Második szeptemberünket kezdtük együtt. Próbáltam rávilágítani, hogy a mindennapokban milyen fontos a hála. Nagyon sokszor megfogalmazzák, hogy milyen jó, hogy ebbe az iskolába járnak, hogy milyen hálásak lehetünk ezért az osztályért.
Az első Boldogságórán az volt a feladat, hogy minél több hétköznapi dologból jelenítsék meg a HÁLA szót. Nagyon kreatívak voltak. Ezután megfogalmaztuk, hogy milyen színes is a hála, mennyi „arca” van. A beszélgetőkörökben arról is szó volt, hogy nemcsak kirakni tudjuk ezerféleképpen, hanem érezni, kifejezni is nagyon sokféleképpen lehet.
A vadgalamb és a méh népmese meghallgatása után lerajzolták szívecskékbe, hogy milyen módon volt hálás a méh és a galamb. Majd továbbvittük, belerajzolták a szívekbe a saját hálájukat. Ebből aztán elkészült az osztály nagy szíve.
Hálakörünk nehézkesebben indult. Jobb oldali szomszédunk felé fordulva kellett szavakba önteni a hálát állandó barátunk Csikó Csabi segítségével. Majd megfordítottuk balra is. Nem volt könnyű annak is elmondani, aki lehet nem a barátunk. De egy idő után szépen belejöttek.
Utolsó alkalommal már mozgással is boldogan játszottuk el, hogy miért is lehetünk hálásak testrészeinknek.
Mivel a Népmese Napját is megünnepeltük iskolánkban, így jól jött, hogy a nekünk jutott Öreg halász és nagyravágyó felesége mesét is felhasználhattuk. Megbeszéltük az asszony helytelen, hálátlan viselkedését. Sőt eljátszottuk, hogyan kellett volna hálásnak lennie. Nagyon élvezték, hogy meg is eleveníthették a szereplőket.
Boldogságóra Alapprogram
A 2023/24-es nevelési évet integráló csoportban kezdtem új társammal Évivel, aki szintén boldogságórás pedagógus. Óvodánk autista gyermekeket integrál, 11 autizmussal élő kis óvodásunk van a csoportunkban. A hála nehéz szó, sokat gondolkodtam miként tudom majd a gyermekeinknek megfogalmazni, érthetővé tenni, hiszen jópáran nem beszélnek, vagy nem tudják magukat kifejezni. A zene nem mindenkinek tetszett elsőre, de a gitárt és a hangszereket szeretik hallgatni, kérik a használatukat. Napirendi kártyáikon jeleztük, hogy ma bábozni fogunk, és mindannyian nagyon várták hogy elkezdődjön a mese. A boldogságfokozó hála hónapjában a Maci bajban van című mesét báboztuk el, amit teljes beleéléssel figyeltek, élveztek, olykor-olykor beleszóltak, drukkoltak:) Elkészítettük a mi kis hálafánkat kézlenyomatokból, ebben mindenki nem tudott résztvenni, mert vagy betegeskedett, vagy nem szereti, ha kezére festék kerül. A festegetéssel készült egy mini hálakertecske is a mi kis Nyuszi csoportunknak, örültünk annak, aki bekapcsolódott a festési tevékenységbe. Volt, aki résztvett a rajzolós, színezős feladatunkban, de van aki csak némán nézte a többieket. Vicces volt, hogy mindenki szobájában csak az akvárium hiányzik, a többi megtalálható, amiért hálásak lehetünk.
Bármennyi nehézség is adódik ebben a nevelési évben a 11 autista gyermekünk között, mi is sok mindent tanulunk, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak, ami egy ép csoportban nem fordult elő eddig. Pl. a nem beszélő kisfiú kimondott egy szót, a másik gyermek ma nem szaladt a hintázó gyermek hatósugarába. Reméljük még sok csodát meg fogunk élni ebben a nevelési évben.
Mészárosné Ádám Andrea és Juhász Jánosné Éva
„Legyél hálás azért, aki most vagy, és folytasd a harcot azért, aki holnap akarsz lenni.”
A szeptember az újrakezdés, az új tanév kezdete. Idén ősszel már harmadikosként kezdtük az évet. A hónap témája a hála, amit nem csak ekkor kell gyakorolni, hisz minden nap adódik olyan alkalom, amikor hálásak lehetünk.
A hónap dalának meghallgatása után, sokat beszélgettünk a gyerekekkel a hála jelentőségéről, fontosságáról. Kinek hálásak, és miért. Nekik lehetnek-e hálásak a társaik. Kiderült, hogy sokan nem is gondolják, milyen nagyszerű tett, amikor önzetlenül segítenek a társuknak. Összegyűjtöttük, hogy a hálát, hogyan is tudják kifejezni, kimutatni egymásnak. Igyekeztem megmutatni, hogy az apró dolgok is okozhatnak hálát.
Egy játék során odamehettek egy társukhoz, és elmondhatták neki, miért hálásak neki.
Arról is beszélgettünk, milyen érzés hálásnak lenni , illetve milyen érzés , amikor nekünk hálás valaki.
Egy játék során a Csodapatikában vásárolhattak. A kiválasztott tárgyat akkor kapták meg a patikustól, ha elmondták, miért hálásak annak a tárgynak. Nagyon élvezték a játékot.
Feladatként a HÁLA szó kirakását kapták, amit csoportmunkában végeztek el. A gyerekek egy része a tanteremben található tárgyakból rakták ki a szót, a többiek az udvaron készítették el a csodás alkotásukat. Lelkesen vetették bele magukat a feladatba és jó volt látni, ahogy összefogtak, és együtt ötleteltek.
Hálás vagyok, hogy ezeket a pillanatokat átéltem.
A gyerekek 4-es csoportokban megfogalmazták, hogy miért hálásak a szüleiknek, barátaiknak, testvéreiknek, valamint a tancinak. Közösen is megbeszéltük, majd elhelyeztük a hála-tablón a kis megjegyzéseiket.
Meixner Ildikó EGYMI Mohács Oldi Tagintézmény
Ezévi első boldogságóránk az iskolába való visszatérés, visszaszokás jegyében telt el. Megbeszéltük, hogy nem azon a dolgokon kell bánkódnunk, amink nincsen, hanem azért kell hálásnak lennünk, amink van. A kísérő mesénk a Csodakantár volt, ezen a mesén keresztül vezettük le a saját életünkben, hogy ki az a sok mindenki, aki segít minket, ugyan úgy, mint az ifjú, ahogy eljut a vágyott királylányhoz hányféle segítséget kap. Párhuzamot vontunk a mese és a valóság között.
A szeptemberi hónapunkat Boldogságórával kezdtük, amikor is a nyári szünet után újra együtt lehetett a csoportunk. A hála gyakorlását így már a kezdő resztoratív kör keretén belül alkalmaztuk. Pozitív érzéssel töltött el bennünket, hogy elmesélhettük egymásnak nyári élményeinket, két új csoporttársunkat is szívesen fogadtuk, a ficánkás varázslabda körbejárásával be is mutatkoztunk az új gyerekeknek. Eközben megfogalmazódott, hogy miért is lehetünk hálásak, például újra együtt vagyunk, süt a nap, így a szabadban sok időt tölthetünk, stb. Lerajzolták mennyit változtak a nyáron és a hálakörben mindenki bemutatta az új képét. Megismerkedtek a hálafa történetével, valamint a kezdő relaxációs gyakorlatokat is nagyon szívesen végezték a gyerekek.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A hála gyakorlása – „Hála-híd”
A szeptemberi hónap témája „A hála gyakorlása”. A „Bogyó és Babóca” csoport óvodásait meglátogatta nagyanyóka, aki mondott egy mesét a háláról és a szeretetről. Nagyanyóka néhány mondatban visszakérdezett a mese cselekményére és szereplőire, majd levontuk közösen a mese tanulságát, mely szerint „Ahol Hála van, ott Szeretet is!”
Ezt követően a gyeremekekkel elkészítettük a hála-házat papír pohár, muffin papír és öntapadós dekorgumi segítségével. Minden gyermek mondott egy-egy mondatot „a hála” szóval. Olyan kijelentések hangzottak el, mint:
– Hálás vagyok, hogy van otthonom!
– Hálás vagyok, hogy vannak szüleim!
– Hálás vagyok, hogy kistestvérem született!
– Hálás vagyok, hogy egészséges vagyok!
– Hálás vagyok, hogy óvodás lettem!
– …
Nagyanyóka meglepetésként óriás- és színes építőkockákot is hozott a gyermekeknek, melyekből megépíthették a saját hála-hídjukat, melyek a hála-házak és azok lakóit kötik össze. Képzeletben át is mentünk ezeken a hála-hídakon és minden gyermek egy-egy öleléssel és jókívánsággal köszönthette szomszédját, vagy legjobb barátját.
Befejezésként megbeszéltük, hogy hogy éreztük magunkat a ház készítése, a híd építése, valamint a öleléses jókívánságok alatt.
A maci csoportban új kicsik járnak. Körbe ültünk és macit adogatva egymásnak mindenki elmondta a jelét, mivel kicsit csak egy dolgot adogattunk. Kéznyomatot készítettünk közösen, együtt járunk a csoportba és örülünk egymásnak. Az ujjaink összeérnek.
A 6. osztályosokkal beszélgettünk a háláról, annak fontosságáról, az egészségünkben betöltött szerepéről. Megrajzolták a HÁLA szót, kiszínezték. Postitokra felírták a legfontosabb dolgokat, amiért hálásak így tanévkezdéskor – ezekből összeállítottunk egy képet.
