Az óra elejét relaxációs gyakorlatokat kezdtük, majd felolvastam a mesét. Megbeszéltük a két tündér történetet, azt hogy kivel fordult már hasonló eset elő. Milyen érzés haragudni, milyen érzés megbocsájtani, hogyan kell ezt tenni. Ezután a gyerekek készítettek egy szívet, melyet szeretettel adtak át egymásnak. Ezután megtanultuk a varázs szavakat a Kovalszki együttestől, majd színeztek Tündéreket, közben Bagdi Bellától hallgatták a 4 varázs szót.
Boldogságóra Alapprogram
Eljutottunk Jánossal együtt a Boldogvárba, hogy mindenkinek valóra váljanak az álmai, céljai
Jó emberré csak a szívemmel válhatok dal mozdulatsorozataival testrészeinkkel, érzékszerveinkkel élhettük át a jó cselekedetek sorait.
Mikulást vártunk, ajándékot készítettünk, adakoztunk, egymásra figyeltünk……”jó emberré csak a szívemmel válhatok”!
Az Órát azzal kezdtük, hogy felírtam a táblára egy idézetet Maya Angeloutól és először arról kérdeztem őket, vajon mi nehezebb: megbocsátani magunknak, vagy megbocsátani valaki másnak.
Ez után felolvastam nekik Panyi Katinka: Az ügyefogyott légy c. meséjét úgy, hogy a beejezést nem olvastuk, hanem nekik kellett kitaláni hozzá saját befejezést. Nagyon sokféle történet született, meglepődtem, hogy a megbocsátáson túl majdnem mindenki úgy gondolta, hogy büntetést is kell kapniuk. Erről is beszélgettünk, miért gondolják ezt?
Felrajzoltunk a táblára egy emberkét, amibe bele kellett írni, milyen érzések lehetnek bennünk, amikor megbántottak, illetve, mikor megbocsátanak nekünk. Hát elég erős érzelmek is előjöttek!
Utána megnéztük a Forgive c. rövid filmet, és megpróbálták kitalálni a főszereplő gondolatait. Itt nagyon helyes gondolatokkal jöttek, jobban ráéreztek. Az óra végén pedig meghallgattuk Pintér Béla: Homokba kell írni c. dalát.
Elég nehéz témakör volt, de jobban reagáltak, mint amire számítottam.
Az Órát azzal kezdtük, hogy felírtam a táblára egy idézetet Maya Angeloutól és először arról kérdeztem őket, vajon mi nehezebb: megbocsátani magunknak, vagy megbocsátani valaki másnak.
Ez után felolvastam nekik Panyi Katinka: Az ügyefogyott légy c. meséjét úgy, hogy a beejezést nem olvastuk, hanem nekik kellett kitaláni hozzá saját befejezést. Nagyon sokféle történet született, meglepődtem, hogy a megbocsátáson túl majdnem mindenki úgy gondolta, hogy büntetést is kell kapniuk. Erről is beszélgettünk, miért gondolják ezt?
Felrajzoltunk a táblára egy emberkét, amibe bele kellett írni, milyen érzések lehetnek bennünk, amikor megbántottak, illetve, mikor megbocsátanak nekünk. Hát elég erős érzelmek is előjöttek!
Utána megnéztük a Forgive c. rövid filmet, és megpróbálták kitalálni a főszereplő gondolatait. Itt nagyon helyes gondolatokkal jöttek, jobban ráéreztek. Az óra végén pedig meghallgattuk Pintér Béla: Homokba kell írni c. dalát.
Elég nehéz témakör volt, de jobban reagáltak, mint amire számítottam.
Ebben a hónapban a Diákönkormányzat által szervezett egészségnapon vettünk részt.
Az egyik szakköri tag délelőtt flashmob-ot tartott az iskola udvarán. Délután zöldség és gyümölcssalátákat készítettünk és azokat kínáltuk a tanulóknak. Részt vettünk a mézkóstolón, a gyógynövényes teakóstolón és a nyugtató gyakorlatokon. Egyik szakköri tag nevezett a pályázatra is, ahol állatfigurát kellett készíteni zöldségekből, gyümölcsökből.
A márciusi feladatot négy csoportban valósítottuk meg. Kezdésképpen meghallgatták a Mese a szerencsebabról című történetet. Ezek után nagy lelkesedéssel írták a saját meséjüket.:))
A téma nagyon közel áll az értelmileg sérült gyerekekhez, mert ők minden pici dolognak tudnak örülni. Ilyen számukra egy dicséret, egy ölelés, egy finom étel, vagy egy jó program. Feldolgoztuk a tankönyv által ajánlott anyagot, meghallgattuk a hónap dalát, de leginkább olyan dolgokat csináltunk ami örömet okoz számukra. Kirándultunk, táncoltunk, főztünk és ettünk egy finomat. A hónap valóban az apró örömökről szólt.
Szikszai György Református Általános Iskola
A hónap témáján elgondolkozva méhecskékké változtunk és átéltük a méhecskék mindennapi életét.
Szikszai György Református Általános Iskola
Közös tojásfestéssel fejeztük ki az apró örömeinket.
