Ebben a tanévben is nagyon sokat tanultunk magunkról, egymásról, a természetről, az életről. Az átélt helyzetek, a mindennapok eseményei, jó és rossz dolgok együttesen lettek a mi történetünk. S ez a történet magában foglalja azokat a megoldási mechanizmusokat is, amelyekkel egy-egy eseményre reagáltunk. Hiszem és megtapasztaltam, hogy a gyerekeknek nagy segítség volt a pozitív pszichológia eszköztára, valamint a boldogságórákon szerzett ismeretek.
Ez az osztály negyedik éve rendszeresen vesz részt boldogságórákon, alkalmazza ezeket az ismereteket. Mondhatnám, hogy beépült a mindennapjaikba. Arra törekszem, hogy a pozitív pszichológia ismeretei ne tananyag, ne egy tanóra legyen, hanem a mindennapok szerves része. Legyen jelen a gyerekek gondolataiban, cselekedeteiben, matematika, magyar, testnevelés órán, az osztálykiránduláson, a projektek megvalósításában, otthon, buszon, vonaton…stb. Egyszóval mindenhol. Legyen értékrend a „Boldogságóra” a gyerekek tudatában, vezérfonal az életben, ami segít akkor is, ha eltévednek.
Ezért arra gondoltunk, hogy a tanév lezárásaként összegyűjtjük a fejlesztő játékokat, amik az „utunk” során készültek, s a „Folyosóprojektek” lezárásaként meghívjuk az alsó tagozatosokat egy közös játékra. Hiszen a gyermek legfőbb eszköze a tanulásra a játék! 06.15-én intézményünkben gyermeknapot tartottunk. Újra felépítettük a „Hallgatag erdő” kincseiből készült tapintós ösvényt, megkerestük a kirakó játékokat: a gombát, a memória játékot, a kártyajátékot. „Benő szobájából” a karácsonyi illatokat rejtő memória golyókat, lottójátékot, kirakókat. Az apró örömöket tartalmazó szorzótáblás játékot, a „Föld ösvényének” játékait: a csendes könyvet, bogaras lottót, memória játékokat. Remek alaklom volt a közös játékra.
Kívánunk mindenkinek pihentető, feltöltő, „boldogságos” nyári szünetet!