Osztályomnak a tánc, a labdajáték és az akadálypályák leküzdése jelenti a legnagyobb örömforrást a mozgásos játékoknál, feladatoknál. Az osztály egy iskolai DÖK-napra valamilyen játékos, mozgalmas feladatot talált ki, amiben az eszközként újrahasznosítható anyagot használtunk. Mi két pályát találtunk ki, amit természetesen teszteltünk is! Nagy sikere volt, de leginkább a büszkeséget volt jó látni a szemükben a mozgás öröme mellett.
Boldogságóra Alapprogram
A megbocsátás fontos része az életünknek. Megbeszéltük, hogy mindannyiunkat érnek sérelmek, megbántanak, és mi is vétünk mások ellen, sőt önmagunk ellen is. Vajon bocsánatot kérünk-e, és mit jelent számunkra a megbocsátás? Tisztáztuk, hogy a megbocsátás nem a teljes elfelejtést jelenti, nem elnézést, nem is a tett mentegetését. A sérelmekről való beszélgetés során elmondták egymásnak ki-kit bántott meg, és hogyan kért bocsánatot. Megosztották egymással milyen érzés volt bocsánatot kérni és milyen érzés volt megbocsájtani. A foglalkozást a megbocsátás, a harag elengedésének meditációja zárta.
Nagyon szeretem ezt a témát, mert szerintem nagyon közel áll a gyerekekhez, könnyen beilleszthető a mindennapi pedagógiai munkába. Lelkes, vidám kis csapat, akik tényleg tudnak örülni az apró dolgoknak is. Igyekeztem a hónap során én is többször felívni a figyelmüket azokra a dolgokra, amik boldogabbá teszik a mindennapjainkat. Törekedtünk arra, hogy apró örömöket szerezzünk egymásnak, megbeszéltük, hogy milyen jó érzés nekünk is, ha a másik örül. Az örömfára felkerültek az örömeiket jelző pillangók is.
A fenntartható boldogság témájában rendhagyó foglalkozást tartottunk. A gyerekek saját maguk választhatták ki a számukra legkedvesebb emlékeik, élményeik közül azokat, amiket szerettek volna újra kipróbálni.
A Boldogság vára összes lépcsőfokát újra átbeszéltük, a témákhoz kapcsolódó jeleket megnéztük, értelmeztük. Emlékeztünk a közösen telt pillanatokra.
A relaxációs, ráhangoló feladatok közül a gyermekeknek két játék volt a kedvencük, a „Mit csinál a kis kezem” és a „Cica”. A dalokból a „Pozitív gyerek vagyok”, valamint a „Boldog vagy” című dalokat választották, melyekre természetese újra táncolhattak, mozoghattak, de a „Jól érzem magam boogie” is a kedvenceik között van. A lecsendesedéshez a „Szép nap” című dalt választottuk.
Laptop segítségével a különböző témákhoz kapcsolt foglalkozásokon készült képeket néztük meg és felidéztük a közös emlékeinket
A téma zárásaként mindenki megkapta a névre szóló hála oklevelét, valamint a folytatáshoz, és a családok bevonásához a nyári élmény naptárt kapták meg a gyermekek.
A boldogság órákon beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy mit tesznek, ha valami bánat, sérelem éri őket, ha szomorúak, ha rosszkedvűek. Átbeszéltük, hogy a különböző megküzdési stratégiák hogyan segítenek, mi lehet jó módszer, mi esetleg az, ami nem annyira. Lazítottunk a hónap dalára, amit nagyon élveztek a gyerekek. A feladatok közül a Kecskekatonaságot választottuk. Megnéztük a mesét, elkészítettük a fejdíszeket, majd jöhetett a kiképzés sok vidám pillanatot okozva.
József Attila Altató című versének feldolgozása után sokat beszélgettünk az utolsó versszakhoz kapcsolódva (Tűzoltó leszel, s katona/ vadakat terelő juhász.), arról, hogy hogy képzelik el a jövőjüket, mik szeretnének lenni, mit kell tenniük ennek érdekében. A füzetbe rajzot is készítettünk ehhez kapcsolódva. Megoldottuk még a „Mi leszek, ha nagy leszek?” című feladatot. A vershez kapcsolódva elmondták, hogy milyen szuperhősök lennének, milyen szupererővel rendelkeznének szívesen és mit tennének vele. Majd le is rajzolták ezeket.
Ezt a témakört ebben az évben is az egészséghetünkre terveztem. Közben beköszöntött a jó idő is, így a foglalkozást részben a szabadba terveztem.
A témát Makk Marci Egészséges, mint a makk! diafilmjével vezettem be. Ehhez kapcsolódóan beszélgettünk arról, mitől is olyan erős, egészséges Makk Marci (testmozgás, egészséges táplálkozás, tisztálkodás). Megbeszéltünk mit tehetünk azért, hogy mi is ilyen erősek és egészségesek legyünk. Sok gyermek az óvodán kívül is sportol, erről szívesen meséltek társaiknak. Készítettünk közösen egy egészséges gyümölcssalátát, majd megbeszéltük, hogy ez alkalommal egy közös kirándulással koronázzuk meg a hetet.
Az egri Érsekkertbe mentünk el az egyik délelőtt. A szabadban elfogyasztottuk a tízórainkat, majd következhetett a játék. A gyerekek kedvenc mozgásos játékait játszottuk, melyeket ők választhattak ki ez alkalommal.
Ezután egy izgalmas kincskereső játék következett. A közelben 10 sportág képes kártyáit rejtettem el. A gyerekeknek ezt kellett megkeresniük. Pihenésképpen egy Activityt játszottunk, mindenki húzott egy kártyát, és a rajta lévő sportágat el kellett mutogatnia a társainak.
A gyerekek kérésére a játszótér sem maradhatott ki a programból, így azzal zártuk a délelőttöt.
A mozgást nem megszerettetni kell a gyerekekkel, hisz a mozgás szeretete, minden gyermekben benne van. Minél sokszínűbb lehetőséget kell biztosítanunk, hogy mozgásigényüket kielégíthessék, lehetőséget adva változatos mozgásformákra és sok-sok szabad játékra, lehetőleg a szabadban. Úgy érzem ezen a napon ezt maximálisan sikerült megvalósítanunk, a gyerekek még sokáig emlegették ezt a „sportos” délelőttöt.
A téma bevezetését az első téli olvasmányunkhoz kötöttem. Zelk Zoltán: Köd és fény című művében a köd az emberek szívéből áradó szomorúságot jelképezi, a fény pedig a reményt, az örömet, mely elűzi a szomorúságot, mint a napsugarak a ködöt. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk arról, hogy mi okoz nekik szomorúságot, hogy tudunk ezen segíteni, hogy lehetne egymásnak segítséget nyújtani. Így jutottunk el a jó cselekedetek gyakorlásáig. Egy hétig titkos angyal játékot játszottunk. Mindenki valakinek a titkos angyala volt ezen a héten és igyekezett őt titokban segíteni, meglepni. Nagyon élvezték a gyerekek ezt a játékot, a hét végén mindenki megtippelhette, hogy ki volt a titkos angyala.
Nagyon lelkesen gyűjtöttük, préseltük a faleveleket, várták a falevélképek készítését, így még elkészítettük a mi „sólymainkat” a Sólyomszemmel feladathoz. A következő boldogságórát relaxálással kezdtük. Ezután megbeszéltük, hogy milyen társas kapcsolatok alkotják, alakítják az ő kicsi életüket. Az őket körülvevő, szerető emberekkel kialakított kapcsolataik: barátság, családi kapcsolatok, iskolai életükben jelenlévő kötödéseik fontosságáról beszélgettünk. Különböző szívecskés színezőket vittem nekik, az volt a feladatuk, hogy annak a személynek színezzék ki és adják oda, aki a számukra a legfontosabb. Többnyire apukáknak, anyukáknak készültek a szívek, de volt testvér, barát, nagyszülő is. A következő alkalommal a barátságról beszélgettünk. Összegyűjtöttük közösen, hogy mitől működik jól egy barátság, mit adhatnak egymásnak a barátok. Nagyon ügyesen összegyűjtötték a barátság legfontosabb ismérveit: védjük meg a barátunkat, ne legyünk vele irigyek, ne verekedjünk, veszekedjünk vele, szeressük egymást, ne csúfoljuk a másikat, ne bántsuk szavakkal sem, játsszunk, tanuljunk együtt, okosan vigyázzunk rá, segítsük egymást a bajban, mondjuk el neki a titkainkat. Körbe rajzoltuk a kezünket és olyan rajzokkal díszítettük, ami a barátságról eszükbe jutott. Ezekkel a kezekkel dekoráltuk a „Jó hírem van!” dobozt. Nagyon jól a mindennapjaink részévé vált a jó hírek mesélése, néhány hét után már ők kérték, hogy mesélhessenek. Le is rajzoltuk a jó híreket és a dobozba kerültek. Aranyosak voltak, ahogy örültek a másik örömének, jó híreinek. Figyeltek egymásra, bátorították egymást. Remélem, hogy ráéreztek arra, hogy mennyire szükségünk van egymásra.
Boldogságórák a Bóbitákkal
Kicsit félve indult el a tanévünk, hiszen a csoportunkba 8 kiscsoportos érkezett, s mind- mind
örök izgő-mozgó kis”elevenke”. Így a boldogságórák kicsit másképpen zajlottak, jobban kellett differenciálni. A középső és nagycsoportosok örömmel vettek részt az órákon, a kicsiket meg inkább a mozgásosabb, zenés-táncos- játékosabb részekbe vontam be.
Nagyon jó évet zártunk, hiszen a vártnál sokkal jobban sikerült
a gyerekekkel feldolgozni a témákat és a szülők, kollégák is aktívan bekapcsolódtak a boldogságórás feladatokba.
Idén már több produktumunk is kikerült az ovi folyosójára, lett kollégák hálafája, erőségeink kertje, pozitív gondolatok, idézeteket is gyűjtöttünk . A szülőkkel készítettek otthon hála sütiket. hálaleveleket,apró örömök fotógyűjteményt,kincses ládikót….stb.
Nagyon élvezték a sok játékos feladatot, szívesen hallgatták a meséket, képessé váltak beszélni érzelmeikről, problémáikról és nem csak elmondták, de alkalmazták mindennapjaikban az boldogságórákon elsajátított technikákat. A szomorúság eljátszása nehézség volt számukra, mivel a csoportunk valóban egy BOLDOG, VIDÁM csoport ahol a szeretet mindig mindenben ott van.
A relaxációs gyakorlatok mellé betettem pár relaxációs zenét. Sikeresen el tudtak lazulni és mosolyogva várták a folytatást. A célkitűzések témában a kisebbek több segítséget igényeltek, a nagycsoportosok már képesek voltak távolabbi célok megfogalmazására. A megküzdési stratégiák az egyik legkedveltebb nálunk. Mindig változatos feladatokat állítok össze és elmondható hogy a kis Bóbiták bizony mindig mindent megtesznek a sikerért, sosem adják fel. Az APRÓ ÖRÖMÖK gyűjtése a kincses dobozába nagyon sikeres volt, annyira szépen megfogalmazta egy 4 éves kislány hogy mi miért került a dobozkájába hol talált rá és az élményeit is elmondta hozzá. Öröm volt látni a dobozkák rejtett kincseit és látni arcukon az örömöt,hogy mindezt velünk is megoszthatják.
Az év legkedveltebb játékai voltak : – A hajótörés, cápatámadás, örömölelés, Ho’oponopono,Jön a zombi, szeretet folyosó.
Új kollégám lett .óvó bácsi, aki most még csak résztvevőként volt jelen a boldogságóráimon, de nagyon érdeklődő a program iránt.
A tapasztalat hogy a gyermekek és mi ,ezektől az óráktól igen sokat kapnak, kapunk. A csoportunk kiegyensúlyozott, vidám, összetartó, tetteikben, egymással való bánásmódjukban ott a kölcsönös tisztelet, szeretet. Egy Mindenkiért, Mindenki egyért. Jobb velünk a világ!