A foglalkozást egy relaxációs játékkal indítottuk. Körben ülve Palya Bea: Szaladnak a madarak c. dalára egymás hátát – a dal szövegének megfelelően –finoman ütögetve, simogatva megmasszíroztuk.
A témára mondókázással hangolódtunk. A párok egymással szemben ülve játszották el a Sűrű erdő… mondókát, simogatva, csiklandozva egymást. Nagyon élvezték ezt a játékot, párcserével több alkalommal is eljátszottuk.
A téma feldolgozásához Vass Antónia: A százszínű ceruzák című meséjét választottam, mely arról szól, hogy Liza szomorkásan induló napját, hogy tudták megszépíteni az apró örömök. Ezt követően arról beszélgettünk kinek mi tudja egy szomorúbb napját szebbé varázsolni, milyen örömök tehetnek boldoggá minket. A nagyobbak már sokkal inkább el tudtak vonatkoztatni a tárgyaktól, többen is említették, hogy apró öröm számukra egy közös játék a barátokkal, a játszótérre látogatás anyával, egy kis bogár megtalálása, sőt egy ölelés is felvidíthatja szomorúbb napjaikat.
Így egy ölelős játékkal folytattuk a foglalkozást, aki úgy érezte, hogy szeretné valaki napját még szebbé tenni, megölelhette egyik társát. Szerencsére mindenki úgy érezte, hogy adni jó.
Készítettünk közösen egy nagy képet. A boldogan mosolygó gyerekeket ábrázoló képet színessé varázsoltuk. kiszíneztük rajta a gyerekeket, és mindenki kiegészíthette valamivel, amiről azt gondolta örömet szerezhet nekik. Így került a rajzra szivárvány, virágok, pillangó, bogarak, napocska, csúszda is.
A foglalkozás lezárásaként ellátogattunk a Lógó orrúak városába. A gyerekek nagyon élvezték ezt a játékot, mindenki szerette volna magát jókedvre-derítőként is kipróbálni.
Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozást a dühös oroszlán feszültségoldó játékkal kezdtük. A gyerekek hason fekve pihentek, majd felédredve az egerek cincogására egy mély levegőt vettek és hangos oroszlánüvöltéssel kiadták az összes bennük rejlő feszültséget. Ez az új játék nagyon tetszett nekik, többször is meg kellett ismételni.
A témához ezúttal is a 3 kis szörnyikénket hívtam segítségül, a szomorúságot, a haragot és a félelmet.
Az Aranykulcs c. mesét -hosszabb terjedelme miatt – már előző nap altatáskor elmeséltem a csoportomnak, ez alkalommal csak felidéztük a mese történetét, Róza királylány küzdelmeit. A gyerekek nagyon jól be tudták azonosítani milyen érzelmeket élhetett át a királylány kalandjai során, mikor érezhetett félelmet, haragot, szomorúságot.
Ezt követően mindenki megkapta a saját szörnyikéit, melyet kiszínezhettek. Közben alkalmunk nyílt beszélgetni arról is, ki mikor érzett ilyet, mi az, ami félelmet, haragot, szomorúságot váltott ki belőle és hogyan tudunk ezektől a rossz érzésektől megszabadulni, hogyan tudjuk leküzdeni őket. Ehhez egy színes plakátot is hoztam nekik, melyen különböző megküzdési technikák szerepeltek rajzos formában.
Van néhány gyermek a csoportomban, akik nagyon szeretnek szerepelni. Őket hívtam segítségül, hogy játsszanak el néhány szituációt… (anyuka oltásra viszi kislányát, a barátok összevesznek egy játékon, a kislány elveszti a kedvenc alvókájukat…). A többiek élvezettel figyelték az „előadást”, majd a történetek végén mindenki felemelhette azt a szörnyikét, amelyikről azt gondolta, hogy a történet szereplői átélhettek. Nagyon ügyesen tudatosították a különböző érzelmeket. Ezt követően mindig megbeszéltük, hogyan lehetett volna esetleg másképpen megoldani a szituációt, hogyan tudtunk volna segíteni nekik a megküzdésben.
A foglalkozás lezárásaként egy kooperatív mozgásos játékot terveztem. Különböző érzelmeket ábrázoló szörnyikék képrészleteit lefordítva szétszórtam a teremben. Zenére szabadon futkározhattak. Amikor megállt a zene, fel kellett venniük egy képet, és meg kellett keresniük párjukat, akivel összeillesztve a képüket megkapták a szörnyikét.
Az adventi időszakban idén is sorban gyújtottuk meg az osztály koszorúján a gyertyákat. Minden héten a diákok megszavazták, ki legyen a gyertyagyújtó. A téli szünet előtti utolsó napon pedig megajándékoztuk egymást. Bár nem maradt titokban, ki lesz az ajándékozó, mégis őszinte örömmel fogadták egymás apró ajándékait a diákok.
2023-at köszöntöttük. Először aki szerette volna, elmesélte a téli szünidő élményeit. Mindenki kiemelt legalább egy fontos dolgot, amiért hálás az elmúlt évben.
Ezután 2023-as naptárt készítettünk, az egyik oldalára felragasztottuk a naptárt, a másik oldalára olyan célokat, dolgokat írtak, amit idén szeretnének megvalósítani.
Karácsony, a szeretet ünnepe. Luca hagyományainkhoz híven, idén is Lucázni voltunk. Jártunk a helyi könyvtárban, illetve a nyugdíjasoknál is. A faluban ahol megálltunk, mindenki arcáról vidám mosoly köszönt vissza ránk. Úgy gondoljuk, jócselekedeteinket ezúttal is megtettük.
Hó hiányában kénytelenek voltunk havat varázsolni a tanterembe, ezért ezt kreatív munkával értük el. A fa hátuljára üzenetet írtunk szüleinknek.
Az optimizmus témaköréhez kapcsolódva ezúttal rendhagyó névjegyet készítettek a nyolcadikosok.
Összegyűjtötték azokat a dolgokat, amelyek örömet okoznak, mosolyt csalnak az arcukra, vidámsággal töltik fel őket.
A kapcsolatok ápolása nagyon fontos. Ezt tudják a gyerekek is. Szerencsére olyan osztályközösségről van szó, amely nagyon ragaszkodó. Először is elmondták a gyerekek, hogy mit szeretnek egymásban, majd megbeszéltünk egy olyan tevékenységet, ami nem hétköznapi, nem tananyagi tanulással kapcsolatos, de mégis örömmel végzik. Így esett a választás a varrásra, mégpedig egy gomba készítésére. Bizony volt, aki megküzdött vele, mire elkészült, de nagyon lelkesen, egymást segítve dolgozott mindenki.
Iskolánkban egy régi hagyományt elevenítettünk fel az utolsó tanítási napon. Pénteken a nyolcadikosok bekopogtattak az osztályokba, és egy rendhagyó búcsú keretében elköszöntek diáktársaiktól. A kisebbek megilletődve, a nagyobbak is kissé elcsendesedve fogadták őket. Mindnyájan örültünk a tanév utolsó napjának, de az örömet ezúttal a búcsú megható pillanatai kissé átszínezték. A búcsúszavak után egy kis édességgel lepték meg az itt maradó társaikat a ballagók: „Kell egy kis energia a nyárhoz és az újabb tanévhez majd!” – szóval, aztán elkészültek az utolsó közös fotók is. A nap egyik emlékezetes fényképén az egykori, alsós osztályfőnökkel álltak össze egy képre az elköszönő nyolcadikosok.
Novemberben van községünkben a búcsú. Tartjuk a szokásokat, hagyományokat a téli évnegyed kezdetéről. Előazör Szent Mártonról olvastunk történetet. Majd az ünnepnek a kapcsán Márton-napi libákat készítettünk, hiszen ahogy tartja a mondás:,,Aki Márton-napon libát eszik, egész éven át éhezik.”
Igaz enni nem ettünk, de készítettünk.
Ez épp eléggé növelte a gyerekekben az optimizmust.
Amikor a nyolc év már sok a padban üléshez, és mindegy, csak mozduljunk ki a terem négy fala közül…akkor születtek a legjobb emlékek 🙂
Tánc (jöhet a néptánc vagy a keringő), szkander, kötélhúzás, bowling, séta – és a kihagyhatatlan FOCI 🙂