Az osztállyal körben ültünk, az órát élménymegosztással kezdtük. A gyerekeket arra kértem, osszák meg egymással, milyen szerencsés dolgok történtek velük eddig. Ezután beszámoltak egy-egy olyan esetről, amikor egy helyzettől sokat vártak, bíztak a legjobban. Ezzel párhuzamosan olyan esetekről is beszéltek, amikor nem bíztak egy dolog sikeres kimenetelében. Következő feladatként különböző szituációkat képzeltettem el velük, amelyekre optimista és pesszimista magyarázatokat is próbáltunk találni. Az optimista magyarázat megfogalmazásához egy színes „optimista keretet” tettek az arcuk elé, ezzel is jelképezve a derűlátást. Közösen gondolkodva összehasonlítottuk a kétféle eset kimenetelét és a mögötte húzódó érzelmeket. Megbeszéltük, hogy mit jelent és mennyiben segít, ha megpróbáljuk meglátni a nehézségekben is azok jó oldalát. Az óra végén közösen elkészítettük az osztály jó tulajdonságainak fáját.
Boldogságóra Alapprogram
A hónap témája az optimista gondolkodás. Először is sokat beszélgettem a gyerekekkel arról, ők mit tartanak optimista gondolkodásnak és számukra mit jelent az optimizmus. Aztán arról hogy igenis tanulható ez a fajta gondolkodás mód. Nagyon fontos hogy mindig előre nézzünk: valami rossz dolog történik, a pesszimisták mindig magukat hibáztatják, és ettől képesek napokig szenvedni. Az optimisták azonban elkönyvelik a rossz eseményt, és máris azon gondolkodnak, mi legyen a következő lépés, hogyan tudnák a helyzetből a lehető legjobbat kihozni.Ha nem sikerül ,próbáljuk újra.
A pozitív emberek jó hatással vannak másokra, motiválnak, energiát adnak. „Tudod amikor mosolyogsz az egész világ jobb hely mint egyépként!”
A Berettyóújfalui József Attila Általános Iskola kisdiákjai ezt pontosan tudják. Éppen ezért Mosoly-sétára indultak, hogy megajándékozzák mosolyukkal Berettyóújfalu lakóit. A mosoly mellé egy kis mosolykártyát is adtak, azzal a céllal soha ne felejtsük el a mosoly erejét!
„Próbáld meg szíved mosoly-hatalmával megváltoztatni a világot! Sikerülni fog!”
Sólyomszemmel: Rajzban megjelenítették a gyerekek mik azok a dolgok, amelyek optimizmusra adnak okot nekik.
A környezetvédelmi hetünk keretében, a méhecskék megvédésére szegődött kis osztályunk. Arról is sokat beszélgettünk ezek a piciny állatok mennyi mindent tesznek értünk, és optimisták vagyunk abban, hogy meg tudjuk őket mi is óvni, figyelem felhívásunkkal.
Valamint csiga kiállításon is jártunk, majd el is készítettük a kis csigákat. Beszélgettünk arról hogy milyen kis lassú állat, mégis soha nem adja fel, útnak indul. A mesében is a kis csiga segített a többieken és mindig optimista maradt.
Maci kiállításon is jártunk, ahol a több száz maci mosolyra csalt bennünket. Bölcs mackó és a kis bocsok történetét is megismertük.
Elkészítette mindenki az optimista szemüvegét, hiszen nagyon fontos milyen szemmel nézzük a világot. Nem biztos hogy a optimista emberek boldogabbak, csak más szemüvegen keresztül szemlélik a körülöttük lévő valóságot. „ Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemed, hogy meglássa azt!”
Utolsó nap a szünet előtt, Halloweeni tököt készítettünk és megígértük egymásnak hogy a rossz és pesszimista gondolatokat is messze űzzük és csak pozitívan gondolkodunk. Hiszen a nevetés sokkal jobban oldja a feszültséget mint bármi más. S a hozzáállásunk mindig a legfontosabb. „Ha boldogan szeretnénk élni, meg kell őriznünk optimizmusunkat. Ha sikereket akarunk elérni, hinnünk kell képességeinkben. Ha szeretetre vágyunk, nem vezérelhet bennünket a gyűlölet. Ami sugárzik belőlünk, amit hangoztatunk, hasonló formában visszajut hozzánk.”
A Szivecskék 5.a csoport 2023. október 24-én OPTIMIZMUS órán vett részt, mely a Boldogságóra program október havi témája. A szó hallatán a gyerekek megfogalmazták, hogy számukra mit jelent az optimizmus. Hamar rájöttek, hogy az optimizmus a pesszimizmus ellentéte. Így könnyebben sikerült nekik a hétköznapi életükből optimista példákat mondani: „Jól sikerül a matematika dolgozatom.”, Képes vagyok a kötélen felmászni.”, „Olyan munkám lesz, amit szeretni fogok.”, „Ma szép napom lesz.”. A példák összegyűjtése után megbeszéltük, hogy az optimizmus egy olyan életszemlélet, amiből a világot szépnek, az embereket jónak látjuk. Ha optimisták vagyunk, akkor a dolgokat, eseményeket pozitívan közelítjük meg, így boldogabbnak érezzük magunkat. A szituációs játékokat nagyon élvezték, amikor pesszimista majd optimista gyermek érkezett reggel az osztályba, írt matek dolgozatot vagy találkozott egy barátjával. Így a saját bőrükön érezték, hogy melyik szerepben érezték jól magukat, milyen következményei lettek/lehetnek az optimista illetve pesszimista életszemléletüknek. A „Világomban minden rendben van” dal meghallgatása közben nagy lelkesedéssel készítették el a saját optimizmus szemüvegüket, amit bármikor használhatnak, ha pesszimista gondolataik vannak – hiszen minden rosszban van valami jó! A szemüvegek bemutatása után összegzésként megállapítottuk, hogy „Nem kell se fekete, se rózsaszín szemüveg!”… jó hangulatú, tartalmas órát töltöttünk el egymással. „Tanárnéni! Én fogom használni ezt a szemüveget!” – mondat hallatán boldog voltam, az óra elérte a célját!
Boldogságvárunk második lépcsőfokàt is “megmásztuk” 29 nagycsoportos gyermekkel! Együtt örültünk, hogy októberben ilyen csodálatos időnk volt . Megláttuk a természetben és egymásban is a szépet !
Ebben a hónapban az optimizmus témaköre az egész hónapunkat átszőtte valamilyen módon. Az állatokkal foglalkozva elolvastuk Fésűs Éva átdolgozott meséjét az erdei kis szűcsről és beszélgettünk arról, hogy vajon melyik állat mire vágyhat, mit is szeretne igazán, mire van szüksége. Készítettünk origami süniket, így mindenki hazavihette a saját boldog süni pajtását. Az állatokról való beszélgetés lezárásaként plüss állat örökbefogadást tartottunk, ahol a hontalan figurák egy új, boldogabb élet reményében új gazdákra lelhettek.
Ezután ugrottunk egyet és a tökfaragás időszakában az érzelmekről beszélgettünk. Kinek mi okoz boldogságot, ki mitől mosolyodik el, ki milyen módon tud örömet okozni a másiknak. A közös tökfaragás és süteménysütés még közelebb hozott minket egymáshoz.
Hónap végére eljutottunk addig, hogy készítettünk együtt egy időgépet. A gyerekekkel együtt kifestettük és megbeszéltük, hogy milyen gombokat készítsünk a gépre. Így el tudunk utazni előre az időben 1 évenként, 10 évenként, de a szív gomb megnyomásával elrepülhettünk egy vágyott pillanatba is. Természetesen visszarepítő gombot is készítettünk, nehogy valaki egy másik időben ragadjon.
A gyerekek vágyai leginkább Karácsonyig repítette őket, így megnézték, hogy idén karácsonykor milyen ajándékok várják őket a fa alatt. Voltak, akik boldogan mesélték, hogy a családjuk többi tagja milyen ajándékot „kapott”. Szárnyalhatott a gyerekek képzelete és vágyaikat megoszthatták társaikkal. Az, hogy elképzelték mi mindent kaptak boldogsággal töltötte el őket. Néhányan egészen a felnőtt korukig utaztak, meglesték mi válik belőlük. Nyugodtak lehetünk, hiszen lesz a gyermekeink között orvos, szerelő és színész is, így biztonságban leszünk a jövőben és a szórakozásunk is biztosítva lesz.
Két gyermek azt vizionálta, hogy anyukájuk pocakja már megnőtt, mert a kistesók bizony hamarosan megszületnek és ők erre már nagyon vágynak.
A gyerekek álmait, terveit leírtuk 1-1 papírlapra és jelekkel ellátott tárolókba zártuk, majd bezártuk ezt egy nagy dobozba, amit elrejtettünk, hogy később majd elővehessük és megnézzük mi minden teljesült a leírt tervekből. Így lett egy saját időkapszulánk, amibe a felnőttek is leírhatták az 1-10 év múlva elérendő terveiket, álmaikat.
Végezetül a Boldogságvárunk alá is felragasztottunk egy lezárt kapszulát, amibe a jövőbeni közös tervünk szerepel.
„Mindig szeretettel fogunk gondolni egymásra és a közösen eltöltött boldog pillanatokra!”
Beszélgettünk az optimizmus szó jelentéséről. Felidéztünk olyan eseményeket, amikor optimista hozzáállással sikerült az adott helyzetből a lehető legjobbat kihozni. A tanulók tanácsokat adtak egymásnak, ki mikor hogyan biztatja önmagát, kinek mi segített egy-egy nehéz helyzetben. Képkeretet készítettünk. Többen már a keretekre is írtak biztató mondatokat. A képkereteken átnézve szép dolgokat, apró részleteket igyekeztek keresni, s abban a szépet megtalálni. Végezetül az elkészült kereteket a tanterembe kiragasztottuk egy-egy olyan biztató mondattal kitöltve, amely segíti az optimista gondolkodásmód kialakulását.
A hónap során elvégzett feladatok:
Október az optimizmus gyakorlásának hónapja. Első foglalkozásunkat október 10-én a szabadban, az iskola közelében lévő játszótéren tartottuk meg. Friss levegőn, csodaszép napsütésben végeztük bemelegítő gyakorlatainkat, ezzel „a lelki egészség világnapját” is megünnepeltük. A „Séta-meditáció” című feladat során „hegy-pozícióban”, tehát magasba tartott kézzel, lassan sétáltunk előre, miközben figyeltük a közben felmerülő érzéseinket, érzeteinket és a tudatos jelenlétet gyakoroltuk. Az „Avar találkozó” című feladat keretében lefeküdtünk hanyatt a földre, behunytuk a szemünket, beleképzeltük magunkat a kedvenc kisállatunk helyébe és az aznap történt, legsikeresebben megvalósult élményeinkről elmélkedtünk.
Az Állatvédelmi témahéten, október 4-én megünnepeltük az állatok világnapját. Ebből az alkalomból kör alakban kinyírt zsugorfóliákra rajzoltunk minden alsós tanulóval bagoly-szimbólumot (Állatvédelmi témahét – 2023. + bagoly képmása szív alakú arcocskával), amiket aztán forró sütőben véglegesítettünk. Fonalat kötöttünk rájuk, majd az emblémákat egész héten a nyakunkban viseltük. Egy kutyás bemutató kapcsán a felelősségteljes állattartásra hívtuk fel a figyelmet, hiszen kedvenceink is érző lelkű lények, akiknek joga van a tökéletes, elfogadó szeretetre és gondoskodásra. Technika órán pedig kis rókákat készítettünk 3D-ben ebből az alkalomból, ez a rókacsapat emlékeztetett minket egész hónapban az állatok megbecsülésére.
Az optimizmus fogalmának konkretizálása után megállapítottuk, hogy tulajdonképpen a szeptemberi, a HÁLA hónapjában elkezdett feladatainkat folytatjuk. Hiszen az optimista ember keresi az életében azokat a dolgokat, eseményeket, élményeket, amik örömöt jelentenek a számára, amikért hálásak lehetnek. Idén is megbeszéltük, hogy a „félig üres a pohár” és a „félig tele a pohár” esetében az utóbbit kell választanunk, vagyis célunk, hogy észrevegyük mindenben a legkisebb jót is és arra próbáljunk fókuszálni mindig.
Optimistának a legkönnyebb lenni akkor, ha körülöttünk minden rendben van, ha olyan dolgokkal foglalkozhatunk, amiket szeretünk. Hát ez megvalósult gyermekeink számára, mert a nyári októberben rengeteg időt tölthettek homokvárépítéssel a szünetekben. A homokban homokból, falevelekből, fűszálakból és virágokból vidám, mosolygós arcok is készültek. Az optimista sünbirodalom pedig technika órán készült el: a sablon alapján előrajzolt és kinyírt sünik hátára a tüskék helyett élénk, őszi színekben pompázó papírlevelek kerültek, így egymás közelében sem tudják megszúrni a másikat. Ebből azt tanultuk meg, hogy mindenki felé nyitottan, szeretetteljesen forduljunk, lássuk meg a másik emberben rejtőző jóságot, legyünk segítőkészek és alázatosak, ne bántsuk egymást!
A munkafüzetben található rejtvény megfejtése alapján azt is megbeszéltük, hogy mindig, mindenre van MEGOLDÁS, hiszen „minden rosszban van valami jó”, csak meg kell találnunk! Egy szójátékot is játszottunk: az OPTIMIZMUS szó betűihez, az adott betűvel kezdődő pozitív fogalmakat kerestünk, amit a táblára írtam, a gyerekek pedig a füzetükben rögzítették a számukra legrokonszenvesebbeket (okosság, pozitivitás, türelem, igazság, mosoly, illem zene, magabiztosság, unaloműzés, szeretet)
A „Szépkereső képkeret” című feladatot mi egy kicsit kiegészítettük. Szerintünk az optimista ember egyik legfőbb külső jellemvonása a MOSOLY, így az üres képkeretbe lerajzoltuk a legmosolygósabb, legboldogabb arcunkat, a keretet pedig élénk színekkel díszítettük. Megbeszéltük, hogyha szomorúnak érezzük magunkat, akkor csak elővesszük a mosolygó képünket, valami szépre gondolunk, ami által egy-kettőre vidámabbak leszünk.
Miközben Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát hallgattuk, színes, vidám faleveleket is készítettünk, amiket krepp-papírcsíkokra ragasztottunk és az osztályban függő két lámpatest közé szereltünk fel egy mogyorófavessző és zsinór segítségével. Így egy színes mennyezeti függönyt alkottunk, ami kellemes látványt nyújt és gondoskodik az optimista hangulatról. Ugyanilyen függöny készült a másik két lámpatest közé is, csak óriási szőlőfürtök kerültek rá.
Elhatároztuk, hogy minden nap teszünk valami tökéleteset vagy legalábbis valami ahhoz közelítőt, így a jelmondatunk egy interneten talált és kivetített kép segítségével a következő lett: „Ez egy TÖK életes nap!” A képen lévő élénk, narancssárga színű tökök azt sugallják, hogy éljünk úgy, hogy a fenti mondatot minél gyakrabban hangoztathassuk! Az általunk színes papírból készített „tököcskék” is a fenti gondolatokat erősítették bennünk. Második jelmondatunk egy másik képhez kapcsolódik: „Attól szép a világ, ha Te is annak látod!” – önmagáért beszél, hiszen minden a mi tapasztalásunkon, életfelfogásunkon alapszik, hát akkor legyünk inkább mindig optimisták, vidámak és pozitívak! A képen látható esernyős csiga arra ösztönöz minket, hogy tudjunk lelassulni ebben a rohanó világban, legyen időnk nevetni, örülni még az esős időben is, hiszen „a felhők felett mindig kék az ég”!
Október 15-e, az „ölelés világnapja” idén vasárnapra esett, de mi az azt követő kedden „nagy öleléskörrel” ünnepeltük meg. Ennek az a lényege, hogy körbe állunk és sorban megöleljük, szeretettel üdvözöljük a mellettünk álló társunkat, míg végig nem ér a kör.
A hónap egyik nagyszerű élménye volt számomra az október 25-i címátadó ünnepség Budapesten az Erkel színházban, ahol személyesen vehettem át iskolánk számára a „Boldog Iskola” címet jelentő oklevelet és az önbizalom erősítésére megalkotott nagyszerű kiadványokat. Hálásan köszönöm a részvételi lehetőséget és az ajándékokat a Boldogságóra Program csapatának! Jobb Veletek a Világ!
Az optimizmus szó kicsit idegennek tűnik a gyermekeknek, ezért az életkori sajátosságokat figyelembe véve terveztem a Boldogság foglalkozást.
A relaxációk közül egy viccesebbel alapoztam meg a gyermekek pozitív hangulatát. Az arcukat labdákká fújták fel, majd apró, ütögető mozdulatokkal kipukkasztották a „lufikat”.
Már nagyon várták a napot, amikor végre újra megérkezik hozzánk Boldog Dóra. Napszaknak felfelelően köszöntek neki és szép napot is kívántak Dórának.
Dórával közösen meghallgattuk a hónap dalát Pozitív gyermek vagyok címmel. Nagyon tetszett nekik ez a dal, így a tervezettek ellenére háromszor is meghallgattuk, énekeltük.
A téma bevezetése Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával történt. A gyermekeket két csoportra osztottam. Az egyikük kezében Szilárd sík bábja volt. Az ő feladatuk az volt, hogy a testtartásukkal, az arcmimikájukkal is a szomorú érzetét keltsék. A másik oldalon Blankával álltak a boldog gyermekek, akik feladatként kapták, hogy társaikat felvidítsák. Sokáig senki nem volt szomorú, hiszen vicces arcokat vágtunk, kismajmokká változtunk, ami a gyermekekben a nevetést kezdeményezte.
Csoportunkban jelenleg magas a játékok feletti birtoklási vágy, a konfliktusok száma is igen megnőtt az utóbbi időszakban, ezért mindenképpen szerettem volna, ha a téma feldolgozásánál szerepet kap a helyes és a helytelen viselkedés. A gyermekeknek képeket mutattam a jó és a rossz cselekedetekről, majd két halmazba rendeztük az szerint, hogy a képen a követendő, vagy az elvetendő cselekvés látható –e.
A hangulatkerék is előkerült, a gyermekekkel forgattunk egyet a nyíllal, majd azt az érzelmet utánoztuk, amit a képen láttunk. Megbeszéltük, hogy ki mikor szokott szomorú lenni, boldog, mérges, vidám, ideges. Dóra azt mondta a gyermekeknek, hogy ő nagyon BOLDOG, mert számára öröm, hogy ilyen szépen tudnak a gyerekek együtt játszani.
Azt is megbeszéltük, ha szomorúságot érzünk, azon tudunk változtatni, hiszen ma pont ez történt az egyik kisfiúval is. Sírt az édesapja után, hogy hiányzik neki. A közös játék hatására elmúlt a bánata és már jó kedvű, boldog. Az egyik kislány reakciója döbbentet arra rá, hogy mennyire csodálatos is a program, hiszen azt mondta: „ Azért nem szomorú már Rami néni, mert „megszeretted”.”
Egy lépcsőfokkal ismét feljebb jutottunk, hiszen a második lépcsőfokra felkerült az optimizmus mosolygó jele.
A gyermekek egyesével elmondták, hogy mikor éreznek boldogságot a leginkább. Csokorba szedtem ezeket a kedves mondatokat és a szülőknek átadtam, had érezzék ők is meg gyermekük boldogságának ízét.
Az óra témája az optimista és a pesszimista szemlélet volt, melynek keretében optimista szemüveget készítettünk, hogy igyekezzünk a jó dolgokra irányítani a figyelmünket és megtaláljuk a jót a történésekben.