 pedig zsírkrétával dolgozott. Arra kértem őket, hogy beszéljék meg, ki mit fog készíteni, közösen, egymásra odafigyelve, csapatban dolgozzanak, tegyék félre most az egyéni dolgokat. Így közös erővel, nagyobb konfliktusok és összeveszések nélkül nagyon szép alkotások születtek. A hét utolsó napján tornán is páros gyakorlatok (pl. talicskázás) voltak, itt is figyelni kellett a másikra. Megtanulták, hogy ők a felelősek a kapcsolataik alakításáért, szeretve lenni jó, hogy a másiknak és saját maguknak is milyen jól esik, mikor odafigyelnek rá, ez hozzátesz a boldogságukhoz. És remélem ez a jó közösséghez tartozó érzés nem csak a boldogságórákon marad így.