Az újabb boldogságóra foglalkozást egy, a tankönyvből származó idézettel indítottuk. Müller Péter megbocsátásról szóló idézetét olvastam fel a diákoknak, a tankönyvből. Levontuk a következtetéseket, majd megkértem őket, hogy gondolják át, mi jut eszükbe a megbocsátásról. Készítettünk közösen a táblára egy pókhálóábrát, melyből már látszott, hogy megértették az idézet lényegét. Említették az erőt, az empátiát, toleranciát, melyek szerintük fontosak a megbocsátás kapcsán. Ezután felolvastuk a dél-afrikai feketék jogaiért harcoló, majd általuk meggyilkolt aktivista és szüleinek megbocsátás történetét, melyet őszinte döbbenettel hallgattak, érezhető volt, hogy megértették a történet lényegét és mélyen megérintette őket. Beszélgettünk a témáról, kiemelték, hogy ehhez hatalmas erő kellett és azt is, hogy a további düh és harag nem eredményezett volna sem változást, pozitívumokat pedig végképp nem. Ezután csoportokba rendeződtek és a kedvenc feladatuk, az Activity következett. Kértem őket, hogy idézzenek fel csoport szinten egy eseményt, melyért meg kellett bocsátaniuk, vagy találjanak ki egy történetet, amit a többieknek ki kellett találniuk. Rajzos és mutogatás feladványok is készültek. Ez a része a foglalkozásnak már vidámabb volt, a rajzok és a drámapedagógia révén, hiszen eljátszottak történeteket, azonban komoly témákat hoztak elő. Gyermekkori élményeket, kiközösítésért való megbocsátást, párkapcsolatokban való hűtlenség is előkerült a történetek között. Az órát azzal zártuk, hogy megkértem őket, mondják el, mit visznek magukkal az óráról. A legtöbben azt emelték ki, hogy ha vannak sebek, amelyek nem gyógyulnak be teljesen, vagyis van, amiért nem tudnak megbocsátani, akkor is fontos az elengedés és az, hogy igyekezzenek megbocsátani, hiszen mindannyian a saját magunknak okozunk további problémákat, ha nem bocsátunk meg. Megállapították azt is, hogy a megbocsátás nem gyengeség, sőt, hatalmas erő kell hozzá.