Csoportom ebben a hónapban a „Találékony térkép” feladatot választotta. Elkészítését beszélgetés előzte meg. Mindenki kivette részét a közös alkotó munkából.
Boldogságóra Alapprogram
Reggel, mikor megérkeztek a gyerekek, azt vették észre, hogy eltűnt néhány (kedvenc) játékuk, a polcon egy levél várta őket. Elolvastam nekik. Pók néni levele volt, miszerint elrakta a játékaikat, mert előző nap túl hangosan játszottak, és nem tudott tőlük aludni. Azt is megírta, hogy visszakapják, ha követik az utasításait. Ezen a napon a mozgás tevékenységgel kapcsoltam össze a Boldogságórát. A tornán három fő feladatot kellett teljesíteniük (a levél szerint): Hajótörés játékot, Akadálypályát, és a Cápatámadás játékot. Időközben érkezett még egy levél Pók nénitől, ami azt tartalmazta, hogy az alvókájukat is elvette, mert hangoskodtak öltözés alatt, és csak akkor fogja visszaadni, ha mindenki összegyűjt 4 db bóját az akadálypályán (4x megy végig rajta). Természetesen minden gyermek minden feladatot teljesített, folyamatosan beszéltek róla, hogy Pók néni biztos vissza fogja adni az alvókákat, és a játékokat, mert ügyesek. Amikor visszatértünk, mindenki megnézte a zsákját, és nem találták ott az alvós játékukat. Viszont a csoportba visszaérkezve, örömmel látták, hogy a játékok visszakerült a helyére egy levél társaságában, valamint az alvókájuk is várja őket egy kosárban. A levélben az állt, hogy mindent ügyesen teljesítettek, így visszahozott mindent Pók néni. Tízórai után mindent megbeszéltünk. Elmondhatták hogy érezték magukat, mikor megtudták, hogy eltűntek a játékok. A gyermekek nagyon sok negatív érzelmet fogalmaztak meg, pl. „szomorú voltam, hogy nem fogok tudni majd elaludni a kutyám nélkül”, „nagyon mérges lettem, hogy hogy tehetett ilyet, hogy elviszi a kedvenc játékunkat”, „én inkább izgultam és kíváncsi voltam amiatt, hogyha mindent teljesítünk, akkor biztosan vissza fogja-e adni, és hogy tudjuk-e teljesíteni amit kért”. Ezután egy relaxációs gyakorlattal lazítottunk (arcizom lazítás játékosan), valamint meghallgattuk Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó című dalát. Ezután beszélgető-kör következett: kinek mi segít, ha rosszul érzi magát? Egy nagy kartonon különféle képekhez ragaszthatták a jeleiket (kedvenc játékommal játszok, sírok, könyvet nézegetek, stb.). Ezután érzelmeket varázsoltam az arcukra (el kellett játszani, hogy milyen az arcunk, ha szomorúak, mérgesek, boldogok, stb. vagyunk). Az asztalhoz ülve mindenki le is rajzolta a feladatlapon. Majd mondtam nekik érzelmeket, és meg kellett mutatniuk, hogy melyik testrészén érzik. Változatos és érdekes dolgokat mondtak: pl. „ha szomorú vagyok, a fülemen érzem, hogy ég”, „én a mérgességet itt érzem (a bicepszére mutatva)”, „én a kíváncsiságot a szememben érzem”, „a boldogságot a szívemben”. A foglalkozás végén elmeséltem nekik az Aranykulcs című mesét interaktív módon. Pl. a labirintusból úgy talált ki a királylány, hogy „jobbra fordult, balra fordult, ment néhány lépést, majd megint jobbra….stb.” (közben fordultunk mi is, lábunkkal doboltunk, megint fordultunk, stb.). Amikor végre kijutott a királylány, egy kisfiú felkiáltott „Hú, de izgultam!”. A legvégén megbeszéltük a mesét. Sok olyan helyzet van, amit meg kell oldani az életben, megbeszéltük, hogy otthon is kérdezzék meg a szüleiket, nekik mi volt ilyen, és hogyan oldották meg. Ezt követően felragasztották a jelet a következő lépcsőfokra.
A foglalkozás helye: Csillagfürt EGYMI
A foglalkozást vezeti: Papp Gáborné
Foglalkozás témája: Megküzdési stratégiák
A foglalkozás feladatai: Az akarat erősítése, ha nem sikerül akkor sem adjuk föl képességének fejlesztése, erősítése.
1. Motiváció: Relaxációs gyakorlat: “Égig érő fa vagyok, megnövök mint a nagyok.”
2. Téma feldolgozása: Bezzeg Andrea- Aranykulcs mese megnézése saját készítésű PPt felhasználásával.
3. Beszélgetés a meséről.
4. Feladat: Varázsösvény Sárkányvárig: babzsákok, alagút, tornapad, billenő pad, lépcső, Sárkányvár= csúszda
5. Boldogvár építése nagyméretű puha WESCO építőelemből
6. Lezárás: Bagdi Bella- Van nekem egy álmom c dalára közös körtánc.
Az egyéni céljaink megbeszélése után, közös célokat is kitűztünk az előttünk álló időszakra. Az egyik kisfiúnak betört az orra, így első (és legfontosabb) célként a gyerekek azt tartották, hogy Tomi mielőbb meggyógyuljon és jöhessen az iskolába. Ennek támogatásaként, elküldtük neki a leckét és készítettünk egy közös rajzot, amit testvérén keresztül eljuttattunk hozzá. Nagyon örült neki! Második célként azt tűztük ki, hogy kevesebb beleszólás, beszélgetés legyen az órán, így gyorsabban tudjunk haladni. És végül, a harmadik – hogy több barátot szerezzünk – volt az, amire az 5 napos kihívást is felépítettük. A gyerekek nagyon igyekeztek ennek eleget tenni! Pápainé M Ildikó
Februárban összegyűjtöttük az eddigi módszereinket, amelyek nekünk hatékonyan beváltak. ( A helyesírási hibákért elnézést kérek!)
Majd megbeszéltük, hogy milyen módszerek válhatnának még be, hogy melyeket érdemes kipróbálnunk.
Januárban megpróbáltuk összegyűjteni a főbb témákban céljainkat. Az órát meditációval zártuk.
Decemberben a gyerekek otthonról hozott alapanyagokból apró ajándékokat készítettek az őket tanító pedagógusoknak. Mi pedig egyik kolléganőmmel összefogva kirándulni vittük diákjainkat, két osztályt. Adventi díszeket csodáltunk meg, sétáltunk a városban, hamburgereztünk, majd moziztunk. Az őszi műsoros est bevételének segítségével tudtuk mindezt megvalósítani.
A jó cselekedetet egyébként már szeptemberben is megvalósította az osztály, amikor a Mihály-napi sütivásárra almás lepényt sütöttünk, majd felajánlottuk .
A tanulás tervezése során arra törekedtem, hogy változatos módon tudjak ismereteket nyújtani, lehetőleg úgy, hogy a gyermekek tapasztalati úton szerezzenek tudást. A „Megküzdési stratégiák” téma kapcsán a komplexitás figyelembevételével igyekeztem a tervet felépíteni. Célom volt a szerető, nyugodt légkör kialakítása, a biztonság megteremtése a csoportszoba átrendezésével, minél több játéklehetőség bekapcsolásával.
A megvalósítás során bevezetőként beszélgettünk a megküzdés jelentéséről. Megkérdeztem tőlük, hogy milyen küzdő sportágakat ismernek, ahol erővel küzdenek, harcolnak egymás ellen az emberek. Több sportágat is meg tudtak nevezni.
Ezt követte a kiválasztott magyar népmese: A szegény ember kilenc tyúkja.
Ezután egy feszültségoldó játék, a „Menjünk medvét vadászni”, amelyben mozgást és érzelmeket éltek meg a gyermekek. Annyira elmélyültek a játékban, hogy valóságosnak fogták fel a dolgot. Ezáltal olyan erős érzelmeket éltek át a tevékenység alatt, hogy szinte érezni lehetett a medvétől való félelmet és a borzongást. Ezután a kedvelt „Postás játék” erősítette a beszédhallás készségüket. Az első két körben voltak gyerekek, akik nem értették tisztán a suttogó beszédet, ezért teljesen más szavak kerültek elő. Ez nagy nevetést eredményezett a csoportban. A harmadik próbálkozásnál már mindenki jól hallotta a beszédet és az utolsó gyereknél is az az értehető szó jelent meg, ami elindult. A siker élmény a gyermekekben ujjongásban tört ki.
Aztán a mese négy jelenetéből készült puzzle képet kellett kirakni csoport munkában. Ezzel a mikrocsoportban levő gyermekek együttműködésének és kommunikációjának kialakítása volt a célom. Akik ebben a tevékenységben profik voltak, azok vették kezükbe a vezetést és könnyen, gyorsan rakosgatták a 20 darabos puzzle-t. A csapatok egymástól alig lemaradva összerakták a képeket, akiket egymás után megtapsoltunk.
Továbbiakban egy közös képet kellett készíteniük. Megkértem egy gyereket, hogy játssza el a mesében szereplő egyik állatot. Ahogy a csapat kitalálta azt az állatot, le is kellett rajzolni. Az a gyermek rajzolta, amelyik a legjobban tudta ábrázolni. Aztán találós kérdés által kellett az állatnevet kitalálni, amit szintén papírra vetettek. A többiek pedig ezeket az állatképeket színezték. Gyönyörű csoportmunkák születtek, amit még a foglalkozás végeztével is színeztek néhányan.
A foglalkozás zárásaként meghallgattuk a szőnyegen fekve „Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó…” című dalát.
A februári boldogságórán gyönyörű hóvirágokat festettek a gyerekek, amelyek bíztató, bátorító és erősítő üzeneteket hordoznak nem csak a kirándulóknak, hanem bárkinek, aki az útjukba akad és elolvassa őket.
Elsősorban az iskolai életre fókuszálva összegyűjtöttük a bennünket érő külső vagy belső kihívásokat, és azt is, hogy milyen tüneteket produkálunk a stressztől. A problémaközpontú és az érzelemközpontú megküzdési stratégiákról egy rövid elméleti áttekintést kaptak a tanulók, majd az osztály egyik fele kisebb csoportokban az őket érő kihívásokról készített humoros térképeket, a másik fele a kihívásokkal szemben alkalmazott megküzdési stratégiák térképét készítette el.