Ez a téma nagyon tetszett a gyerekeknek. Sokat mozogtunk, táncoltunk, beszélgettünk a sportokról.
Boldogságóra Alapprogram
December hónapban különleges kihívásban vettek részt a tanulók. A hónap elején mindenki húzott egy nevet, és az adott társ „angyalkájává” vált. Feladatuk az volt, hogy a hónap során minél több apró kedvességgel, jó cselekedettel szerezzenek örömet társuknak, úgy, hogy közben titokban tartsák kilétüket.
A hónap utolsó tanítási napján a jó cselekedetek erejéről és a másoknak szerzett öröm fontosságáról beszélgettünk. Felidéztük a decemberi élményeket, majd közösen megpróbáltuk kitalálni, ki kinek volt az angyalkája. A programot egy közös jótettel zártuk: együtt feldíszítettük iskolánk karácsonyfáját, ezzel is erősítve az összetartozás és az egymásra figyelés örömét.
Orosháza Városi Önkormányzat Napközi Otthonos Óvodája, Uzsoki utcai telephely
A gyerekekkel megismerkedtünk a fenntartható boldogsággal.
Mit is jelent, miért fontos?
A Jobb Veled a Világ zenét meghallgattuk, majd a Mosolylánc feladatot megcsináltuk.
Nagyon élvezték.
Pillanatkapitány és Kóborló történetét is folytattuk.
Mindenkinek kellemes pihenés, jó nyarat kívánunk!
Az októberi téma keretein belül a remény és optimizmussal foglalkoztunk, mely során a gyermekek játékos formában ismerkedtek meg ezzel a pozitív erősséggel. Először közösen beszélgettünk arról, mit jelent reménykedni és a dolgok jó oldalát meglátni. Az „Erősségem jutalma” feladatban kiválasztottunk egy mosolygós figurát, amely az optimizmus jelképe lett, és amelyet azok a gyermekek kaptak meg, akik biztatóan viselkedtek társaikkal. Elkészítettük a varázstávcsövet is, amelyen keresztül a gyerekek megpróbálták a nehéz helyzeteket pozitív szemszögből nézni. Nagy örömmel fogalmaztak meg biztató mondatokat, és kreatív ötletekkel segítették egymást.
A „Mit súg a párnád?” játék során a gyermekek elmondhatták kisebb problémáikat, majd közösen kerestünk reményteli megoldásokat. A gyerekek megtapasztalták, hogy minden nehézségre lehet megoldást találni, ha nem adjuk fel. Ezt a játékot több alkalommal is játszottuk. Megtanultuk a remény, optimizmus erősségmondókáját, amelyet örömmel mondogattak a foglalkozás során. A remény és optimizmus dalát énekelve vidám hangulat alakult ki a csoportban. A foglalkozás végén minden gyermek megosztott egy vágyat vagy reményt, amelyet szeretne megvalósítani.
Ezt követően elmeséltem a gyerekeknek Fűz Nóra: Úgysemegy és Debizony című meséjét majd a témafeldolgozó kérdések alapján beszélgettünk. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese, aktívan kapcsolódtak be a beszélgetésbe. Ez után örömmel színezték ki a meséhez kapcsolódó színezőt.
Az origami világnapja alkalmából elkészítettük az ölelős figurát és mindenki oda ajándékozhatta valakinek.
Az óra első részében visszatekintettünk az elmúlt évre, és összegyűjtöttük mindazokat a dolgokat, amelyekért hálásak lehetünk. A 2025-höz kapcsolódó érzéseinket, élményeinket és gondolatainkat rajzok segítségével jelenítettük meg.
A foglalkozás második felében a 2026-os évre irányítottuk figyelmünket. Elgondolkodtunk azon, mi teheti különlegessé ezt az évet, milyen célokat szeretnénk megvalósítani, milyen élményeket szeretnénk szerezni, és mit kell tennünk ahhoz, hogy terveink sikerrel valósuljanak meg. Legfontosabb céljainkat és vágyainkat „újévi rakétáinkban” fogalmaztuk meg és rögzítettük.
A boldogságórás tanévünk lezárásaképpen újra felelevenítettük a hónapról hónapra átbeszélgetett témáinkat. Kinek milyen volt boldog óvodásként ide járnia? Elolvastuk a Boldog erdő- Kerekerdő című mesénket. Boldogságfűzért készítettünk, közben a színekkel játszottunk. Kinek melyik szín milyen érzelmet közvetít, melyiket választja szívesen? A homokozóban felépítettük a boldogság várát, amit kövekkel, ágakkal, levelekkel díszítettünk. Zárásként pedig mindenki megkapta az idei év személyre szóló hála oklevelét.
A tanév utolsó boldogságórájának a témája a „Fenntartható boldogság” volt. Az órára bevittem a Pozitivity társasjátékot, amit a diákok ezúttal németül játszottak.
A kolléganőmmel és a boldogságórás csoportjainkkal összefogva lefordítottuk a játék kártyáit német nyelvre, így már nemcsak magyarul, hanem németül is lehet vele játszani. Most próbáltuk ki először, és nagyon tetszett a csoportnak.
A tanulók visszajelzései alapján elmondhatjuk, hogy a diákok nagyon élvezték a tanév 10 boldogságóráját. Különösen tetszettek nekik a kreatív feladatok, ahol rajzolhattak, színezhettek, illetve valamit közösen alkothattak. Jó volt kiszakadniuk 1-1 óra erejéig a dolgos hétköznapokból.
Remélem, hogy a boldogságórákkal sikerült elérnem, hogy a tanulók pozitívabban gondolkodjanak, és ezáltal boldogabb felnőttekké váljanak.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
A délelőttös heteimbe havi rendszerességgel a saját csoportomban feldolgoztuk a boldogságprogram téma javaslatait. Minden témát nem tudtunk teljes mértékben feldolgozni, hiszen a mindennapos feladatok, illetve az iskola előkészítő tevékenység lefoglalta az időnket. A hozzám közel álló témákat még nagyobb örömmel tudtuk feldolgozni. Nehézség volt számomra, a témák beillesztése a mindennapokba, hiszen most a jelenlegi csoportomba sok programunk, feladatunk volt. A gyermekek számos téma feldolgozását élvezték, boldogsággal töltötte el őket a sok beszélgetés, játék, tevékenység. A hála fontos része életünknek, amit meg kell tanulni felismerni, hiszen egy rossz napon is történhetnek olyan dolgok, amikért hálásak lehetünk. A hála világnapján idézeteket ajándékoztunk a szülőknek, melyek mosolyt csaltak a szülők arcára. Először megbeszéltük a gyermekekkel, hogy: Mit is jelenthet az, hogy hála? Mit érzünk olyankor? Mikor lehetünk hálásak valamiért? Amikor viszont megkérdeztem a gyerekeket, hogy mondjanak egy dolgot, amiért hálásak a mai napon, bizony nehéz feladat volt. Nehéz volt számukra, hogy találjanak egy dolgot, amiért hálásak lehetnek. Először én mondtam el a személyes gondolataimat, hogy én kinek és miért vagyok hálás, ez segítséget adott a továbbiakban a gyermekeknek. Ahogy teltek a napok, egyre többször jöttek szólni a gyerekek, hogy miért hálásak, már egészen apró dolgok miatt is. A gyerekek megismerhették a beszélgetések során, hogy milyen fontosak a jócselekedetek és a segítségnyújtás. Sok olyan jó cselekedett hangzott el, amire nem is gondol egyből az ember, de a gyermeki gondolatok igen szélesek. A csoportomba járó gyermekek közül 9 gyermek rajzolt jó cselekedetek témakörben a meghirdetett rajzpályázatra. A rajzokat örömmel, lelkesen készítették. A boldogság a gyerekek számára minden olyan eseményt, tárgyat, fogalmat jelent, ami mosolyt csal a szemükbe. A boldogság világnapja alkalmából a gyermekek szívekre rajzoltak egy általuk kigondolt kis rajzot, amivel szerettek volna boldogságot csalni az emberek arcára. Ezeket egy séta keretében a városban odaajándékozták a járókelőknek, melyeket örömmel fogadtak. Faültetésen vettünk részt 2026. április 21.-én, ahol a föld lapátolása nagyon tetszett a gyermekeknek. A kihívás napját ebben az évben is teljesítettük. Az esemény előtt megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért is fontos a mozgás. Az óvodánk minden csoportja és minden felnőtt részt vett a feladatokban. Elsőként bemelegítés volt a feladat, majd ezután zenére közösen mozogtunk. A kihívásnak eleget téve törölközővel is táncoltunk, mozogtunk. Az esemény lezárásaként körbe futottuk az óvodát. Fantasztikus élmény volt közösen átélni a mozgás felhőtlen örömét az óvodánk minden csoportjának gyermekeivel, a Kihívás Napja alkalmából, melyhez ebben az évben is csatlakoztunk. A közös torna és aktív játék nemcsak szórakoztató, de a gyermekek egészséges fizikai és szellemi fejlődésének legfontosabb alappillére is.
Ülök és gondolkodom…
A kis Napraforgókkal idén kilencedik alkalommal vettünk részt a Boldogságóra programban.
Végigpörgettem magamban az elmúlt évet, és sorra eszembe jutottak élmények, érzések és emlékek. Mintha minden hónap egy-egy apró darabja lenne annak, amit közösen építettünk ebben az évben. Minden téma egy-egy fontos üzenetet, tanulságot és közösen megélt pillanatot idézett fel bennem.
Szeptemberben, a hála hónapjában elsősorban kolléganőimnek, Melinda néninek és Adél néninek mondok köszönetet, akikre a mindennapokban mindig számíthatok. Hálás vagyok a szülők bizalmáért is, hogy ősszel bennünket választottak és ránk bízták kisgyermekeiket.
Október az optimizmus jegyében telt. A téma megerősített abban, hogy a nehézségeket érdemes más szemmel nézni, és mindig a megoldásokat keresni – akkor is, amikor nem minden egyszerű.
Novemberben, a barátság hónapjában ismét megtapasztaltam, milyen fontos az a szakmai és emberi háttér, amelyet kollégáim jelentenek a mindennapokban. Ez a csendes, de biztos jelenlét sokszor többet adott, mint amit szavakba lehetne önteni.
December a jó cselekedetek hónapja különösen közel állt a szívemhez. Képeslapokat készítettünk nyugdíjasok számára, külön figyelve azokra, akik magányosan élnek, hogy egy kis figyelmet és melegséget vihessünk számukra. Adventi délutánunkon a családokkal közösen barkácsoltunk és ünnepeltünk, és ezek az együtt töltött pillanatok valódi közösséggé formáltak minket.
Januárban célokat tűztünk ki, februárban pedig ezek megvalósításán dolgoztunk kitartással és bátorsággal, lépésről lépésre haladva, egymást erősítve.
Március az apró örömök hónapja volt. Adél néni elnyerte a Hónap Pedagógusa címet, ami méltó és őszintén megérdemelt elismerése a munkájának. Ebben a hónapban a városunkban megrendezett Boldogságóra találkozón gyermekeinkkel felléphettünk Bagdi Bella előtt, ami mindannyiunk számára felemelő élmény volt. A Boldogság világnapján pedig szívecskéket osztottunk az embereknek, hogy egy kis kedvességet csempésszünk a mindennapjaikba. Külön megható élmény volt, amikor megláttuk, hogy egy buszsofőr a tőlünk kapott ajándék szívecskét azóta is a buszában tartja.
Áprilisban a megbocsátás került középpontba. Játékos, élménypedagógiai eszközökkel segítettük a gyermekeket az érzelmek megértésében és feldolgozásában. Szép volt látni, ahogy fokozatosan megtanulják elengedni azt, ami nehéz.
Májusban a mozgás és a közös élmények domináltak. Rendhagyó anyák napi programunkon az édesanyákkal együtt mozogtunk és játszottunk, ami különleges és meghitt közösségi élményt adott. Számos kirándulás, séta és közös program gazdagította a hónapot, köztük egy emlékezetes nap Tatán, melyet soha nem feledünk.
Júniusban számot vetettünk az évvel. A gyermekek egész éves alkotásaiból rajzkiállítást rendeztünk a helyi közösségi házban, ahol a Boldogságórák munkái is külön helyet kaptak. Jó volt visszanézni mindarra, ami hónapról hónapra született.
Büszkén és hálával tekintek vissza erre az évre. Csendes, de fontos pillanatokból állt össze, amelyek együtt adnak értelmet mindannak, amit nap mint nap teszünk.
És már most ott van bennem a várakozás a folytatás iránt, hiszen a következő tanév a tizedik, jubileumi évünk lesz.
Szívből köszönöm a gyermekeknek, a szülőknek és kollégáimnak, hogy együtt járják velem ezt az utat.
És nem utolsó sorban köszönet Nektek is! Köszönjük a társasjátékot és az elismerő szavakat, melyek ebben az évben is sokat jelentettek.
Fontosnak tartottam, hogy erről a témáról beszéljünk, mivel a 7.osztályosok abban az ellentmondásos helyzetben vannak, hogy a továbbtanulás miatt nagyon kellene tanulniuk, de ezt éppen most nem teszik. Minden más érdekli őket (divat, társaság, szerelem )
A kérdéskártyákat beszéltük meg a korábban alkalmazott módszer szerint.
