Az októberi téma az optimizmus gyakorlása volt, melyet mesével és sok mozgással dolgoztam fel. A nap elején előkerült Csupaszív, mely már az újonnan érkezett gyermekeinknek is ismerős volt. Kértem a gyerekeket segítsenek Csupaszívnek összegyűjteni az Így tedd rá-s faleveleinket, én addig megkerestem az esőbotot. Kíváncsian várták a gyerekek mi is fog történni. Először a kiskosárban összegyűjtött leveleket és Csupaszívet a szőnyegre helyeztem, melyet gyorsan körbe is ültek. A mesét, Tódi törpe varázsszemüvegét kíváncsian hallgatták. A mese végén, lévő kérdésre, hogy ki volt szomorú és ki segített megnyugodni többen is válaszoltak. Volt aki rosszat álmodott, és mikor felébredt anyukája megvigasztalta, volt aki kikapott anyukájától, mert csokit evett titokban őt a testvére vigasztalta.
A mesét követően egy kis őszi hangulatot csempésztem a csoportszobába. Megbeszéltük, hogy mi történik a természetben ősszel! Fúj a szél, esik az eső, zizegnek a levelek. A tűz, víz , repülő játékot átvariáltam a szél, eső, levelekkel. Megbeszéltük, ha az eső hangját hallják egyenesen állnak, ha a leveleket utatok levéllé változnak (háton fekszenek kitárt lábakkal és kezekkel, mintha levélangyalok lennének), illetve a szél susogását ha meghallják akkor hajladoznak mint a fák!
Szuper játék kerekedett, melyet követően játszottunk egy táncos pályát is, a különböző színű levelekkel és pocsolyákkal, illetve diókkal. Majd mikor pakolás volt, még egy mandalát is kiraktak az eszközökből. Mivel aznap szülinapunk is volt, így a felfújt lufikkal való tánc sem maradhatott el!
A gyerekek nagyon elégedettek voltak ezzel a nappal is , így nem is kérdés, hogy ez a napunk is optimistán telt!
Boldogságóra Alapprogram
A boldogságórát „Napra forgó a napraforgó” c. relaxációval kezdtük, majd Bagdi Bella:Imádok élni című dalát hallgattuk meg. Arcjátékkal fejeztük ki, hogy milyen napunk van ma. Az ezt követő „Nevetésverseny” az óra fénypontja volt, nagy vidámságot hozott az osztályunkba.Beszélgettünk róla, hogy mi az ami megnevettet, mi az amivel mi megnevettetünk másokat. Majd a „Szomorú királykisasszony” című mese tanítói bemutatása után megbeszéltük, hogy miről is szól; továbbá megbeszélés tárgya volt még. hogy:
– Fontos-e neked, hogy valaki jobb kedvre tud deríteni?
– Te mivel tudod más szomorúságát elűzni?
– Szívesen vagy-e rosszkedvű ember társaságában? Miért?
Ezek után minden gyermek kapott egy tükröt, amelyben megnézhette saját mosolygós arcát, majd a színes papírból kivágott „tükörbe” megrajzolták saját vidám, mosolygós arcukat. Végül hurkapálcát erősítettünk rá, fogantyúként. Meditációval zártuk az órát. Vidám, jóhangulatú órán vettünk részt.
Az óra elején megbeszéltük, hogy mit jelent az optimizmus szó, többen nem ismerték a jelentését. Miután megbeszéltük, mindenki megpróbálta behatárolni magát. Az osztály fele optimistának, másik fele pesszimistának vallotta magát. Ezután az „optimisták” fogalmazták meg az optimista ember tulajdonságait, a „pesszimisták” pedig a pesszimista ember tulajdonságait.
Társas kapcsolatok ápolása november
A 24 fős osztályból a november 8-i keddi napon 10 fő volt jelen, mert iskolánkban Nyílt napok vannak. A 14 tanuló ünnepi öltözetben fogadta és segítette a leendő kilencedikesek érkezését.
Így most 10 fővel jött létre ez az óra!
1.Labdát dobáltuk egymásnak: Mit jelent számodra a társas kapcsolat? Az alábbi válaszok születtek: mit jelent ez a szó? Ez mi?- kérdezte ijedten egy fiú labdával a kezében.
További megoldások: Párkapcsolat, baráti kapcsolat, magány, több ember, osztályközösség, közös lónak túrós a háta, társasjáték, gyülekezés, csapatjáték, közös dohányzás, esetleg kocsmázás, veszekedés, randevú, együttes élmény, jókedv.
2. Lerajzolták a tenyerüket és az ujjakba beleírták, hogy milyen fontos kapcsolataik vannak: baráti, barátnőm, tesóim, nagyszüleim és anya, vitorlás tábori srácok, osztálytársak, családom minden tagja.
Volt, aki a kapcsolatokat csoportosította: párkapcsolat, baráti kapcsolat, ismerősi kapcsolat, hozamkapcsolat. Na, ez a hozamkapcsolat érdekes szó volt, erről percekig beszélgettünk. Új szó ez, és a mai világban kezd elterjedni, érdekkapcsolat címen.
Volt, aki az ujjakba tulajdonságokat írt: megértés, közös nevetés, őszinteség, programok, jófejség. Vagy egy másik tanulónál: segítés, nyitottság, lazaság, kedvesség, őszinteség jelent meg.
3.Megalkottuk közösen a jó kapcsolat szabályait, pontjait is:
Az őszinteség és a hűség a kapcsolat alapja. Ház sincs alap nélkül!
Lehetsz más véleményen, de járjon egyformán az agyunk bizonyos területeken!
Beszélgessünk sokat! Fontos a kommunikáció!
Légy megértő!
Fontos a közös nyelv (Google fodító is segíthet)
Legyen közös valóság! Légy segítőkész!
Bízol-e? Mennyire tudsz bízni? BIZALOM! BIZALOM!
A problémamegoldó képességed milyen?
Félreértéseket kezeld!
Légy empátiás!
Rendelkezzél érzelmi intelligenciával!
Légy tudatos!
Lélegezz!
4. A bátor kis papagáj mesét kapták meg tőlem és erről beszélgettünk:
„Csak ennyit tudok tenni, de ennyit megteszek!
Szerintük egy kis segítség is jó. De a szándék is jó. Jó, h lehet valakire számítani és nem vagyunk egyedül.
szép kis papagáj a szereplő
jó a segítség
kismadár kitartása példás
5. Egy fiú, aki a 9. b osztályba jár, ezzel a mesével lepett meg:
Egy kisfiú és a vadludak!
Nyugovóra tért a nap, utoljára bepillantott az erdőbe. hol a vadak léptei, mint zeneszó lepték el a tájat. Sápadt köd ivódott a lomha, elnyúlt fák ágai közé. Esőverte vadludak gágogását hozta felém az őszi szél. Én, mint apró gyermek kellő áhítattal hallgattam e csodás zeneszót, melyet azóta sem feledek.
Szüleimtől sokat hallottam a ludak vándorlásáról, édesapám sokat mesélt, mikor az ezer színben pompázó öregtölgyes oltalmában puskájával, és hűséges társával, Bodri kutyával sétálgatott. Jómagam is részese lehettem e csodás látványnak, így hát haza szaladván a szegről leakasztottam a csodatarisznyám, és úgy döntöttem, hogy magam is velük tartok a következő lihogóig. El is indultam vállamon a csodatarisznyával, és kezemben, míg nagyapám által faragott vándorbottal. Jó anyám lágy hangjával utánam szólt.
– Hová ilyen sietősen édes fiam?
– Csak a következő nádasig!
Édesanyám hamvas arcán a mosoly, elhúzódott, mint őszi reggelen az első napsugár. Gyöngéden csak ennyit szólt: az úr kísérje utadat. Visszatartani, á dehogy tartott hisz ő tudta csak igazán hogy, mennyit ér nekem ez az utazás. Elindultam hát a szülői ház oltalma alól. Rohantam hát vissza a vadludakhoz, hol roskadó, öreg fahídon megálltam egy pillanatra, megcsodálni a patakban fodrozódó őszi leveleket. De tudtam, hogy, nem sokáig gyönyörködhetek az ősz varázslatában, hisz a vadludak már indulóban voltak.
Odaérve ijedten látom, hogy a vadludak már a szárnyukat bontogatják, nem telt bele pár pillanat, s már az öreg Mátra felett újra kialakult az a bizonyos V-alak, hisz tudtam, hogy ők Délre tartanak, meleg szívvel búcsút vettem tőlük, reménykedven abban, hogy, tavasszal mikor kikericstől virul a határ, újra láthatom majd őket. Tarisznyámat vállamra csapva, hátat fordítottam a vén Mátrának, s elindultam az apám által gondosan kijelölt ösvényen. Elég későre járt már mikor, valami apró neszre lettem figyelmes a galagonya bokor tövében, félve, de annál nagyobb kíváncsisággal félrehajtottam az avart a botommal. S láss csodát egy törött szárnyú lúd hevert a száraz fűben. Csodatarisznyám előkaptam és gondosan beleigazítottam a vándormadarat, sietve futottam át az öregtölgyesen felverve az éjszakai csöndet! Hogy minél előbb haza vigyem, s jó kezekbe adjam a madarat. Édesanyám intőszava egész úton fülembe csengett, kisházunk elé érvén, reccsen a kapu és azon nyomban nyílik az ajtó. Lámpafénye szűrődik ki a küszöbre s hallom anyám hívó szavát.
– Hát megjöttél lelkem,
– itt vagyok édesanyám de, nem egyedül jöttem, törött szárnyú lúd van az én csodatarisznyámban.
Édesanyám gondoskodó kezei közé fogván óvatosan, mint egy törékeny kisdedet. Rögvest előkerült a kredenc fiókból a fásli és a nagyolló is. Ennek bizony szárnya törött! Jegyezte meg jó apám, s gyöngéd mozdulattal kötözte át a lúd szárnyát.
Én szótlanul álltam anyám mellett gondosan figyelve az esemény részleteit. Lelkem mélyen tudtam, hogy, sokáig nem marad, hisz szabadnak született s szabad is marad.
Teltek múltak a napok s lekerült a kötés ragyogó nap sugara borította be a tájat, az öreg tölgyes újra a régi színében pompázott, bodzavirágtól fehérlett a határ s puskadörrenése verte fel a kora tavaszi tájat. Aranyló nap sugarán, megérkeztek a vadludak, melynek hangjától melegség töltötte el minden ember szívét. De ez a Baromfi udvarban sem volt kivétel, erőteljes gágogás lepte el a berek, minden zegét – zugát. Az én libám is érezte, hogy itt a búcsú ideje, szárnyait egymás után bontogatni kezdte mintha csak álom lett volna az egész.
Én fájó szívvel könnyes búcsút vettem tőle, és tovaillant a sűrű nádas oltalma közé.
Lelkem mélyén tudtam, hogy nem látjuk már egymást! De bizakodóan álltam a dolgok elé, s reménykedtem benne, hogy sosem felejti el ezt a szerény zsindelytetős házat, mely, ha néha szerény is, de annál nagyobb szeretet lakozik benne.
Párszor még kisétáltam a tóhoz, de gágogás helyett csak a békák szerenádja hallatszott. s hogy ez mind igaz e? Talán majd ősszel, ha útra kelnek kiderül.
Írta: Horváth Péter
Péter kérte tőlem, hogy nyugdíjas klubnak szeretne felolvasni. Tegnap november 8-án elvittem egy klubba és közel 30 embernek különleges verseket olvasott fel. További meghívásokat is kapott felolvasás céljából. Jó látni, hogy tiszteli az időseket és sikere volt.
A boldogságórát az osztályomban, a 13. c osztályomban tartok, de többi osztályba is viszek be feladatokat. Jó látni a diákok kapcsolódását a témához. Öröm csinálni.
Például egyik osztályban eljátszottuk a tavalyi novemberi részből a padosat:
Kivel ülnél most le egy padra?
Hol van ez a pad?
Miről beszélgetnétek?
Mit tanácsolna neked?
Milyen az időjárásotok?
Sok elhunyt nagypapa és nagymama is jelen voltak a beszélgetésekben.
Kehidakustányi Deák Ferenc Napköziotthonos Óvoda
Az idei első boldogórás foglalkozás keretében megismerkedtek a gyerekek (középső- és nagycsoportosok) Csupaszívvel, a mi kis Boldog Ovis barátunkkal . Az új gyermekeknek nagyon tetszett, megszerették. Ezt követően, ha ő előkerül, tudják, hogy valamilyen érdekes témát ismernek meg, mesét hallhatnak, együtt játszhatnak.
A hála témakörét mesével vezettem fel, megismerték a Hálafa történetét. Ezt követően a meséről kérdeztem őket, valamint Csupaszívet mindenki körbeadta, majd elmondta miért hálás, miért mond köszönetet. Egy másik óvodából érkezett kisfiú azt mondta, azért mert a mi ovinkba járhat. A gyerekek tapsoltak is neki. A legtöbben a szüleikkel kapcsolatos dologról meséltek, valamint kevesebben, de voltak akik azt, hogy „mert megkapnak ezt és ezt” (játékot, tárgyat). A végén megkérdeztek engem is, miért vagyok hálás. Nehéz dolog egy valamit kiemelni, a gyerekek számára sem volt könnyű. De mindenkin látszott, hogy elgondolkodik.
Úgy alakult, hogy a régóta az oviban dolgozó dajka néninktől el kellett hogy köszönjük, mivel máshol kezdett új életet. Ez alkalomból a gyerekekkel készítettünk neki emlékbe egy fát, a gyerekek ujj lenyomataiból. Ez lett a mi „Hálafánk”, amire ha ránéz, majd mindig eszébe jutunk.
OKTÓBER: OPTIMIZMUS
A téma feldolgozása a szó értelmezésével kezdődött. Kezdetben csak körül írtuk, és gyakorlati példákat gyűjtöttünk, majd rokon kifejezéseket kerestünk. Megnéztük mi az ellentéte a szónak. Végül megkerestük mit is lehet megtudni a szó jelentéséről.
A zenei aláfestés az érzésekre hatott és hangulatba hozta a csoportot.
Megbeszéltük, hogy mit jelenthet a szó az élet különböző területein, mint család, tanulás, sport, problémák, betegség, kapcsolatok….
Aztán levontuk a tanulságot, hogy miért is érdemes optimistának lenni! Milyen hétköznapi előnyei vannak és a hiány miket okozhat az ember életében. Összekötöttük az előző hónap témájával, a hálával és megbeszéltük a hasonlóságot a kapcsolatot köztük. Megkerestük előnyeit a mindennapokban és a társas kapcsolatokban (iskolában, munkahelyen, családban….)
Példákat hoztunk – szerepjátékokkal – hogy ugyanazt a dolgot hogyan lehet megélni optimistán, illetve pesszimistán, melyik a bölcsebb, majd levontuk a következtetést, hogy mindenben meg lehet találni a jót és hogy ez a szerencsés hozzáállás a dolgokhoz. Persze nem elfelejtve, hogy a realitást is szem előtt tartsuk. Az optimista emberek szerethetőbbek és ők maguk is vidámabban élik az életüket sőt még az életminőségük és élettartamuk is hosszabb azoknak, akik megtanulják ezt a hozzáállást, mert TANULHATÓ.
Összegzésként mindenki elmondta, hogy – a saját életét tekintve – mennyire tartja magát optimistának, hogy amikor ilyen tudott lenni, az mennyivel és miért volt jobb.
Gyakorlati feladatként pedig Optimista montázst készítettünk közösen.
Az előkészület során „A kolbász, a béka és az egér” című magyar népmese állt a foglalkozás középpontjában, amely kapcsolódott a társas kapcsolatokhoz, a barátsághoz és megfelelt a korosztályi követelményeknek. Ehhez kerestem játékokat az internetről.
A tervben leírtakat hajtottam végre. Motivációként „Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek…kezdetű dalát hallgattuk meg. Ez a zeneszám már tavalyról ismert és kedvelt száma volt a gyerekeknek. A játékok kiválasztásánál a cselekvésbe ágyazott ismeretszerzésre és a játékosságra törekedtem. „Kisbarátom, hogy vagy?” – játékkal kezdtünk, ami a Boldogságórák ajánlott anyagában található meg. Az volt a célom, hogy a szerepjáték által megtanulják a találkozási formulát. Ezt követte egy saját ötlet alapján kitalált játék, miszerint ajándékot vittek egymásnak a párok. A következő feladat egy hallásérzék fejlesztés volt. A mese elhangzása után megtanultuk a „Szervusz kedves barátom…” kezdetű dalt. Végezetül egy közös csoportképet készítettek a csoportom tagjai és a Harangvirág csoport nevet adták neki.
A gyermekek a tevékenység egész ideje alatt aktívak voltak. Az erkölcsi nevelés az egész tanulási folyamatot áthatotta, amelyben a barátság kommunikációs formuláival, közös cselekvéssel és az egymásra figyeléssel találkoztak. A játékokban megjelent az érzelmi viszony alakítása, az egymáshoz tartozás és az egymásért cselekvés érzése. A tevékenység egész folyamán törekedtem a közösségformálásra. A foglalkozás légköre oldott hangulatú és jókedvű volt.
Az órakezdő relaxációt követően a gyerekek meghallgatták a hónap dalát. Az optimizmus szó megismerése és megértése után nagyon hamar átérezték azt, hogy a problémákkal szembe kell nézni. A közös beszélgetés során azt is meg tudták fogalmazni, hogy minden helyzetben a legjobbat kell megkeresni. A gyerekek a saját élethelyzetükből mondtak példákat. Ezután A próbálkozás bátorságáról című mesét hallgatták meg. A közös megbeszélés után fiús és lányos optimista esernyőt készítettek. Az esernyő sávjaira saját magukra jellemző optimista mondatokat írtak. Nagyon nagy lelkesedéssel színeztek. Az ernyőre írt optimista mondatok felidézésével ért véget az óra. A hónap dalát a színezés alatt is hallgatták és énekelték.
Egy újabb hónaphoz érkeztünk. A Zümisekkel izgatottan vártuk mi vár ránk. Az optimizmus gyakorlását ismertettem meg a gyerekekkel. A tevékenységem célja a pozitív jó dolgok megismerése, felismerése és megerősítése volt. Vidám és szomorú plüss figurát húztam ki egy zsákból. Beszélgettünk a vidámságról és szomorúságról. Egy játékot kezdeményeztem. Ehhez Boldog Bellát és Szomorú Szilárdot hívtam segítségül. Megnéztünk Boldog Bellát és megfigyeltük az arckifejezését. Ezt követően Boldog Szilárdot is megnéztük. Leutánoztuk őket. Az utánzós játék segített az érzelmek megfigyelésében és megértésében. Tódi Törpe kopogtatott az ajtón aki egy mesét hozott nekünk. Tódi Törpe szemüvegét hallgatták meg a gyerekek. Varázs szemüveget készítettünk. Egy varázsernyő segítségével utaztunk el meseországba. Az ernyőn hanyatt fekve, varázsszemüvegünket feltéve néztük meg a plafonra kivetítve a Pozitív gyerek vagyok dalt, amit a héten többször is meghallgattunk már a gyerekekkel.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Beszélgetőkörrel indítottuk a témát. Hamar kiderült, hogy a gyermekek számára meg kell magyarázni a szó jelentését, mert ők teljesen másra gondoltak. Néhány példa után már értették az optimizmus szó jelentését, és saját magukkal kapcsolatban is tudtak felhozni példákat. Csoportmunkában szavakat is gyűjtöttünk, mi is jut eszükbe az optimizmusról. Aztán megmutattuk, milyen vidámak is tudunk lenni – különböző arckifejezésekkel 😃. Annak érdekében, hogy még látványosabb legyen a vidámságunk, egy – két szomorúbb arcot is mutattak. Ezután komoly munkába vágtuk a fejszénket – csoportmunkában mesét írtak a gyerekek. Az egyik csoport egy már ismert mesét írt le, ami természetesen jól végződik, a másik két csoportnál egy – egy új mese született. Nagyon büszke voltam rájuk,és természetesen ők is magukra. 😃
Egy másik alkalommal Pataki Anett: Cézár, az optimista medve című meséjét olvastuk, amihez illusztrációt is készítettünk.
🙁😐😀 emojik is készültek, amiket azóta a munkáink során rendszeresen használunk. Ehhez kapcsolódva beszélgettünk arról, ki hogy érezte magát.
Végül egy vidám dalt hallgattunk meg és természetesen táncoltunk is rá. 😊