Igazán boldogok akkor lehetünk, ha vannak társaink, barátaink, akik szeretnek, és akiket viszont szerethetünk. Az óvodai csoport is egy olyan kis közösség, ahol gyakorolhatjuk azt, hogy odafigyelünk egymásra. Az ünnepre való készülődés közben elkezdtünk beszélgetni az érzelmeinkről. Ennek kapcsán próbáltuk minél pontosabban kifejezni az ezzel kapcsolatos érzéseinket is. Ki az, akit nagyon szeretünk és ki milyen ajándékot szeretne a fa alá. Szorosabb baráti kapcsolatok már itt is kialakulóban vannak. Természetesen a szülői szeretet mindenkinél jelen van. Ötletelés után nekikezdtünk az ajándékok elkészítésének. Énekek, versek minden alkalommal elhangzanak a tevékenykedtetés közben. A jó hangulatú délelőtt során szép ajándék karácsonyfák készültek, aminek átadása jó cselekedetnek számít. A kör bezárult. Minden jó, ha jó a vége, mint a mesében!
Boldogságóra Alapprogram
Az egészséges életmódra nevelést már egészen kisgyermekkorban el kell kezdeni, úgy mint tudatos, helyes táplálkozással és megfelelő testmozgás beiktatásával. Ezáltal a gyerekek testileg és lelkileg feltöltődnek és kiegyensúlyozott felnőttekké válnak. Megvitattuk, hogy milyen egészséges ételek vannak, miért fontos a szervezetünknek a rendszeres zöldség- és gyümölcs bevitele. Miért hasznos a mozgás, a sport. A madarak és fák napja alkalmából beszéltünk arról, hogy különösen fontos sokat tartózkodni kinn a természetben, és mennyire hasznosak a fák.
Nehéz elmagyarázni egy elsősnek hogyan gyakorolható a megbocsájtás. Sok-sok türelem, fejben átgondolás kell hozzá. Amikor haragszunk valakire, akkor nem szabad hirtelen a felfokozott érzelmeink alapján döntést hozni és cselekedni, már pedig a gyerekek éppen így viselkednek, de sajnos elég gyakran a felnőttek is. A Föld napja remek alkalom volt az érzékenyítésre, hogy mennyi minden fájhat a Földünknek is. Sokat beszélgettünk erről, és az érzelmeinkről, hangulatainkról.
Egyetértettünk abban, ha megbántunk valakit, akkor illik használni a varázsszavainkat:
Ne haragudj!, Bocsánat!, Elnézést! stb. illetve azt jóvá is lehet tenni kedves cselekedetekkel, hiszen mindannyian hibázunk.
Ez a hónap nem csak a tanév, hanem a Boldogságóra program utolsó hónapja is egyben . Ebben az időszakban azt nézzük meg, hogy az eddigi kilenc hónap témáit a gyerekek hogyan tudják alkalmazni a mindennapi életükben .
– Mit jelent a fenntarthatóság?
– Pozitív érzelmek
– Társas támogatás
– A szokássá válás
Van flow élmény is, és van katarzis élmény is. Mindkettő jó, szükséges, életet adó, tápláló. Ha választani kell, a fenntartható boldogságot a flow élmény jelenti. Állni a napsütésben – vagy éppen a zuhogó esőben, ernyő nélkül -, és felismerni a pillanatot, hogy ez ITT és MOST az élet. Nem pedig majd holnap “lesz”, és nem is jövő héten jön el, hanem “Úristen, nekem most mennyire jó ITT és MOST!” Ez töltődés. Június az ismétlés, rendszerezés időszaka. Az utolsó órákon felelevenítettük a tanulókkal a boldogságórák keretében tanult technikákat, módszereket. Mesélhettek saját élményt, tapasztalatot is a beszélgető körökben.
Nagyon hamar elrepült a június az utolsó tanítási napig. Mégis annyi meglepetést, vidámságot tartogatott. A legnagyobb boldogság a gyerekek számára az volt, hogy elmehettünk kirándulni. Egésznapos kirándulásra mentünk a vadvirágos lovaskertbe. A közös utazás, élmény, játék szép emlék lett számukra. Uticélunkat az iskolából, kanyargós kis utcákon át, átkelve a 42-es főúton, elhaladva a Mátyás Ranch mellett értük el. Orsi néni, Dóri néni és Ani mama nagy szeretettel várt minket. A bemutatkozás után megismerkedtünk a tanya „szabályaival”. Ezután körbejártuk a kertet, megismerkedtünk az ott élő állatokkal, lovakat, nyuszikat simogattunk, birkákkal „beszélgettünk”. Ezután következett egy kis „alkotás”. Orsi néni mindenkinek egy kis „könyvecskét” készített, melynek üres lapjait nekünk kellett betölteni rajzokkal, gondolatainkkal. Kis pihenő és alkotás után megkezdődött a várva-várt szabad program a friss levegőn, melyre a mi kis városi csapatunk nagyon ki volt éhezve. Volt lovaglás, trambulinban önfeledt ugrándozás, legózás, homokozás, focizás. Mindenki megtalálta a kedvére való tevékenységet. A friss levegő és a sok játék megtette a hatását, nagy örömmel fogyasztottuk el a finom pizzánkat. Kis ejtőzés után elsétáltunk a közeli bányatóhoz, futkároztunk a mezőn, vadvirágot szedtünk. Visszaérve belekóstoltunk az íjászatba és a sorverseny során még kiengedtük a bennünk maradt gőzt, önfeledten szurkolva egymásért.
Nagyon gyorsan eltelt a nap. Nem kellett messzire mennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. A boldog gyermekarcok arról tanúskodtak, hogy Csodanapot töltöttünk a Csodakertben!
A legnagyobb boldogság ebben a hónapban gyerekek számára mégiscsak a VAKÁCIÓ-várás volt. Boldogságóránknak „Az év legjei” címet adhatnám. Elkészítettük a boldogságláncot. A mi láncszemeink szívecskék voltak. A gyerekek megörökítették az év legboldogabb pillanatait. A friss élmény miatt legtöbben a kirándulást rajzolták le. De egyéb ebben az évben szerzett boldog pillanatokat is megörökítettek. Az utolsó napon feltettük a táblára a szív-gyöngyöket, jelképesen így fűztük fel lánccá a boldog emlékeket. Meghallgattuk az év dalai közül újra a legnagyobb kedvencet: „Van nekem egy álmom…” című dalt, el is játszottuk.
Kilépő kártyát készítettünk és a búcsú ideje is elérkezett, hiszen jövőre más tanító nénik fogják őket tanítani.
„ A boldogság kulcsa engedni, hogy minden helyzet az legyen, ami, ahelyett, amiről azt gondoljuk, hogy lenni kellene! „
Nap mint nap érik sérelmek a gyerekeket. Ezeket el lehet panaszolni, meg lehet beszélni és jóvá is lehet tenni. Egy szép napon körbeültünk egy üres cserépből készült köcsögöt. Beszélgettünk a sérelmekről, amik érik őket. Akár a mai napon történt, akár régebben. Ezeket a rossz emlékeket beledobtuk a kör közepén lévő cserépedénybe. Itt a köcsög mi van benne c. mondókával óvatosan körbeadogattuk. Akinek a kezében maradt a mondóka végére annak kellett kitalálni, elmondani, hogy hogyan tenné jóvá, ha valakit megbántana. Bocsánatkérés, ölelés, segítségadás, közös tevékenység szerepeltek a válaszok között. A legvégén lezártuk a köcsög tetejét, hogy ne jöjjenek ki a sérelmek.
Év végén gyakran nézegetünk fényképeket. Év elején a csoportról, év végén a közösségünkről. Mennyit változtunk. Nemcsak a gyerekek, hanem mi felnőttek is. A boldogságórák segítettek abban, hogy jó közösséggé alakuljunk, felfedezzük egymás és mi magunk és egymás jó tulajdonságait. Meggyőződésünkké vált, hogy csodálatos hely ez a világ, és minden nap tartogat számunkra valami kellemes meglepetést, felfedezést, örömet.
Mi okoz nekem örömet? Hogyan okozhatok másoknak örömet?
Mindenben találhatunk apró örömöt. Erről beszélgettünk a gyerekekkel.
A víz világnapja alkalmából egy tanmesét is meghallgattak a kis kolibri madárról, aki csöppnyi termete ellenére elindult a folyóhoz vizet gyűjteni, hogy az éppen tomboló erdőtüzet megfékezze.
Részlet a meséből:
„Elrepülök a folyó fölé vízért, hogy segítsek eloltani a lángokat” – válaszolt a kismadár.
A többi állat kétkedve jegyezte meg: „Mit ér ez a néhány csepp víz ilyen nagy tűzben, nem tudod útját állni a lángoknak”.
A kolibri így válaszolt: „Megteszem, amit csak tudok.”
Te is lehetsz kis kolibri!
A kis kolibri segített megoldani a problémát, cseppről-cseppre.
Bármilyen lépés, lehet akármilyen kicsi, amit megteszel, segíthet!
Megértették a gyerekek, hogy mekkora kincs a víz, mekkora dolog a segítségnyújtás és, ha mindenki így gondolkodik, akkor mindig lehet apró öröm a napjainkban, mert ezek a legnagyobb dolgok az életben. 🙂
Elsős lettem, eddig óvodába jártam, a napjaim nagy részét óvó nénik, dadusok és játékok között töltöttem. Ez ám a küzdelem, hogy hirtelen sok-sok idegen gyerek és felnőtt közé csöppentem.
A napjaimat az iskolai padomban élem, hiszen óránként 10-15 percem marad arra, hogy az új arcokat megismerjem, barátokat szerezzek. Közben már eltelt fél év, megtanultam írni, olvasni, számolni, folyton tanulok mindig valami újat.
Próbáltam a gyerekeket rávezetni arra, hogy ők bizony nagy hősök.
Törékenyek, de erősek, mint a pompás hóvirágok, amelyek a tavasz hírnökei.
Mit jelentenek a célok? Hogyan tudunk célba érni, valamilyen kitűzött célt elérni?
Feltettem a kérdést.
Abban mindannyian egyetértettünk a gyerekekkel, nem csupán arról van szó, hogy elstartolunk egy futóversenyen és egyszer csak célba érünk. Megvitattuk, hogy sokféle célja lehet az embernek, pl.: ötös bizonyítvány, egy rosszabb jegy kijavítása, utazásra takarékoskodni, szép autót, házat venni, orvosnak tanulni és így tovább. Ugyanakkor a legegyszerűbb, legnemesebb célkitűzések azok, amelyeket a szeretteink érdekében vagy velük együtt teszünk meg. Jó példákat mondtak erre, egyet idézek: ,, Egész héten rendben tartom a szobám, odafigyelek az iskolában, s cserébe hétvégén elmehetek a legjobb barátomhoz játszani. Ezzel örömet szerzek a szüleimnek, ők pedig nekem, és már el is értem a célom. ” Valójában ennyire egyszerű ez, igen.
Dehogy tanulság is származzék abból, ha valaki túlságosan nagyravágyó, ezért 2 mesét is megtekintettük a tanulókkal. Bebizonyosodott számunkra, hogy a vágyainkért, céljainkért meg kell dolgozni, küzdeni, semmi sem hullik az ölünkbe. Hacsak, ki nem fogjuk azt a híres aranyhalat, mint a tanmesében, aki teljesíti három kívánságunk…
Mindenki kedve szerint színezte az elképzelt, kifogott aranyhalát és a mesék megnézése után jól kibeszéltük a történeteket, hogy mi mit tennénk másképp, hogyan cselekednénk.
Megtekintett mesék: A halász és a felesége
A büszke fa