A boldogságórát relaxációs gyakorlattal vezettük be, majd a ráhangolódást követően beszélgettünk azokról a konfliktusokról, nehéz helyzetekről, melyeket a gyerekek az aznapi szabad játék alatt éltek meg. A gyerekek közül néhányan elmesélték sérelmeiket a másikkal szemben, s a rávezető kérdéseket és az érzelmek visszatükrözését követően legtöbbször az derült ki, hogy azért „bántott” a másik fél, mert szeretett volna kapcsolódni a társához/társaihoz, de elutasították. Így a gyerekek könnyebben megértették egymást, s öleléssel oldották fel a konfliktust. Azt is megbeszéltük, hogy azért fontos a megbocsátás, mert ezzel mind a két fél jobban érzi magát, az is, aki bántott és az is, akit megbántottak. A varázsszavakat is elmondtuk, amik segítenek a nehéz érzéseket könnyebbé tenni és abban is, hogy kifejezzük a másiknak, hogy sajnáljuk, amit tettünk.
Az előző napi beszélgetőkörben körbeadtunk egy szív alakú dobozt, s mindenki mondott egy-egy szót, mi lehet a szívben. Nagyon jó gondolatokat osztottak meg egymással a gyerekek. A szeretet, jóság mellett elhangzott a vér, s az is, hogy a szívünk bennünk van, s ha „eltörik a szívünk, akkor nem leszünk boldogok”. Rávezető kérdésekkel azt is megbeszéltük, hogy nem csak szeretet és jóság lehet a szívünkben. Előfordulhat, hogy szomorúságot, haragot is érzünk. Ez is természetes, és ezeket a nehéz érzéseket is elűzhetjük a varázsszavak segítségével. A dobozt kinyitottuk, s egy bábot találtunk benne, aki az anyukát jelképezte. Megbeszéltük, hogy hálát is érzünk a szívünkben, például azért, mert az anyukánk miattunk nagyon sok mindent tesz.
A közelgő anyák napja jegyében visszautaltunk az előző napunkra, s ötleteket mondtak a gyerekek, mit tehetnének, hogy megkönnyítsék az anyukájuk mindennapjait. Azt is megbeszéltük, hogy az anyukák is lehetnek fáradtak, szomorúak, néha dühösek, ugyanúgy, mint a gyerekek, de attól függetlenül mindig ugyanúgy szeretik a gyerekeiket.
A beszélgetést követően Bagdi Bella „Repülj velem” című dalára táncoltunk közösen.
A táncot elcsendesedés követte. Behunytuk a szemünket, elképzeltük, hogy a gyerekek az anyukájuk ölébe „kerültek”. Megérezték, hogy bármit is tesznek, akkor is szeretve vannak. Elmondtuk az „anyukáknak” is a varázsszavakat, majd „visszatértünk”.
A boldogságóránkat öleléslánccal zártuk.

(A relaxációhoz felhasznált irodalom: Orvos-Tóth Noémi: Gyermek Mindfullness Kártyák; Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek)

Az áprilisi Boldogságóráink során kiemelt figyelmet kapott a szeretetteljes kapcsolatok jelentősége, az egymásra való odafigyelés, az empátia fejlesztése, valamint a megbocsátás gyakorlása, mint a pozitív életszemlélet meghatározó elemei.
A tavaszi szünet miatt két és fél hetesre rövidült hónapot a Föld napja köré építettük.
A Föld napja nem csupán egy kiemelt dátum a naptárban, hanem kiváló alkalmat teremtett arra, hogy a gyerekek fokozatosan felismerjék: a természet mindennapi életünk szerves része. Hiszen ha már óvodás korban kialakul bennük a természethez való kötődés, könnyebben fejlődik ki az óvó, gondoskodó szemléletük is.
A különböző tevékenységek során elsődleges célom az volt, hogy a gyerekekben erősödjön a rácsodálkozás képessége, a szeretet, az együttérzés, valamint annak belső megélése, hogy a természet valódi értéket képvisel. Fontosnak tartottam, hogy megértsék: a természet egy élő, érzékeny rendszer, amelyre az emberi cselekedetek hatással vannak, és amelyben a legapróbb mindennapi szokásoknak is jelentősége lehet.
Arra törekedtem, hogy a gyermekek megtapasztalják: ők maguk is lehetnek a természet „segítői” és „védelmezői”, valamint felismerjék, hogy a környezet védelme nem csupán kötelezettség, hanem örömteli és értékteremtő tevékenység is. Pozitív mintaadással, közösen átélt élményekkel és konkrét tevékenységekkel igyekeztem hatékonyan formálni környezettudatos szemléletüket.
A beszélgetőkört a „Szerinted miért fontos a Föld?, Mitől szép a természet? Mi bánthatja a növényeket, állatokat? Kérdésekkel indítottam. A kérdések segítettek abban, hogy aktívan bekapcsolódjanak a témába a saját élményeiken keresztül. Majd a „Mi jó a Földnek, mi nem?” válogatójátékkal a képkártyák segítségével fogalmazhatták meg ismereteiket. Játszottunk szelektív hulladékgyűjtést; a „Kapcsold le!” kihívással megfigyeltük, hogyan tudunk takarékoskodni az árammal, a vízzel, vagy kevesebb papírt használni.
A Föld témakört kibővítettük a világűrre és az űrutazásra. A témában rajzversenyen vettünk részt, megnéztük az Utazó Planetárium Csillagjegyek előadását. Űrhajós „sisakot” készítettünk, a Naprendszer bolygóit pedig kasírozással készítettük el.
A Boldogságórát a „Hervad a virágom, éled a virágom…” című relaxációs gyakorlattal indítottuk, amely segítette a gyermekeket a ráhangolódásban. Ezt követően beszélgetőkör keretében idéztük fel azokat a helyzeteket, amikor valaki megbántódott, megsértődött vagy haragot érzett mások iránt. A gyermekek lehetőséget kaptak arra, hogy megosszák saját élményeiket, valós vagy vélt sérelmeiket, valamint az ezekhez kapcsolódó érzéseiket. Közösen megismertük és gyakoroltuk a megbocsátás „varázsszavait”.
A témához kapcsolódva megismerkedtünk Weöres Sándor : A hétfejű sárkány című versével, ami segítette az érzelmek felismerését és azonosítását. A kötetlen játék és alkotótevékenységek során többször meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát. Megtanultuk a varázsszó helyes kiejtését, majd miután a mese segítségével megfejtettük a különös szó jelentését – Hibát kijavítani!; majd a benne rejlő négy másik üzenetet – „Sajnálom!” „Kérlek, bocsáss meg!” „Köszönöm!” „Szeretlek!”
A foglalkozást Bagdi Bella „Repülj velem” dalával zártuk, amelyre mindenki szabadon pörögve-forogva, táncolva fejezhette ki érzéseit..
Pihenés előtt, gyerekek kérésére, több alkalommal elolvastam Bezzeg Andrea Tündéri bocsánat című meséjét.
Az anyák napjára való készülődés során verseink és dalaink középpontjában a szeretet, a megbecsülés és a hála állt. A hónap zárásaként megbocsátásnapot tartottunk, melynek keretében a gyermekek játékos formában gyakorolhatták a bocsánatkérés és a megbocsátás fontosságát.