Az apró örömökre fókuszálást egy bevezető beszélgetéssel kezdtük: tegnap és ma milyen örömet éltek át, példám alapján könnyen tudtak kapcsolódni a beszélgetéshez.
Az óra folytatása körforgásban zajlott, öt csapattal, mindenki kipróbálhatta az általam hozott játékokat: kézzel készített memóriajáték, puzzle, kézzel készített kukacépítő játék, formatapogató.
A dolgos hétköznapokban jó érzés volt kikapcsolódni, az élet apró örömeire figyelni és átélni.
Köszönöm a kolléganő segítségét és gyerekek aktivitását!
Boldogságóra Alapprogram
Azt hiszem, elég nagy biztonsággal leszögezhetjük: nincs olyan ember, akit még soha nem bántottak meg. Sőt, talán még odáig is elmennék, hogy kimondjam: nincs olyan ember, aki még soha senkit nem bántott meg. Nem igaz? Hiszen ahogy együtt, egymás mellett élünk, forgolódunk a világban, egyszerűen lehetetlen elkerülni, hogy időről időre olyasmit mondjunk, tegyünk, ami egy másik embernek kisebb-nagyobb sérüléseket okoz. Ideális esetben egy ilyen sérülést bocsánatkérés, majd megbocsátás követ.A megbocsátás olyan téma, amiről rengeteget hallhatunk. Elsősorban azt, hogy ahhoz, hogy boldog, teljes életet élhessünk, meg kell tanulnunk elengedni a sérelmeinket.
Ebben a hónapban megismerkedtünk a 4 varázsigével: meg kell tanulnunk kimondani a sajnálom, a bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek.
Vittünk be a terembe Jácintot és megbeszéltük hogy a megbocsájtás virága e kis növény. Megbeszéltük hogy ezzel bárkitől bocsánatot kérhetünk, ha megbántottuk vele.
A bánatos kismedve meséjét dolgoztuk fel. Nagyon aranyos alkotások születtek.
Beszélgetőkör alkalmával megbeszéltük hol érezzük a testünkben a haragot amikor valaki megbánt bennünket.
Az alsós osztályok között nyuszi kupát rendeztünk, és azt is megtanultunk hogyan kell feldolgozni azt ha csupán egy gólon múlik a győzelmünk.
Díszitettük iskolánk tojásfáját, és a kisfiúk meglocsolták a kislányokat, akik mindezt hímes tojással köszönték meg. Ezzel is ápoltuk a hagyományokat.
Eldobtuk a köveket az udvaron és megbeszéltük hogy így kell kidobni a haragot és sérelmeket az életünkből is.
József Attila hét keretében emlékfutáson vettünk részt, és rengeteg közös programunk volt. (Pl : készítés) Ami még jobban erősítte a kis Mézengúzok közötti összetartozást.
Egész hónapban lelkesen készültünk az egyik talán ha nem a legszebb ünnepünkre az Anyák napjára.
Szeretet gombóc kis közösségünk most már tudja: A megbocsátás akkor az igazi, ha a saját békénkről szól.
Felidéztük a legjobb pillanatokat, amiket együtt töltünk szeptember óta.
Természetesen a gyerekek között mindig akad konfliktus, de ennek szerepéről és a megbocsátás jelentőségéről is sokat beszélgettünk.
A hétköznapok során is többször előkerül a téma: MEGBOCSÁTÁS. Igazi kihívás számunkra, gyermekvédelmi szakellátásban dolgozók számára ez a téma: biztatjuk a nálunk nevelkedő gyermekeket arra, hogy szüleiknek, családtagjaiknak bocsássanak meg, miközben legtöbbször mi, velük dolgozó szakemberek is átéljük azt a haragot az ő szüleikkel szemben, látva a gyermekek szenvedését. Szó szerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy felhívják szüleikre a figyelmet, ezáltal saját magukról, jelenükről, jövőjükről elvonva a fókuszt – szakemberként képtelenek vagyunk kivonódni, negatív érzelmeket élünk át akár velük szembe is…
Ez a hónap kiváló pontja volt annak, hogy mi mutassunk mintát a gyerekeknek – képesek vagyunk megbocsátani. Egyik gyermekünk harmadik alkalommal járja a hetedik osztályt – nem járt be az előző két évben az iskolába. Ebben a tanévben többet járt be, mint az előző két évben, viszont látható, hogy az idei év elvégzése sem stabil. Szeretnék bevonni – ő ígér, helyzetben kivonódik, nem megbízható (ezt tapasztalta a családjában is). Vonzotta a lehetőség, hogy az AMAPED versmondó versenyén részt vegyen Bécsben – készült, a házi versenyen továbbjutott. Egy átlagos gyermek nagyon izgatottan várja az alkalmat. Vele nem így történt – utolsó pillanatban közölte, hogy szívességet tesz nekünk, végül felkel és eljön a számunkra nagy kirándulásra. Viselkedése rengeteg bizonytalanságot hozott a pedagógusok életébe – a megbocsátás gyakorlása számukra napi szintűvé vált – mély érzelmeket generált mindenkiben. Végül megnyerte a nemzetközi versmondó versenyt kategóriájában. Óriási teljesítmény egy halmozottan hátrányos helyzetű gyermek esetében. Megerősített abban, hogy a megbocsátásnak ereje van, hatalmas.
A többi neveltünk számára Hágen Zsuzsa táncfoglalkozásán szimbólumokkal gyakorolták a megbocsátás kifejezését, továbbá Görögországból érkezett vendég ERASMUS hallgatók szintén foglalkozásukkal a megbocsátás útjára terelték őket.
A Golden Tiger’s Kung-Fu Egyesület által szervezett kirándulásunk szintén ennek fényében zajlott.
Különleges hónapunk volt, rengeteg érzelemmel – mélységekkel, magasságokkal.
Köszönöm a kollégáknak a kitartó és stabil közös munkát!
Apró örömökre fókuszálni a mindennapok zavaros világában nem könnyű feladat. A lányok először kitöltötték a munkafüzet egyik feladatát, mely segített arra fókuszáltatni, hogy mit is jelent az apró öröm. Jó vált látni, ahogy beleélték magukat az adott helyzetbe, ezáltal könnyen eldöntötték, hogy számukra apró örömet jelent az a dolog vagy sem. Eddig többen bele sem gondoltak, hogy ezeknek a pillanatoknak jelentősége van. Ezek után már tudják, hogy igen…
Ezt követően az előkészített, formára vágott zsugorfóliákból választottak és alkoholos filccel feliratot készítettek rá, mintát másoltak – ki mit szeretett volna. Amikor elkészültek kisütöttük a csoportjuk sütőjében, majd szerelőkarikát tettünk rá és bőr zsinórra helyeztük – nyakláncok készültek.
Egy másik alkalommal Hágen Zsuzsa táncműhelyében jártunk a mozgás és dráma elemeivel fókuszáltunk a pozitív érzések átélésére – mint apró öröm egyik megjelenési formájára.
Köszönöm a kollégák aktivitását, lelkesedését és a gyerekekkel közösen megélt apró örömeink azonosításának bővítési lehetőségét!
A Földike elnevezésű projektemet összhangba tudtam hozni a megbocsàtàs témàjàval.
Először is beszélgettünk arról, hogy mi is az a megbocsàtàs és mikor jön létre. A gyerekek nagyon jól tudtàk, hogy ha megbàntanak valakit, akkor az az illető haragot, mérget és dühöt érezhet. Àtbeszéltük, hogy ha megbocsàtunk annak, aki megbàntott minket, akkor sajàt magunknak is jót teszünk. Beszélgettünk arról, hogy hogyan lehet kiengesztelni és bocsànatot kérni a másiktól.
És végül átvezettem a megbocsàtás témàjàt a projektembe ugy, hogy beszélgettünk arról, hogy a földnek az a jó ha békességben élnek egymàssal az emberek. A gyerekek nagyon jól tudtàk azt, hogy mi kell ahhoz, hogy békesség legyen az emberek és a természet között.
Megtanultuk a Megbocsàtás mondókàjàt.
Tenyér lenyomattal elkészítettük a Földünk béke plakàtjàt.
Fàkat készítettünk, melyekkel a Föld napja alkalmából körbe sétàltuk az óvodànkat.
I. BEVEZETŐ RÉSZ
1. Lazító gyakorlat: Összehangoló
2. Ráhangolódás: Bagdi Bella: Hó oponopono c. dallal.
3. Rávezetés: Miről szólt a dal? beszélgetéssel.
II. FŐRÉSZ:
1. Célkitűzés: Téma felvetése.
2. Téma megbeszélése. egyéni tapasztalatok, vélemények. Szakirodalom: A megbocsátás 3 megközelítése, 6 szintje.
3. Közmondások értelmezése.
4. Játékos gyakorlat: A „Szabadulás útja”
5. Feladatlap párban: A „Megbocsátás jelei”.
III. BEFEJEZŐ RÉSZ
1. Bocsánatkérő kártya készítése szabadon.
2. Meditációs gyakorlat.
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
A Föld napja alkalmából együtt énekeltünk.
„Az igazi megbocsátás az a gyógyszer, mely a legmélyebb érzelmi sebeket is begyógyítja.” (Részlet A megbocsátás gyógyító ereje c. ingyenes kiadványból)
Megbocsátani nem könnyű. Ha őszintén, szívből sajnáljuk, akkor talán könnyebb.
A gyerekek sokszor kérnek bocsánatot, attól, akit megbántottak. Van, hogy kérésre teszik meg, de az nem igazán őszinte. Amikor maguktól kérnek bocsánatot, az inkább szívből szól. Sokszor és sokat kell mondani, hogy igyekezz nem megbántani a másikat, de, ha már megtörtént, kérj bocsánatot. Ezt nem csak ebben a hónapban kell gyakorolni, hanem minden nap. Mindig tanulunk valami újat, megismerünk egy más érzést. A megbocsátással nem felejtjük el a bennünket ért sérelmet, de ha meg tudunk bocsátani, akkor jobb érzés kerít hatalmába bennünket.
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel a bocsánatkérésről, annak formáiról. El is játszottunk néhányat. Elmesélték, ők, hogyan szoktak bocsánatot kérni társaiktól, szüleiktől, vagy attól, akik megbántottak.
Vadkan Vendel történetén keresztül igyekeztem megmutatni, hogy a megbocsátás milyen fontos. Hiszen, ha nem akarunk egyedül maradni, kiközösítve lenni, akkor magunktól kell rájönni a megoldásra (vagy némi segítséggel).
Csoportokban eljátszották a mese egy-egy fontos részletét. Öröm volt látni, amikor megbocsátottak Vadkan Vendelnek. Megbeszélés nélkül, egyszer csak megölelték.
Bocsánatot kérő kártyát készítettek, amit át is adtak annak, akit megbántottak. Hálás voltam, hogy részese lehettem ezeknek a pillanatoknak.
Végül meghallgattuk a hónap dalát, és közben mindenki végiggondolta, kitől szeretne még megbocsátást kérni. Ezeket a gondolatokat belesuttogták a tenyerükben lévő köveknek, majd beledobtuk ezeket a vízbe. Jelképesen is elengedtük a problémát. Hisz, ha nem gyötrődünk a megbántáson, jobban érezzük magunkat, egészségesebbek leszünk.
Személy szerint, én ismét sokat tanultam a gyerekektől a megbocsátásról, miközben én is igyekeztem megmutatni, miért is kell és fontos a megbocsátás, valamint annak a gyakorlása.
Köszönöm.
„Az igazi megbocsátás az a gyógyszer, mely a legmélyebb érzelmi sebeket is begyógyítja.” (Részlet A megbocsátás gyógyító ereje c. ingyenes kiadványból)
Megbocsátani nem könnyű. Ha őszintén, szívből sajnáljuk, akkor talán könnyebb.
A gyerekek sokszor kérnek bocsánatot, attól, akit megbántottak. Van, hogy kérésre teszik meg, de az nem igazán őszinte. Amikor maguktól kérnek bocsánatot, az inkább szívből szól. Sokszor és sokat kell mondani, hogy igyekezz nem megbántani a másikat, de, ha már megtörtént, kérj bocsánatot. Ezt nem csak ebben a hónapban kell gyakorolni, hanem minden nap. Mindig tanulunk valami újat, megismerünk egy más érzést. A megbocsátással nem felejtjük el a bennünket ért sérelmet, de ha meg tudunk bocsátani, akkor jobb érzés kerít hatalmába bennünket.
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel a bocsánatkérésről, annak formáiról. El is játszottunk néhányat. Elmesélték, ők, hogyan szoktak bocsánatot kérni társaiktól, szüleiktől, vagy attól, akik megbántottak.
Vadkan Vendel történetén keresztül igyekeztem megmutatni, hogy a megbocsátás milyen fontos. Hiszen, ha nem akarunk egyedül maradni, kiközösítve lenni, akkor magunktól kell rájönni a megoldásra (vagy némi segítséggel).
Csoportokban eljátszották a mese egy-egy fontos részletét. Öröm volt látni, amikor megbocsátottak Vadkan Vendelnek. Megbeszélés nélkül, egyszer csak megölelték.
Bocsánatot kérő kártyát készítettek, amit át is adtak annak, akit megbántottak. Hálás voltam, hogy részese lehettem ezeknek a pillanatoknak.
Végül meghallgattuk a hónap dalát, és közben mindenki végiggondolta, kitől szeretne még megbocsátást kérni. Ezeket a gondolatokat belesuttogták a tenyerükben lévő köveknek, majd beledobtuk ezeket a vízbe. Jelképesen is elengedtük a problémát. Hisz, ha nem gyötrődünk a megbántáson, jobban érezzük magunkat, egészségesebbek leszünk.
Személy szerint, én ismét sokat tanultam a gyerekektől a megbocsátásról, miközben én is igyekeztem megmutatni, miért is kell és fontos a megbocsátás, valamint annak a gyakorlása.
Köszönöm.