A nevelési év minden napján nagy hangsúly fektettünk a minden napi mozgásos tevékenységekre, a gyümölcs és zöldségfogyasztásra, valamint a friss levegőn való tartózkodásra. Mindezek napirendünk szerves részét képezik. Egész éves munkánk megkoronázásaként május hónapra terveztük év végi nagy kirándulásunkat, ahol mindez szintén együttesen jelent meg, csak annyi különbséggel, hogy egy csodálatosan szép óvodánkon kívüli-, természetes környezet ölelésében valósíthattuk meg mindezt.
Boldogságóra Alapprogram
A mosoly, amely a gyermek arcán megjelenik, árulkodó jel arról, ha valaminek örül, valami tetszik neki. Ehhez elég egy kedves szó, egy ölelés vagy akár egy dicséret. Az óvodán kívül szervezett programok azon túl, hogy örömet okoznak a számukra, még egyfajta kirándulásnak is tekinthetőek, hiszen egy kiállítás megnézésén túl, közös falatozással is egybekötöttek a játszótéren, ahol a játékeszközöket is birtokba vehetik. Április hónapban egy ilyen élményszerző programban volt részünk a Siklósi Térségi Könyvtár szervezésében.
Napi szinten vannak olyan élethelyzetek, melyekben elhangzik az a mondat: „Most haragszom rád!”. Vajon miért is? – szoktam én ilyenkor kérdezni. Majd leülünk, és megbeszéljük, hogy mi is történt, abban az adott pillanatban. Fontos része az is, hogy a végén egymástól elnézést kérjünk, és megöleljük.
Március hónapban sok hasonló szituációnak lehettünk szem-, és fültanúi. Játékszituációban mindez úgy zajlik, hogy sok esetben önállóan, óvodapedagógus beavatkozását nem igényelve történik meg a megbeszélés, ölelés, utána pedig folytatódik is tovább a játék. Illetve elindulhat egyfajta kibeszélése is a dolognak játék közben a játék menetét nem megszakítva.
Ha február, akkor bátorságpróba. Minden felnőttnek és gyermeknek egyaránt az életében akadnak olyan próbatételek, melyeket ki kell állniuk. Sokan eleinte bátortalanul állnak neki, de kíváncsiságuk sok esetben legyőzi a félelmüket.
Az intézményünkbe ellátogató Busók gyermekeinkben kíváncsisággal teli félelmet váltott ki. Viszont látva gyermektársaik bátorságát, a Busók kedves csínytevéseit, elfelejtették azt, hogy mitől is érezték annyira ijesztőnek őket.
Amikor a gyermek meglát egy feladatot (tökmaggal rakunk ki előrajzolt mintákat), aminek a menetét az óvó néni megbeszélni velük, először csak bátortalanul, esetleg segítséget kérve kezd hozzá. De a kíváncsisága, és a kitartása hajtja előre, és boldogan mutatja a kész művét, hogy: „Óvó néni! Kész vagyok!” Majd maga elé vesz egy másik mintát, vagy olykor ugyanazt, és ismét megcsinálja a feladatot.
Mindez természetesen életkortól-, és egyéni képességektől függ. Januárban ez a témakör határozta meg mindennapi tevékenységeinket.
Decemberben, Mikulás napjához közeledve számot vetettünk arról, hogy mi esik jobban a színünknek: adni valakinek valamit, akár egy kisebb ajándékot, vagy egy kedves gesztust, egy jó szót, vagy ugyanezt valaki mástól megkapni. Érdekes, és gyermekien őszinte válaszokat kaptam beszélgetéseink során. Egyben viszont minden gyermek egyetértett, hogy a Mikulásnak egy szép éneket, egy verset mindenképpen szeretnének adni, és persze az ajándékot is nagyon szívesen elfogadják majd tőle.
A gyermeki társas kapcsolatok alakulása-, alakítása egy nagyon érdekes, egyénre szabott, és egyéntől függő dolog. Néha jó az, ha egyedül játszik a gyermek, de a társakkal való közös tevékenykedés tartalmasabb játéktevékenységet, és csodálatos végeredményt tud produkálni. Mindenki hozzátesz egy kicsit a játékhoz, vagy éppen elvesz belőle, de a végeredmény igazi csapatmunkát tükröz. Novemberi hónapunknak ez volt a fő témaköre.
Öröm úgy dolgozni, hogy a gyermekek aktív részesei a tevékenységeknek. Elszántan, és kitartóan végezték október hónapban a feladatokat, arra törekedve, hogy a végeredmény is olyan legyen, hogy az nekik is-, és nekünk is felnőtteknek elnyerje a tetszését. Egyes feladatok erőpróbát is jelentettek a számukra, és dacára annak, hogy nem volt könnyű dolguk, kitartóan igyekeztek bennük eredményre jutni. Október hónapunk feldolgozott témája.
A hála jelentése-, fogalma a gyermekek számára első hallásra még talán nem sokat mond. Szeptember hónapban ősz színeiben pompázó hálafa elkészítésével, játékos formában való cselekedtetéssel jobban ki tudtuk fejezni, és meg tudtuk beszélni az, hogy mikor és miért használjuk azt a kifejezést, hogy: „Hálás vagyok neked!”
A lusta király meséje nagy hatással volt a gyerekekre, mi egy mozgásos csoport vagyunk, versenyekre járunk. Számukra szokatlan volt a király lustasága. Elmondták, hogy futni, labdázni, mászni és bordásfalon tornázni szeretnek legjobban. Az egészségről sokat beszélgetünk, így nem volt meglepő, hogy zöldséget, gyümölcsöt és a mozgást tartották egészségesnek. Az általuk tervezett játszótéren különböző hinta, focipálya, csúszdák és különböző mászókák lennének és valamilyen vizes játék egészítené ki, minden képen szükséges egy hely, ahol futni és fogócskázni is lehet.