Imádunk mozogni…
Boldogságóra Alapprogram
A gyerekekkel megbeszéltük, hogy a boldogság titka, hogy minden apróságnak örülni kell.
A gyerekekkel beszélgettünk arról, mi is a hála, miért fontos és kinek, minek, miért adhatunk hálát.
Megkértem őket írjanak egy listát, hogy ők miért, kiért hálásak és közben gondoljanak is rájuk. Figyeljék meg, hogy mit éreznek közben, erről is beszélgettünk.
A tanulókkal saját élményeik alapján beszélgettünk a megbocsátás fontosságáról. Történeteket meséltek, megoldásaikat ismertették. Egymásnak is adhattak bocsánatkérő üzenetet. Feladatlapot is megoldottak, történetet olvastak, melyet megbeszéltünk.
„Amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róm. 12,18)
A tevékenység elején arra kértük a gyerekek, hogy gondolják végig, hogy mit tudnának tenni a békességért. Az óvodások többsége a sokat gyakorolt békítő mondókánkra gondolt.
A következő mozzanatban egy relaxációs gyakorlattal tértünk át a tevékenységre: „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok…kitárom a világom…”
A témakör megvalósításához egy lapot három részre osztottunk. A két külső laprészre esőfelhőt rajzoltak a gyerekek (jelképezve a szomorúságot). A lap belső részére, pedig az eső utáni derűs tájat (jelképezve a megbocsátást).
A tevékenységet egy játékkal folytattuk: „Jön a Zombi!” – A gyerekek körbe álltak. A kör közepén állt a Zombi, aki előretette a két karját és lassan közelített valaki felé. Így szeretett volna elrabolni valakit. Akihez közelített, megmenekülhetett, ha kimondja a négy varázsige egyikét (sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek). Ha sikerült a gyereknek kimondania, mielőtt a Zombi hozzáért, megmenekült, ha nem áldozatául esett.
A foglalkozás végén a gyerekek kiszínezték a megbocsátás jelét!
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Harmadikosokkal szituációs játékot játszottunk, majd mindenki leírta a füzetbe azokat az ismerősöket,akiknek már megbocsátottak.
A megbocsátás gyakorlása
A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bellától a megbocsátás hónap dalát. A témát a Tündéri bocsánat mesével dolgoztuk fel, majd beszélgettünk a megbocsátásról. Megismerkedtünk a kézikönyvben szereplő bábjátékkal is, megoldottuk a munkafüzetben lévő feladatokat.
Készítettünk varázskártyákat a varázsszavakkal kapcsolatban, amelyet mindenki átadhatott végül annak, akitől valamiért bocsánatot szeretne kérni. A foglalkozást közös énekléssel zártuk.
Ebben a hónapban a sérelmeinkről kezdtünk beszélgetni. Nagyon könnyen tudtak mesélni a gyerekek akár az otthoni, akár az iskolai problémáikról. Úgy gondoltam, jó ezt „kiventillálni”.
Majd elmeséltem nekik a Három csibe történetét. Nagyon tetszett. Ennek kapcsán kezdték megérteni, hogy nem jó a haragot magunkban taratni.
A következő beszélgető körünkben már sokkal könnyebben tudtak arról mesélni, hogy mikor és hogyan próbáltak haragot elengedni, megbocsátni. Sőt egymásnak is sikerült elmondani mikor mi esett rosszul,” de megbocsátok”.Majd bőröndökbe belerajzoltuk sérelmeinket és elutaztattuk őket messzire.
A záró alkalommal a kellemes Időjárás-masszázs után maradtunk a körben és meghallgattuk Kowalsky meg a vega Varázsszavak c. dalát. Ezután a varázsszavakat- Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek!- adogattuk körbe egymásnak babzsák segítségével.
Kellemesen zártuk ezt a hónapot is.
Negyedikesekkel szituációs játékot játszottunk, majd két ellentétes irányba haladó vonatra kellett írni olyan neveket, akiknek már sikerült megbocsátani, és akiknek még nem.