Haragszunk, majd megbocsátunk
Kiscsoportos életkorban, a három-négy évesek között a harag napi jelenség. Haragszanak, mert nem úgy történik valami, ahogy gondolták, haragszanak, ha elveszik a játékukat, haragszanak, ha abba kell, hagyjanak valamit, ami örömet okoz nekik. Természetes, hogy a harag az életünk része. Viszont megtanulni kezelni nagyon fontos. A harag és a düh irányulhat társra és felnőttre egyaránt. Nem mindegy azonban, ez a harag meddig marad a gyermekben és ilyen módon vezeti le. A harag a megbocsátással sokszor kéz a kézben jár. Haragszunk a másikra, aztán megbocsátunk neki, és újra együtt megy a játék. Gyermekkorban ez egy nap akár többször is megtörténhet. A gyerekek nagy része nem cipeli sokáig a haragot, leteszik, továbblépnek. A helyes megoldási stratégiát érdemes megtanítani nagyon hamar a gyermekeknek.
A megbocsátás témáját a család tematikával kötöttem össze. Úgy, ahogy a csoportban, otthoni környezetben is mindennapi helyzet a harag fennállása és a megbocsátás következménye. Családi fotókat kértünk a hétre, amit a gyermekek nagy örömmel hoztak. Szívesen mutatták rajta családtagjaikat, nevezték meg őket. Többen a háziállatukról is hoztak külön, hiszen a család tagja.
A fotókat egyesével megnéztük. Ez volt az alapja, kiindulópontja a játékoknak. Beszélgetőkör során a gyermekekhez egy kérdést intéztem: miszerint szoktak e haragudni családtagjaikra. Egyöntetű, nagyon határozott válasszal, mindenki igent kiabált. Kértem, mutassák meg milyenek szoktak lenni akkor, ha mérgesek. Használják testüket, mimikájukat, és szeretnénk látni a mérges arcukat. Szabad a harag, szabad a düh. Az arcok magukért beszéltek. Minden gyermekben ott tud lenni a feszültség, amit meg is tudnak mutatni. Fontos volt, hogy megbeszéljük, mivel lehet ilyenkor ezt lecsillapítani. Akire haragszanak, az vajon mit érez abban a helyzetben. Bár a gyermekek ,,kicsik”, de mégis nagyon jó válaszokat adtak.
Pl.
,, Én sokszor haragszom apára, de utána puszit adok neki”
,, Az én anyukám mindig mérges rám, de megölelem”
,, Nem jó, ha mérgesek vagyunk otthon”
Ballon segítségével egy nagy folyót imitáltunk, ami elviszi, elsodorja a haragunkat.
Dalos játékokkal (Fehér liliomszál), megmosakodtunk benne- lemostuk a haragunkat.
A gyermekek párt választottak maguknak és a ,,Szervusz pajtás, kukorica hajtás” mondókával gyakoroltuk az egymás felé irányított megbocsátást és a szeretetteljes ölelést.
Óvodai példákat és otthoni példákat is hoztunk arra, miért szoktunk mérgesek lenni, és ezeket hogyan tudjuk a jövőben megoldani. Gyakoroltuk a szép szavakat, amiket akkor tudunk használni, ha valakitől bocsánatot szeretnénk kérni: összegyűjtöttük az elnézést, bocsánat, ne haragudj, sajnálom kifejezéseket.
Mindegy hány éves az ember, haragot mindenki érez.
Ez a téma nagyon összetett és még nagyon sok része vár kibontásra, ha a gyermekek nagyobbak lesznek.
Boldogságóra Alapprogram
A testmozgás témaköre kiemelten fontos szerepet játszik a gyermekek testi-lelki egészségének fejlesztésében. A rendszeres mozgás nemcsak az egészség megőrzéséhez járul hozzá, hanem javítja a hangulatot, csökkenti a stresszt, erősíti az önbizalmat és fejleszti a közösségi kapcsolatokat is. A foglalkozás célja, hogy a tanulók felismerjék: a mozgás örömforrás, amely segít abban, hogy energikusabbnak, kiegyensúlyozottabbnak és boldogabbnak érezzék magukat.
Sok mozgásos feladatot végeztünk.
Gyuláról indult a Tour De Hongrie verseny, amelynek lelkes szurkolói voltunk.
A megbocsátás témája már kisebb korban is segíti a gyermekeket az érzelmek felismerésében, a konfliktuskezelésben és a társas kapcsolatok erősítésében. Egyik fontos cél annak megértése, hogy a megbocsátás nem a rossz tett elfogadását jelenti, hanem a harag elengedését és a lelki béke megteremtését. A téma feldolgozása során biztonságos, elfogadó légkört alakítottunk ki, ahol a tanulók bátran megoszthatták érzéseiket és tapasztalataikat.
Beszélgetőkörrel indítottam a foglalkozást, amelyben kérdésekkel irányítottam a beszélgetést:
– Mi bántott már meg benneteket?
– Könnyű vagy nehéz megbocsátani?
– Mi történik velünk, ha sokáig haragszunk?
A három csibe belga mese hallgatásakor megfigyelték, hogy a szereplőknek milyen sérelmei voltak. A mese alkalmas volt a téma további kibontására.
Használtunk érzelemkártyákat: A tanulók különböző érzelmeket ábrázoló képek közül választottak, majd elmondták, mikor éreztek hasonlót. Ez segíti az empátia és az önismeret fejlődését.
Páros szerepjátékokban különböző konfliktushelyzeteket játszottunk el: valaki elveszi a másik ceruzáját, nem hívják játszani társukat, véletlenül meglöknek valakit.
A tanulók közösen kerestek békés megoldásokat.
Készítettünk bocsánatkérő kártyákat.
Egy rövid relaxációval és egy kedves dallal fejeztük be a foglalkozást, amely az összetartozást és a szeretetet erősíti. A megbocsátás témája hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekek nyitottabbá, empatikusabbá és érzelmileg tudatosabbá váljanak, miközben fejlődik közösségi együttműködésük és konfliktuskezelő képességük is.
A gyermekkel városunk alapításának megünneplésére kaptunk lehetőséget, hogy a boldogságórás szerepléssel lépjünk fel. Ennek az alkalomnak a megkoronázására Bagdi Bella is részt vett ezen alkalmon. Nagyon örültünk, a gyermekekkel, hogy ismét találkozhatunk Bellával. A délelőtt folyamán ” Boldogságfát” ültettünk más intézményekkel közösen. A pedagógusok számára a délután folyamán lehetőség volt egy kötetlen beszélgetésre Bellával, majd késő délután pedig bemutathattuk a gyermekekkel, műsorunkat.
Imádtuk minden percét amikor gyakoroltunk. A Megbocsátás témakörében készültünk, ahol elmondtuk Megbocsátás versét, mag elénékeltük a ” Köszönöm, kérem, bocsánat” c.zenét. a gyermekekkel egydn pólóban léptünk fel melyen szerepelt a megbocsájtás jele.
A megbocsájtás témaköre nagyon jó érzékenyítő téma a gyermekek számára. A mindennapokban is történnek konfliktusok, amelyek megoldása a gyermekek számára van hogy nehézkes. Vagy amikor azt mondják egymásnak, hogy nem leszek a barátod, ez nagyon rosszul esik nekik. A téma bevezetésével a varázsszavak alkalmazása nagyon nagy hatással lehet a másikra, csak fontos, hogy tudják alkalmazni. A tündéri bocsánat című mesét, együtt dolgoztuk fel a gyermekekkel ezzel is mélyíteni azokat az érzéseket, amelyek irányítják a mindennapjainkat.
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda, Közművelődési Intézmény és Könyvtár
Mozgásos játékkal kezdtünk/ Föld, Víz, Levegő, Tűz, Szív/felszólításra kellett a megbeszélt mozgást csinálni. Ezt követte a rövid mese meghallgatása /Mese Föld Anyácskáról és az öt varázsgyűrűről/Mindenkinek elkészült a varázs karkötője, így jobban lehetett használni, mint a gyűrűt. Megbeszéltük, hogy ők maguk a hősök, akik megmentik a Földet. Színezés közben zenét hallgattunk, az elkészült közös munkát a folyosón lehetett megnézni. Többször elmondtuk a megbocsátás erősségmondókát.Meghallgattuk a hónap zenéjét.
Váltsuk valóra édesanyánk vágyát, hogy jó emberré válunk! Anyák napjára szeretettel.
„Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani” – Szabó Magda
A 2.a osztály tanulói szeretettel készültek május első vasárnapjára, hogy az édesanyákat, nagymamákat ünnepeljük. Az embert, aki életünk első pillanatától velünk van, féltő szeretettel óvja lépteinket, aki mellett emberré válunk.
Köszöntöttük őket ugyanolyan szeretettel, mint amennyi szeretetet hord magában a szó: édesanya.
Munkánkról videót is készítettünk.
https://www.facebook.com/profile.php?id=100014839540196&locale=hu_HU
Fenntartható boldogság az áprilisi témahéten.
A 2.a osztály számára a szelektív hulladékgyűjtés megtanítása játékos, gyakorlatias és vizuális elemekkel a leghatékonyabb. Ezen a szinten a cél az alapvető szokások rögzítése és a környezeti empátia kialakítása. A szelektív hulladékgyűjtés alapjait játékosan, gyakorlati példákon keresztül lehet a legkönnyebben megtanítani az aranyosapáti iskolában.
Az órát oktató film nézésével és verstanulással kezdtük. Mentovics Éva: Földanya sóhaja című költeménye a környezetszennyezés miatti aggodalmat fogalmazza meg, amelyre a szelektív hulladékgyűjtés a gyakorlati válasz. A vers üzenete és a környezettudatos cselekvés egyaránt a természet megóvására és a jövő generációiért vállalt felelősségre fókuszál.
Erről videót is készítettünk. Nem sokat gyakoroltunk, de így is bátran álltunk ki, hogy elmondhassuk:
„Tisztítsunk erdőket, tengereket, zsendüljön újra a nádas, berek, csermelyét ringassa ismét a völgy…! Hálásan sóhajt fel, hidd el, a Föld!”
https://www.facebook.com/reel/1276756800641446?locale=hu_HU
Megbocsátás a Katica csoportban
Boldogságóránk témája napi szinten jelen van csopotunkban. Sajnos a csopotunk kedves kis közösségét egy nagyon intenzív, nagyon verekedős kisfiú rombolja.
Sok problémát okoz minden jellegű tevékenységünk során.
Ezen a napon is leültünk és átbeszélgettük a gyerekekkel, hogy milyen szabályok vannak csoportunkban és hogyan kell a társakkal viselkedni, játszani, barátkozni, segíteni őket.
Beszélgettünk e kisfiúról is.
A gyerekek negatív viselkedése ellenére vele kapcsolatban a megbocsátást minden nap gyakorolják. Egy-egy büntetés után ők kérik hogy bocsássunk meg neki, bizonyára jobb lesz ezentúl.
Ezen a napon érkezett a kisvonat óvódánkba. A kisfiú csínytevéséből erre a napra is jutott. Én mondtam, hogy nem is érdemli meg a vonatozást. A gyerekek megígértették a fiúval, hogy többet nem csinál rosszat, csak bocsássunk meg neki.
Mehtettük. Közös megbocsátásunk eredményeként vonatozhatott ő is.
Apró örömök a Katica csoportban
Relaxációs zenével és mozgással kezdtem a boldogságórát.
Először elmeséltem a Mese egy fáról című történetet.
A gyerekek szomorúan, együttérzően, a kis fa helyzetébe beleélve magukat hallgatták a történetet.
A mese végére mindenki boldog mosollyal az arcán nézett rám. Apró kicsi öröm jelent meg a gyerekek arcán, mégiscsak boldog lett a kis fácska.
Megbeszéltük a történetet. Beszélgettünk arról, hogy mi kellet ahhoz, hogy a kis fa igazán boldog lehessen.
Ezután mindenki elmondhatta, hogy mi az az apró dolog, ami már őket boldoggá teszi.
Öröm volt hallgatni a kedves kis gondolataikat, megnyilvánulásaikat. Ölelés, ajándék, mese, buborékfújás, öltöztetés kedvességből…
A beszélgetés befejezése után sétát tettünk és megcsodáltunk egy gyönyörű, virágba borult fát.
Akár ő is lehetett a történetünk főszereplője.