A hétköznapok folyamán gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt olykor nem várt nehézségekkel is szembe kell nézniük, melyek stresszhelyzeteket teremthetnek.
A gyerekekkel ilyen nehézségekről, biztonságkibillentő dolgokról beszélgettünk, melyek esetleg ijedelmet, hirtelen érkező feszültséget teremtenek bennük.
A foglalkozást relaxáció gyakorlattal folytattuk melyet valaki nagyon komolyan vett és beleélte magát az adott helyzetbe, mások még kissé komolytalanul, nevetgélve figyeltek a mondatok tartalmára, mondanivalójára.
A tanulók csoportokban dolgozva hóvirágokat rajzoltak, melyek szirmaiba olyan biztató, vigasztaló, bátorító szavakat írtak, melynek ilyen helyzetekben hasznát veheti az, aki nehézségbe, kellemetlen élethelyzetbe kerül.
A csoportok felolvasták, bemutatták az általuk gyűjtött szavakat, szószerkezeteket.
Örültünk, ha valaki olyan vigasztalást, bátorítást mondott, ami ténylegesen segíthette valamelyik gyereket az osztályban. (Személyre szabott bátorító gondolat).
A foglalkozás végén a hónap zenéjét is meghallgattuk.
Boldogságóra Alapprogram
A mitológiát vettük alapul a téma feldolgozása során. Mely tanuló-milyen gondokkal és milyen megoldási lehetőségekkel találkozik a mindennapok során.
A mitológiát vettük alapul a téma feldolgozása során. Mely tanuló-milyen gondokkal és milyen megoldási lehetőségekkel találkozik a mindennapok során.
Beszélgető kör keretében megbeszéltük kinek milyen félelmei vannak. Elkészítettük közösen a mi „Bohóc pajzsunkat”, ahol nemcsak a gyermekek, hanem mi felnőttek is elkészítettük tenyérlenyomatunkat, egyfajta kivetítését félelmeinknek, szorongásainknak. Közösen megbeszéltük félelmeinket és azok leküzdéséhez vezető utat, megoldást találva rá. A farsangi időszakban bejárati ajtónk dísze is lett egyben.
Február a „megküzdési stratégiák hónapja”. Idén a boldogságórát összekapcsoltam a Parasport Napjával, hiszen erről emlékezünk meg február 22-én. Kiemelten fontosnak tartom, hogy iskolánk tanulóival beszélgessünk erről a témáról, hiszen ők is érintettek.
A foglalkozás keretein belül megnéztük a Lecsó című kisfilmet, egy kerekesszékbe kényszerülő fiatal sportolóról szóló történetet, amely a fogyatékkal élők mindennapi nehézségeit mutatja be.
Ez a videó jó alapnak szolgált a téma bevezetésére, a gyermekeket megérintette, együtt éreztek a történet főszereplőjével.
A csoporttal próbáltuk összeszedni, hogy milyen problémákkal kell megküzdenünk a mindennapok során, a tanulók megfogalmazták, hogy sokszor ezek a gondok apróságok, más, nehezebb sorsú emberek nehézségei mellett.
Az interneten rákerestek különféle sportágakban kimagasló parasportolókra, a szívükhöz legközelebb álló sportot pedig le is rajzolták. Az elkészült műveket a FODISZ MPN 2023 Lélekmozgató Rajzpályázatra be is nyújtottuk.
A boldogságóránk nagyon hasznosnak bizonyult, az előítéletek helyett az realizálódott a tanulókban, hogy a sérült emberek is lehetnek ugyanolyan értékesek, mint ép társaik.
ZSZC Lámfalussy Sándor Szakképző Iskolája
A csoport kettő idézetet is választott a munkához, mindkettő Nadya Tolokonnikova tollából származik.
„A művészet a legjobb gyógymód – az egyén és a társadalom bajaira egyaránt.” (ezt beválogattuk a 12 pont közé is)
„Igyekezzünk a problémákat előbb művészettel megoldani, és csak utána nyúljunk más eszközökhöz!”
Megküzdésnek nevezzük a stresszhelyzet megoldását szolgáló alkalmazkodási próbálkozásokat.
Az emberek számos megküzdési stratégiát alkalmaznak az élet kihívásaival szemben. Amiket mi kipróbáltunk: pozitív énkép, társas támogatás, stresszkezelés.
– Pozitív énkép: ennek kialakítása és fenntartása segíthet a gyerekeknek megbirkózni a nehézségekkel. Egymást segítve kigondoltuk kinek milyen erénye is van az osztályban, amire büszke. Megbeszéltük, hogy a hibáinkat el kell fogadni.
– Társas támogatás: Elkészítettük bíztató hóvirágmezőnket.
– Stresszkezelés: relaxációs gyakorlattal. Egy relaxációs gyakorlat vagy meditáció segít az elmének és testnek pihenni, amely segít csökkenteni a stresszt, szorongást és az érzelmi feszültséget, sőt az alvás minőségén is javít.
Az életünk tele van apró örömökkel, amelyek általában egyszerű dolgokból állnak, és mégis boldogságot hoznak az életünkbe.
Csak néhány példa, amiket összeszedtünk bemelegítésként:
– Egy jó könyv olvasása – az olvasás nyugalmat hoz, és elkalauzol minket más világokba.
– Mosolygó arcok – amikor találkozunk valakivel, aki mosolyog ránk, vagy amikor egy kedves szóval illetnek minket, az nagyon jó érzés.
– Madarak csicsergése, megnyugtató.
– Az időjárás változása – a különböző évszakok és időjárások változatosságot hoznak az életünkbe, és lehetőséget adnak új dolgok kipróbálására.
– A napfelkelte ragyogása.
– A jó étel íze – egy finom vacsora vagy desszert élvezete valódi örömet nyújt.
– Sport vagy testmozgás – amikor mozgunk és erőfeszítést teszünk az egészségünkért.
Milyen érzékszerveink vannak? Felelevenítettük a különböző örömforrásokat, amelyeket érzékszerveinkkel tapasztalhatunk. Az érzékszervekről közös plakátot készítettünk. Majd érzékszerveik bevonásával luficsatáztunk egyet.
A Boldogságbohóc elkészítése után mindenki elguríthatta azt.
Vacsoracsatához készítettünk egy étlapot csoportonként. A gyerekeknek meg kellett adni a vacsora helyszínét, a meghívott vendégeket és egy-egy olyan vacsora menüsorát amelyre csupa mesehős vagy rajzfilmfigura jött el. Mindenkit a kedvencével akartunk kínálni.
Ez után a gyerekek is választhattak kedvenc édességeikből és elfogyaszthatták azt.
Legyünk nyitottak az apró örömökre!
Február hónapban a ,,Megküzdési stratégia” megvalósítása volt a célunk a csoportban.
Mivel több gyerekeknek még ismeretlen volt ez a fogalom, ezért egy beszélgető kör keretében beszélgettünk a megküzdésről, a kitartásról, a szorgalomról, hogy hogyan lehetünk kitartóak, bátrak. Majd a tevékenységet mozgással folytattuk.
A gyerekekkel közösen a tornaszoba ajtaja előtt megbeszéltük, hogy ha belépünk az ajtón, akkor Meseország kapuján fogunk belépni. De képzeljétek gyerekek nagy baj történt az országban a királylányt elrabolta egy Manó, ezért most nekünk kell kiszabadítani és megkeresni őt. Ezért nagyon figyelmesnek, bátornak, kitartónak kell lennie minden kis hercegnek és hercegnőnek, ha szeretnétek segíteni, mert kitudja, milyen veszélyekkel találkozunk utunk során.
A gyerekek nagy érdeklődéssel és izgalommal várták már, hogy mi lehet az ajtó másik oldalán, Meseországban, ahol a fiúk hercegekké, a lányok hercegnőkké változnak át.
Elsőként kört alakítva melegítettük be az izmainkat a nagy út előtt. Járásgyakorlatokkal, futógyakorlatokkal és gimnasztikával egybekötve. ,,Almát szedj, ügyesedj, szőlőt, szedj, ügyesedj.” játékos mozgástevékenységet is belecsempészve a bemelegítésbe.
Mivel mindenki már felkészült a nagy útra, ezért minden kis herceg és hercegnő próbatétel elé fog nézni, mellyel a manó készült nektek, hogy kiderítse milyen ügyesek, szorgalmasak, és kitartóak vagytok, hogy visszakaphassátok a királylányt.
Képzeljétek a Manó egy nagy farönköt az úton keresztbe fordított (padon) melyen egyensúlyozva és óvatosan kell átkelnetek. Majd miután átkeltetek a rönkön, egy sötét alagútban is át kell másznatok, kúsznatok (pad között szivacsokkal kialakítva) s ha kiértetek a sötétből, már nem kell félnetek, nincs már messze a célunk. Utunkon haladva csúszós köveken kell páros lábon ugrálnotok (hullahoppkarikákba), de nagyon figyeljetek és koncentráljatok, mert ha a kövekről véletlenül leestek, beleestek a mocsárba melyből nehezen tudtok majd kimászni. Ha átértetek a csúszós köveken már csak egy hídon kell átlépkednetek (zsámolyok), de vigyázzatok, mert a híd minden második eleme hiányzik.
Nagyon ügyesek, bátrak és kitartóak voltatok kis hercegek és hercegnők, ezért a Manó visszavitte Meseország királynak a lányát, aki hálásan köszöni nektek a segítségeteket, a bátorságotokat és kitartásotokat. Ezért egy utolsó közös játékra hívlak benneteket.
Védd a várad –játék
Mivel hercegek és hercegnők lettetek ezért várakkal és kastélyokkal rendelkeztek, melyeket meg kell védenetek a játék során.
Minden gyermek kap, egy hullahoppkarikát melyeket szétszórtan helyezünk el a tornaterem tetszőleges részein. A karikák lesznek a várak, mely körül a gyerekek szaladgálnak. Ha azt mondom, hogy ,,Védd a várad” minden gyermek keres egy karikát és belelép, akinek viszont nem jutott karika, ő oldalt szurkol a többieknek. Majd ,, Ki a várból” mondatra, mindenki szalad tovább. Addig folytatódik a játék, míg két gyermek nem marad, ezzel is hozzájárulva a gyerekek sikerélményikhez.
Foglalkozás lezárásaként a gyerekekkel közösen lufit fújtunk.
Fújj kitartóan!
Mindenki maga elé képzelt egy lufit, majd 3-ig elszámolva az orrunkon keresztül beszívtuk a levegőt, 3-ra pedig az összes levegőt a képzeletbeli lufinkba fújjtuk.
Miután mindenki felfújta a lufiját, a gyerekeket külön-külön megdicsértem, amiért ilyen bátrak, kitartóak, szorgalmasak, szabálykövetőek voltak az egész foglalkozás alatt. Továbbá kitartásuknak köszönhetően sikerült kiszabadítaniuk a királylányt a Manó fogságából.
Az egész foglalkozás alatt a gyerekek nagyon jól érezték magukat, koncentráltak, nevettek, mosolyogtak és vidáman gondoltak vissza a közös játékra.
Bp. I. Kerületi Kosztolányi Dezső Gimnázium
Januárban és februárban kicsit más prioritások kerültek előtérbe az osztályfőnöki óráinkon. Osztályunkba két ukrán tanuló érkezett még korábban. Februárban pedig egy török leány jött hozzánk, cserediákprogram keretében, akinek távolabbi családját sajnos érintette a földrengés, két rokonát is elveszítette. Így konkrét boldogságórát most nem tudtam tartani.