A témakör első óráján a hónap dalával kezdtük. Többször meghallgattuk, énekeltük. Mit jelent az, hogy valaki pozitív? A válaszokat jól megfogalmazták a gyerekek. Az optimizmus szó jelentése azonban gondot okozott. Több oldalról körüljártuk, szinonimákat kerestünk, derülátó, bizakodó, pozitív gondolkodású. Szituációkat vettünk át, hogy áll hozzá, aki optimista, hogy aki pesszimista. Néhány youtube videót is megnéztünk a témával kapcsolatban. Az óra végén nevettetős játékot játszottunk. A foglalkozáson az optimista esernyő feladatot oldottuk meg. Először optimista mondatokat gyűjtöttünk közösen, majd elkészítés és színezés után ezekből választottak és írtak be a gyerekek az esernyők színes sávjaiba. Beszélgettünk arról, hogy mivel lehet mások szomorúságát elűzni, kivel osztják meg, ha rossz kedvük van, miért jó, ha megosztjuk másokkal a gondjainkat. Majd az volt a feladat, hogy mindenki fogalmazzon meg egy optimista mondatot.
Boldogságóra Alapprogram
Mint minden közösségben elofordul, hogy akarva akaratlan megbántjuk a másikat.
Nálunk van egy kisgyerek, aki mindenkivel szeret összetűzésbe, kehordja a munkáját, elrontja, szét szedi…
Kimondottan az ő számára vannak napok, amikor minden gyermeket kileptetunk a komfort zonajabol, és olyan gyerekkel kell közösen tevékenykedni, akivel amúgy nem biztos, hogy játszana.
Ilyenkor minden kis csoportnak van feladata, munka megoszlása, amiben létre kell hozni valamit.
Egyszer egy ilyen csoda született, és pont ő keszitette társával. Le is kellett fényképezni és felrakni a csoportba.
Nem mindig sikerül ilyen jól.
De mindig dicsérjük őket, és nekik is kell egymást. Nem ilyen direkt módon. De ez a lényege.
Az első boldogságóránkon gombolyag segítségével hála hálót szőttünk. Először a nyári élmények közül választották ki a gyerekek azokat a pillanatokat, amelyekért a leghálásabbak és mesélték el társaiknak. Majd arra kértem őket, hogy társaiknak is mondják el, ha valamiért hálásak. Nagyon tetszett nekik a feladat, megbeszéltük, hogy gyakrabban fogjuk egymásnak mondani, ha hálásak vagyunk valamiért, mert ez nagyon jó érzés. Kimondani és hallani egyaránt. A következő héten szivecskéket készítettek és beleírták a nevüket. A szivecskék a mágneses táblára kerültek és színes fonalakkal kötöttük össze őket, ha valaki hálás volt a társának valamiért. A Csak egy perc feladatot párokban oldottuk meg egyszer az udvaron és egyszer a tanteremben. Hálás téma volt a szeptemberi, mindannyian nagyon élveztük.
Anyáknapja környékén, mindig elő kerül, az egymás iránt érzett szeretet.
De a gyerekekben nehezen fogalmazódik meg kit miért is szeretünk. A szivecskek segítségével fokozatosan eljutottunk odáig, hogy a gyermekek meg tudták fogalmazni nem csak azt, hogy kit miért szeretnék, de azt is, hogy miért hálásak.
Március hónapban apró örömök téma jegyében telt. A boldogság óra foglalkozást először a ráhangolódással kezdtük, meghallgattuk Bagdy Bella: Imádok élni c. dalát, majd Bezzeg Andrea: Újra együtt című meséjét báboztam el a gyerekeknek bábparaván mögül, ami nagyon tetszett mindannyiójuknak.
Kérték másnap is és még a foglalkozás utáni 3. napon is, hogy meséljem el újra.
A szereplőket a kezükbe adtam és ők is örömmel játszották el
A foglalkozás napján, a mesehallgatás után lefektettünk 1kislányt a szőnyegen elhelyezett csomagolópapírra, amelyen körberajzoltuk és megneveztük, megmutogattuk közösen “Natika” érzékszerveit, majd a gyerekek segítettek színessé varázsolni a csomagolópapírra rajzolt “Natika” ruháit színes papírdarabok felragasztásával.
A foglalkozás lezárásaként pedig gyönyörű virágokat illatoztunk meg és ültettünk el az udvarunk különböző szegleteiben, ezzel is apró örömöt lopva az elkövetkezendő napjainkba.
A Karácsony a szeretet ünnepe. Adni mindig jó, de ha magunk készítjük, az a legjobb.
A foglalkozást ez alkalommal „A robbanásra kész rakéta” játékkal indítottuk, mellyel megszabadultunk az összes feszültségtől.
A téma bevezetéseként Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat c. meséjét meséltem el a gyerekeknek. Majd arra kértem őket, idézzenek fel olyan helyzeteket, amikor valaki megbántotta őket vagy éppen ők tettek olyan dolgot, amivel megbántottak és szomorúvá tettek valakit. Beszélgettünk a veszekedések, viták megoldásáról is, hogyan végződött, a kibékülés / megbocsátás milyen érzéssel töltötte el őket.
Ezt követően mindenki húzott egy kártyát. Kisgyerekek arckifejezéseiből próbáltuk beazonosítani az érzelmeket. Ezután mindenki megrajzolhatta, kiszínezhette a saját arcát is, ahogyan érzi magát, amikor megbocsátanak neki. Színezés közben meghallgattuk a Ho’oponopono dalt, kértem őket, hogy figyeljék meg milyen varázsszavakat hallanak a dalban. A dal végén ügyesen felsorolták a hallott varázsszavakat.
A színezést a Kibékülünk? játék követte. A Kinek nincsen párja dalra mindenki párt választott magának, akivel „csúnyán összevesztünk”, mégpedig úgy, hogy elővettük a legcsúnyább, legharagosabb nézésünket, mintha nagyon dühösek volnánk a párunkra. Utána kézfogással, mondókával kibékültünk.
„Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság?
Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon.”
” Béke, béke barátság, összeveszni szamárság.
Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk! Ölelés!!!”
A Jön a zombi játék, ami ez után következett, ami a gyerekek egyik kedvence. A délelőtt folyamán ezt később többször maguk is kezdeményezték.
A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk a Hahó együttes Barátság c. dalát. A zenére szabadon mozoghattak, táncolhattak, a refrénre (Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság….) párt választottak maguknak, akivel kisujjfogással „kibékültek”.
A kép jelképezi a sokszínűségünket, senki sem egyforma. A Süni jelképezi a csoportunk, az osszetartozást.
Halász Judit: Mindannyian mások vagyunk c. dala
Fésűs Éva: Bundavásár c. meséje
Mi hála hónap alkalmából fecskeavató napot szerveztünk iskolánk ötödik osztályos tanulóinak. Hálásak voltunk az ötödikes tanulóknak, hogy ők is közösségünk tagjai, illetve próbáltuk és folyamatosan próbáljuk őket segíteni a beilleszkedésben. Tulajdonképpen az összes szeptemberi osztályfőnöki órán evvel foglalkoztunk. A fecskeavató napon az 5F osztály részt tudott venni egy játékos csapatversenyen, amely különböző ügyességi, vicces és kreatív feladatokból állt, majd a vetélkedő után megvendégeltük őket iskolánk Broadway termében, ahol zenére is tudtak bulizni, táncolni és énekelni a diákok. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Váci Mihály Katolikus Általános Iskola
A megbocsátás témája nem volt könnyű számunkra. Megbeszéltük a megbocsátás folyamatát, előnyeit két oldalról is, a bocsánatot kérő és a megbocsátó szemszögéből is. Az írást választottam a feldolgozás módszerének. A gyerekek felidéztek egy esetet, amikor valaki megbántotta őket. Kérdések segítségével leírták a belső folyamataikat. (konkrét esemény, érzelmek megnevezése, gondolatok, okok, indítékok, szándékok, empátia, megértés, tapasztalatok…) Többen megosztották írásaikat. Elmondták, hogy néha bizony nehéz megbocsátani. Úgy ítélték meg, hogy bocsánatot kérni könnyebb.
Felolvastuk A megbocsátás jele című történetet, megbeszéltük a tanulságokat.
Meghallgattuk, elénekeltük a hónap dalát.
Megírtuk az ajánlás alapján a boldogító leveleket, hogy mit jelent nekünk a Boldogságóra? (képek)