A gyerekekkel almaszedésre indultunk, és a buszon arról beszélgettünk, hogy milyen szép almákat tudunk majd leszedni. Természetesen a fiuk egyből a fára mászásról indítottak vitát, hogy ki és hogyan tud fára mászni. Többen mondták, hogy ők még nem másztak fára, mert nem mertek. Azt is megemlítették a fiuk, hogy a lányok milyen gyávák, ők biztos nem mertnek felmászni. Megbeszéltük, hogy addig amíg nem próbáljuk meg, addig nem tudhatjuk, hogy tudunk-e olyat vagy sem. Az almáskertben boldogan másztak fel azok a gyerekek is fára, akik idáig nem mertek, bíztak bennünk és a képességeikben, merészségeikben.
Boldogságóra Alapprogram
A Hálafa c. mese után a gyerekek képeket készítettek egymásnak hálájuk jeléül.
A pohár tej történetét olvastuk és beszélgettünk a háláról, a hála pozitív hatásairól. Idézetek közül kaptak párban a gyerekek egyet, melyről leírták, hogy szerintük, aki írta férfi volt vagy nő, hány éves volt, mi történhetett vele, amikor ezt írta és hogyan változott meg az élete. Az idézeteket kitettük a faliújságra és színeztünk is hála feliratot.
Bárczi Gusztáv Ált. Isk., Szakiskola , Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Meglepő érzéseket neveztek meg a gyerekek a hegy lábánál. Kiderült, mennyire frusztrálja néhányukat a feladathelyzet. Sajnos volt aki az „elért eredményt” sem tudta örömmel megélni.
A diákokkal hálaábrát készítettünk;melyben elmondták, ők miért hálásak és ezt milyen gyakran fejezik ki.
Ezután a motiváló idézetek segítségével próbálták megszemélyesíteni a szerzői karaktereket.
Német nemzetiségi iskolaként a boldogságórába is sokszor csempészünk bele német tartalmat. Így a tanórát egy német történet felolvasásával kezdtem „Die Glücksbohnen” (Boldogságbabok) felolvasásával kezdtem, majd mindenkinek adtam egy marék száraz babot, akinek kedve volt így otthon tudja pozitív gondolatokat előtérbe helyezve folytatni a történet feladatát.
Majd a pozitív napindító idézetek keresésével folytattuk a tanórát, melyeket lapra vetve összegyűjtöttünk egy dunsztos üvegbe, s kihelyeztük az iskola elé.
Így bárki, akinek kedve van legyen az felnőtt, vagy gyermek, egy mosolyra a vendégünk.
Ez a nyár más volt mint a többi. A sok feltöltődést segítő program és közös együttlétek mellett a megpróbáltatások időszaka gyermekeket és felnőtteket egyaránt megviselt. A feladatunk az volt, hogy az adott helyzetből hozzuk ki a legjobbat, energiáinkat összeszedve induljunk az új tanévnek. Ennek fényében most tudtuk lezárni az előző Boldogságóra évünket is, mely egy új kezdete is volt egyben – az oklevelek átadása mellett kis ajándékokkal is kedveskedtem nekik.
A kiscsoportos foglalkozást a háláról való beszélgetéssel kezdtük – ki miért hálás? Az újonnan érkező gyermekeknek nehezebben volt megfogalmazható, így a „régi motoros” társaik gondolatain keresztül indult el bennük a folyamat. A verbális kezdést követően mindenki rajzolt egy vagy több szívet és beleírta – miért is hálás. Nagyon megható volt látni, hogy vannak, akik egyre jobban meglátják életükben a jót, az értékeket. Miután elkészültek egy közös alkotást – hálafát kezdtünk kialakítani, majd foglalkozásonként, illetve csoportonként (azok vettek részt rajta közösen, akik együtt nevelkednek).
A foglalkozás egyben búcsú is volt az egyik gyermekünktől, aki azért volt leginkább hálás, hogy édesanyjához két nap múlva végleg hazaköltözik.
Nagyon hálás vagyok, hogy hozzájárulhattam a gyermekek személyiségének fejlődéséhez, továbbá külön hálás vagyok az éppen beosztott kollégáknak az aktív jelenlétükért.
Köszönjük, hogy a program részesei lehetünk, nagyon sokat jelent a Gyermekotthonunk számára!
A hála a H vitamin olyan a léleknek mint a vitaminok a testnek. A gyerekekkel, szüreti nap keretében tartottuk meg a boldogságóránkat- hiszen hálát adunk , hogy finom szőlőnk van és azt feldolgozva hozzájutunk a finom musthoz. Közben arról is beszéltünk, hogy hálásak vagyunk a nap érlelő erejének- az eső tápláló vizének. Hálásak vagyunk szüleinknek, hogy gondozták egész év során a szőlő tökéket.
