Már negyedik éve van a csoportban Boldogságóra foglalkozás, így a gyerekeknek teermészetessé vált. Egész hónapban a hála téma megjelent, hiszen újra együtt a megszokott csoport, illetve ez egy nagyon ontos év, mivel ballagnak az óvodából.
Készítettek hálafát a kezükből, és egy szivet barkácsoltak.
A záró foglalkozást a haragom kifújom relaxációval kezdtük, majd mindenki mondott olyan dolgokat amiért hálás lehet. A hálafát egy vagy több csoporttársnak adhatták, illetve a sziveket otthonra készitették, hogy a családban is kifejezhessék miért hálásak szüleiknek, testvéreiknek.
Boldogságóra Alapprogram
Foglalkozásunkat a kézikönyvben található „lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük.
A téma bevezetéseként közös örömleltárat készítettünk a gyermekekkel.
A téma feldolgozásához Bezzeg Andrea Újra együtt! című meséjét olvastam fel a gyermekeknek. A mesét közösen dolgoztuk fel a gyermekekkel a segítő kérdések segítségével. A mese feldolgozása után bogármegfigyelésbe kezdtünk. Minden gyermek megfigyelhette a bogárfigyelőben mozgolódó apró élőlényeket. Ezek után elkészíthették saját bogarakkal teli üvegüket. Minden gyermek kiszínezhette a bogarakat, amelyeket színezés után elhelyeztünk az üvegcsében. A laminálás után haza is vihették az elkészült munkájukat.
A foglalkozás lezárásaként a gyermekek kiszínezhették az apró örömök jelét.
Zárókörben minden gyermek mondott még egy számára apró, de annál nagyobb örömöt.
Téma továbbadásaként a gyermekeknek kiosztottam a munkafüzet 50. oldalán található alsó (Rajzold le, mi okozza neked a legnagyobb örömöt!) feladatot, amit megoldva visszahozhattak.
A téma bevezetéséhez eldugtam annyi kis bolygó képet, ahány gyermek részt vesz a boldogságórán. Felolvastam a Berci bácsi levelét, aki egy magyar űrhajós. Ahhoz, hogy a bolygókat megkereshessék a gyermekek 3 akadállyal kellett megküzdeniük. Az első akadály az volt, hogy nagy, puha építőkockából kellett kép alapján űrhajót építeni. A második akadálynál szlalompályát kellett átjutniuk. A harmadik akadálynál csukott szemmel kellett egy óriás asztronauta sisakot feldíszíteni. Ennél az akadálynál elég vicces munkák készültek.
A téma feldolgozásához Varga Dani Az űrhajós műanyag palack című meséjét olvastam fel. A mese után megbeszéltük a gyermekekkel, hogy mennyi mindenen kell átmennie egy űrhajónak és egy űrhajósnak, mire az űr közelébe kerülhet. A gyermekek nagyon élvezték ezt a témát.
Ezután minden kis asztronauta készíthetett magának wc-papír gurigából egy saját űrhajót.
A foglalkozás lezárásaként kiszíneztük a megküzdés jelét.
Foglalkozásunkat a kézikönyvben található „malomkörzés” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük. A téma bevezetését célba rúgással kezdtük. Mindenki megfogalmazott magában egy célt, berúgta a labdát és hangosan kimondta a célját. A gyerekek nagyon élvezték a feladatot. Ezután leültünk a földre és megbeszéltük, hogy kinek milyen célja van az életben. Fő témánk a „Mi leszek, ha nagy leszek?” volt.
A téma feldolgozását „A két favágó” című rövid mesével kezdtük. A mese után az alábbi kérdéseket beszéltük meg közösen a gyermekekkel: Volt-e már olyan dolog, amit szerettél volna elérni, de nem sikerült? Mi a legnagyobb álmod? Milyen érzés, amikor sikerül elérni valamit?
Minden gyermekek kiosztottam egy focilabda sablont, amire krepp papírgalacsinokat ragaszthattak vagy kiszínezhették azt.
A foglalkozás lezárásaként kiszíneztük a célok elérének jelét.
Foglalkozásunkat a kézikönyvben található „hervad a virágom, éled a virágom…” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük. A téma bevezetésére a munkafüzet 28. oldalán található feladatot választottam. Minden gyermek segíthetett összepárosítani a zoknikat.
A téma feldolgozását Bezzeg Andrea Szívem kertje című meséjével kezdtük. A mese után a segítő kérdések segítségével átbeszéltük a történteket.
Jóságos manók! A gyerekek előre papírból kivágott mézeskalács formát díszíthettek fel fehér ceruzával. Ezeket a mézeskalácsokat olyan embernek/embereknek adták át köszönetük kifejezéseként, aki/akik velük már tettek valamiféle jócselekedetet.
A foglalkozás lezárásaként halk zenét kapcsoltam és arra kértem a gyerekeket, hogy amíg a jócselekedet jelét színezik addig gondoljanak azokra a jótettekre, amiket már véghez vittek.
Téma továbbadása: A gyermekeknek kiosztom a munkafüzet 32. oldalán található feladatot, amit otthon készíthetnek el.
Megbocsátás-bosszú. Ez a két fogalom került fel a táblára. Majd körbeírtuk közösen a két szót. A gyerekek csoportosultak a táblánál aszerint, hogy ki melyikhez kötődik leginkább. Szerencsémre a megbocsátásnál volt az osztály legjava. Miután visszaültek a helyükre, a két bosszú fogalmához csatlakozó diák elmagyarázza, mi okozta döntését.
Majd kaptak időt, hogy meggondolják, átpártolnak-e a másik táborba.
Végül cserepes növényeket ültettünk, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy a kapcsolatok erőssége az, hogy azt ápoljuk, éltetjük.
Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban…
Babits Mihály szavaival indítottuk a témát, majd meg is tanultuk.
A mindennapok során jólesik énekelni, dalolni. Ezt többször tesszük különböző tanórákon, viszont most azt is megbeszéltük, erre miért van szüksége lelkünknek. A gyerekek számára az ének okozza a mindennapokban az apró örömöket. Amikor felcsendül a hegedű, amikor megszólalnak a pacsirták…
Március 15-én pedig büszkén énekeltük el nemzeti imádságunkat, a himnuszt.
Camille Saint-Saëns francia zeneszerző egyik legismertebb műve az Állatok farsangja. Ez a több tételes zenemű ihlette rajzolásra a gyerekeket. A zene és a képzőművészet csodája. A téma kapcsán megbeszéltük, hogy milyen nehézséggel küzdünk, és azt, miképp orvosolhatjuk.
Farsang kapcsán álarcosbált is szerveztünk, amely sok-sok vidámsággal telt.
A foglalkozást egy relaxációs játékkal indítottuk. Körben ülve Palya Bea: Szaladnak a madarak c. dalára egymás hátát – a dal szövegének megfelelően –finoman ütögetve, simogatva megmasszíroztuk.
A témára mondókázással hangolódtunk. A párok egymással szemben ülve játszották el a Sűrű erdő… mondókát, simogatva, csiklandozva egymást. Nagyon élvezték ezt a játékot, párcserével több alkalommal is eljátszottuk.
A téma feldolgozásához Vass Antónia: A százszínű ceruzák című meséjét választottam, mely arról szól, hogy Liza szomorkásan induló napját, hogy tudták megszépíteni az apró örömök. Ezt követően arról beszélgettünk kinek mi tudja egy szomorúbb napját szebbé varázsolni, milyen örömök tehetnek boldoggá minket. A nagyobbak már sokkal inkább el tudtak vonatkoztatni a tárgyaktól, többen is említették, hogy apró öröm számukra egy közös játék a barátokkal, a játszótérre látogatás anyával, egy kis bogár megtalálása, sőt egy ölelés is felvidíthatja szomorúbb napjaikat.
Így egy ölelős játékkal folytattuk a foglalkozást, aki úgy érezte, hogy szeretné valaki napját még szebbé tenni, megölelhette egyik társát. Szerencsére mindenki úgy érezte, hogy adni jó.
Készítettünk közösen egy nagy képet. A boldogan mosolygó gyerekeket ábrázoló képet színessé varázsoltuk. kiszíneztük rajta a gyerekeket, és mindenki kiegészíthette valamivel, amiről azt gondolta örömet szerezhet nekik. Így került a rajzra szivárvány, virágok, pillangó, bogarak, napocska, csúszda is.
A foglalkozás lezárásaként ellátogattunk a Lógó orrúak városába. A gyerekek nagyon élvezték ezt a játékot, mindenki szerette volna magát jókedvre-derítőként is kipróbálni.
A foglalkozást a dühös oroszlán feszültségoldó játékkal kezdtük. A gyerekek hason fekve pihentek, majd felédredve az egerek cincogására egy mély levegőt vettek és hangos oroszlánüvöltéssel kiadták az összes bennük rejlő feszültséget. Ez az új játék nagyon tetszett nekik, többször is meg kellett ismételni.
A témához ezúttal is a 3 kis szörnyikénket hívtam segítségül, a szomorúságot, a haragot és a félelmet.
Az Aranykulcs c. mesét -hosszabb terjedelme miatt – már előző nap altatáskor elmeséltem a csoportomnak, ez alkalommal csak felidéztük a mese történetét, Róza királylány küzdelmeit. A gyerekek nagyon jól be tudták azonosítani milyen érzelmeket élhetett át a királylány kalandjai során, mikor érezhetett félelmet, haragot, szomorúságot.
Ezt követően mindenki megkapta a saját szörnyikéit, melyet kiszínezhettek. Közben alkalmunk nyílt beszélgetni arról is, ki mikor érzett ilyet, mi az, ami félelmet, haragot, szomorúságot váltott ki belőle és hogyan tudunk ezektől a rossz érzésektől megszabadulni, hogyan tudjuk leküzdeni őket. Ehhez egy színes plakátot is hoztam nekik, melyen különböző megküzdési technikák szerepeltek rajzos formában.
Van néhány gyermek a csoportomban, akik nagyon szeretnek szerepelni. Őket hívtam segítségül, hogy játsszanak el néhány szituációt… (anyuka oltásra viszi kislányát, a barátok összevesznek egy játékon, a kislány elveszti a kedvenc alvókájukat…). A többiek élvezettel figyelték az „előadást”, majd a történetek végén mindenki felemelhette azt a szörnyikét, amelyikről azt gondolta, hogy a történet szereplői átélhettek. Nagyon ügyesen tudatosították a különböző érzelmeket. Ezt követően mindig megbeszéltük, hogyan lehetett volna esetleg másképpen megoldani a szituációt, hogyan tudtunk volna segíteni nekik a megküzdésben.
A foglalkozás lezárásaként egy kooperatív mozgásos játékot terveztem. Különböző érzelmeket ábrázoló szörnyikék képrészleteit lefordítva szétszórtam a teremben. Zenére szabadon futkározhattak. Amikor megállt a zene, fel kellett venniük egy képet, és meg kellett keresniük párjukat, akivel összeillesztve a képüket megkapták a szörnyikét.
