Áprilisi boldogságóránk témája a megbocsátás volt. Az állatvilágból hoztam egy történetet: elolvastam a gyerekeknek a Haragos katicabogár meséjét. A mese kapcsán megbeszéltük, hogy hogyan viselkedett a katicabogár, milyen érzések lehettek benne, és vajon mit érezhetett a másik szereplő, a méhecske. Megbeszéltük azt is, hogyan jutottak el odáig, hogy a történet végére újra barátok lettek.
A mese után hosszan beszélgettünk a haragról, a bántásról és a megbocsátásról. Nagyon őszinte gondolatok születtek. Többen felismerték, hogy néha ők is megbántanak másokat, még ha nem is szándékosan, és ilyenkor fontos kimondani: „sajnálom”. Beszéltünk arról is, hogy a megbocsátás nem mindig könnyű, de fontos, mert segít helyrehozni a kapcsolatainkat. Mindannyian hibázhatunk, de ha képesek vagyunk bocsánatot kérni és elfogadni azt, akkor újra közelebb kerülhetünk egymáshoz. A foglalkozás végén egy színezőt színeztek a gyerekek, közben pedig meghallgattunk egy kedves dalocskát a varázsszavakról: „sajnálom”, „bocsáss meg”, „köszönöm”, „szeretlek”.
Ezek az apró szavak hatalmas erővel bírnak – jó volt látni, hogy a gyerekek már most értik és érzik ezt.
Boldogságóra Alapprogram
Nagycsoportos Pillangósaimmal, a megbocsátásról és az őszinteségről beszélgettünk. Szituációs játékokban eljátszottuk, hogy nekimegyünk a másiknak és hogy kérünk bocsánatot, Mennyire volt őszinte a bocsánat? Mikor tudunk elfelejteni és megbocsátani mások által okozott bántást, testi, lelki fájdalmat. Bánat autónkon babzsák képében megjelenítettük sérelmeinket. Akinek még ott van a lelkébe a sérelem, az rak egy babzsákot a tarisznyába. Körbeadva a tarisznyát láthattuk mennyi milyen sok „nehézséget cipelünk”. A könnyeb elengedés érdekében felálltunk és egy örömtáncot lejtettünk. Megkönnyebülve ültünk asztalhoz és beragasztottuk a két szinbólumot a gyűjtőfüzetbe.
Az Őszinteség / hitelesség szövegrészt meghallgatták a gyerekek, majd a dalt és a szöveges hanganyagot. Ezt követően az igaz-hamis játék keretében mindenki írt magáról állításokat, amelyeket felolvastak és az osztálytársak reagáltak igaz, vagy hamis visszajelzéssel.
A papírlapra rajzolt, színes húsvéti tojások darabokra tépése után egy új tojás létrehozása a tépett darabkákból.
Az alkotás során megtanultuk, hogy valami rosszból is születhet szép dolog. És, hogy bocsánatot kérni és megbocsátani nem is olyan könnyű. Mindannyian hibázhatunk, és a kijavított dolog sokkal értékesebb lehet számunkra.
Februárban, Valentin nap alkalmából a gyerekek barátaiknak jókívánságokkal teli szíveket készítettek.
A héten Kiskertemben az ürge mondókával kezdtük a ráhangolódást a témára. A mindennapos mozgás alkalmával relaxáltunk, mozogtunk; Gryllus Vilmos: Csepp, csepp, csepereg c. dalára.A beszélgetőkör során elmesélték, hogyan telt a hétvége, ki merre járt kirándulni, játszani, segíteni. A Bolygónk, a Föld című mese megtekintése, az ő fejlettségi szintjüknek megfelelően ismereteket nyújtott a környezettudatosság fontosságáról. Gyakorlati tapasztalatot is szereztek a témában a virágültetés, gondozás során. A közösségi szellem, összefogás, barátság, szeretet, megbocsátás elmélyítése érdekében feldolgoztuk Süni Simi történetét, amit bábok segítségével elő is adhattak. A gyerekek önként vállalhatták az egyes szereplők megjelenítését, belső tulajdonságaiknak bemutatását. A téma feldolgozását egyedi képek elkészítésével zártuk.
Az újabb boldogságóra foglalkozást egy, a tankönyvből származó idézettel indítottuk. Müller Péter megbocsátásról szóló idézetét olvastam fel a diákoknak, a tankönyvből. Levontuk a következtetéseket, majd megkértem őket, hogy gondolják át, mi jut eszükbe a megbocsátásról. Készítettünk közösen a táblára egy pókhálóábrát, melyből már látszott, hogy megértették az idézet lényegét. Említették az erőt, az empátiát, toleranciát, melyek szerintük fontosak a megbocsátás kapcsán. Ezután felolvastuk a dél-afrikai feketék jogaiért harcoló, majd általuk meggyilkolt aktivista és szüleinek megbocsátás történetét, melyet őszinte döbbenettel hallgattak, érezhető volt, hogy megértették a történet lényegét és mélyen megérintette őket. Beszélgettünk a témáról, kiemelték, hogy ehhez hatalmas erő kellett és azt is, hogy a további düh és harag nem eredményezett volna sem változást, pozitívumokat pedig végképp nem. Ezután csoportokba rendeződtek és a kedvenc feladatuk, az Activity következett. Kértem őket, hogy idézzenek fel csoport szinten egy eseményt, melyért meg kellett bocsátaniuk, vagy találjanak ki egy történetet, amit a többieknek ki kellett találniuk. Rajzos és mutogatás feladványok is készültek. Ez a része a foglalkozásnak már vidámabb volt, a rajzok és a drámapedagógia révén, hiszen eljátszottak történeteket, azonban komoly témákat hoztak elő. Gyermekkori élményeket, kiközösítésért való megbocsátást, párkapcsolatokban való hűtlenség is előkerült a történetek között. Az órát azzal zártuk, hogy megkértem őket, mondják el, mit visznek magukkal az óráról. A legtöbben azt emelték ki, hogy ha vannak sebek, amelyek nem gyógyulnak be teljesen, vagyis van, amiért nem tudnak megbocsátani, akkor is fontos az elengedés és az, hogy igyekezzenek megbocsátani, hiszen mindannyian a saját magunknak okozunk további problémákat, ha nem bocsátunk meg. Megállapították azt is, hogy a megbocsátás nem gyengeség, sőt, hatalmas erő kell hozzá.
Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Ebben a hónapban a hónap témájának feldolgozásán túl a Föld napjához kapcsolódóan tartottunk programokat.
Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola
A Három csibe című mese elolvasása után a gyerekek azonnal párhuzamot vontak a saját iskolai kirekesztős játékaik és a mese cselekménye között. A történet segített konkretizálni azt az absztrakt érzést, amit Bagdi Bella dala közvetít. Különösen tanulságos volt látni, ahogy a gyerekek megfogalmazták: a csibék nem azért békültek ki, mert elfelejtették a vitát, hanem mert rájöttek, hogy együtt erősebbek. Ez a momentum volt az óra legfontosabb etikai felismerése: a megbocsátás közösségépítő ereje.