A havi témánk a „Megbocsátás” volt. Nagyon aktuális ez a téma, mert szinte a mindennapjainkban használjuk például a ” Bocsánat”, ” Ne haragudj!” „Köszönöm” „Szeretlek!” szavakat. A csoportban van néhány kisgyermek, akiknek ezeket a szavakat nehezére esik kimondani és alkalmazni. Emiatt örültem ennek a témának, mert sokkal mélyebben tudtunk a „varázsszavainkkal” , „varázsigéinkkel” foglalkozni. Ezen a napon különösen figyeltem a kisgyermekeket, hogy mennyire épül be az életükbe az, hogyha megbántják egymást, akkor bocsánatot kérnek e, vagy megölelik e egymást, vagy tesznek e bármilyen gesztust a másik kisgyermek felé. Sajnos elkeserítő volt az eredmény. A bocsánat kérés és maga a megbocsátás is igen messze állt tőlük. Előfordulnak viták a csoporton belül és sokkal könnyebb árulkodni, mint megoldani maguktól a problémákat. Ekkor éreztem, hogy bizony ez egy több napos munkát fog igényelni, hogy rávezessem őket arra, hogy miért van szükség mindkét félnek a pozitív hozzáállásához. Gyorsan munkához is láttam, és az első kirobbanni látszó konfliktust megelőzve egy beszélgető kört alakítottam ki. Megpróbáltam kideríteni, hogy mi is a probléma és kiváncsian vártam a megoldásra a tippeket. Elmesélték a gyermekek, hogy egy játékon vesztek össze, mert mindketten azzal szerettek volna játszani, viszont együtt nem akartak ténykedni.
Nagyon egyszerű kérdést tettem fel nekik: képes vagy e arra, hogy lemondj a játékról a társad kedvéért?
Kis gondolkodás után az egyik kisgyermek bólinott és ezt látva a másik kisgyermek is. Ez után megkérdeztem tőlük, hogy hogy érzik magukat, amiért így döntöttek. Mindketten mosolyogtak! Megláttam a szikrát, annak a pozitív kisugárzásnak a szikráját, amit egy igazán őszinte kisgyermektől remélhetünk és várhatunk. Megdícsértem őket, hiszen képesek voltak arra, hogy önzetlenek legyenek egymással szemben.
Ezt követően nyitott ablaknál relaxáltunk, beszívtuk a friss levegőt, és a kifújásnál kiengedtünk magunkból minden negatív energiát. Ezt többször is elismételtük és igazán felszabadító érzés kerített mindenkit a hatalmába. Kihasználtam a nyugalmat és azt, hogy lecsendesedtek és elővettem a mesénket, melyet Boldog Dóra mondókájával kezdtem. Jó választás volt, hiszen nagyon tanulságos mesét hallhattunk. Szinte mindenki tudott mondani egy- egy példát arra, hogy bizony ők is kerülzek már olyan szituációba, amikor a varázsigéket kellett használni. Hogy jobban elmélyítsem ezeknek a szavaknak a jelentését, meghallgattuk a Bagdi Bella: Ho’oponopono című dalát. Nagyon tetszett a gyermekeknek, kérték, hogy hallgassuk meg mégegyszer, és a második hallgatás után már maguktól énekelték a refrént. Mivel megbeszéltük a varázsszavakat, ezért azt gondoltam, hogy az sem baj, ha ezeket leírjuk. Az igaz, hogy ők még nem tudnak olvasni, ezért a varázsszavakat színekhez párosítottuk, így sokkal könnyebb volt nekik megjegyezni. Szinte mindenki tudott mondani egy-egy varázsszót, amelyet felírtunk a lapokra. A lapokat pedig a foglalkozás végén kihelyeztük a bejárati ajtónkra, hogy ne felejtsék el azokat használni, amikor szükségük van rá. Néhány feladatot megoldottunk a munkafüzetből, kiszíneztük és elhelyeztük a megbocsátás jelét a nyolcadik lépcsőfokra. Örömmel vették észre, hogy már csak két lépcsőfok hiányzik és bejutunk a boldogság várába.
Én viszont azt vettem örömmel észre, hogy a csoportba egy pár napig nyugalom volt, figyeltek egymásra, használták a varázsigéket és szülői visszajelzés alapján elmondhatom, hogy ezeket a szavakat otthon is sokkal bátrabban használják.
Az egyik legeredményesebb foglakozást tudhatjuk magunkénak, ami személy szerint engem hatalmas boldogsággal tölt el.
Köszönöm! 💕💕💕