A boldogság óránkat a ,,fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtük el.Megteremtődött a közös tevékenységhez az optimális atmoszféra.Felszabadulva ,jókedvvel,új lendülettel kedvezően áthangolódtak a gyerekek. Az őszi időjárás jelenségeit figyeltük ezen a héten ,igy aktuális volt a relaxációs gyakorlat tartalma. Meghallgattuk Bagdi Bella:Pozitív gyerek vagyok…c dalát egymás kezét fogva,közben ringatóztunk.A dal üzenete: igen,igen,igen,harsogták a gyerekek.Az életkori sajátosságaikat figyelembe véve beszélgettünk a jó és rossz,optimista és pesszimista szó jelentéséről.Ki miben jó?A mesében szereplő:Tódi törpe- Szebben látó mondókáját gyakoroltuk .Varázstükröt tartottam eléjük,hogy növeljem önbizalmukat,többen nem nyilatkoztak,féltek.Amikor magam elé tettem a tükröt mintát adva/varázslatos ,mosolygós/hangulat keletkezett.Magam,majd egy két gyermek pozitív tulajdonságait soroltam.Mindezek hatására több gyerek elmondta bátran,mi az ami szép ,jó benne.Varázsszemüveget készíthettek ,amit bármikor felvehetnek ,megláthatják a rossz dolgokban a jót is.Megvédi őket mindentől amikor bele nézek.,,A legjobb legszebb vagyok „-mondta egy kislány . Elmesélte egy két gyermek milyen rossz volt neki amikor nem játszott vele senki.Majd felvette a szemüveget és jóra fordította a történteket,mert mindig ő akart lenni a vonatos sorban az első.Őszi termésekből az optimizmus jelét kiraktuk .Optimista esernyőt készítettünk ,mely alá saját magukat rajzolták.Meglepetéskénk elmondtam nekik,hogy találkoztam Boldog Dórával Budapesten az oklevél átadon .Nagyon örültek a kiszínezős munkafüzetnek és a mesés, játékos könyvnek.Szeretnénk mindig optimistának lenni,örülni ,kacagni,győzni,boldognak maradni!

Az egyik kedvenc témám az optimizmus gyakorlása témakör. Nekem sem árt néha átismételni, hogyan szemléljük mindennapjainkat.

A gyerekek számára ez a szó idegen, így saját életemben megélt példákon keresztül igyekeztem megérteni velük, mit jelent az optimizmus. Elmeséltem, hogy életem során, ha egy akadály került elém, előfordult, hogy a rosszat láttam meg benne, megijedtem tőle, nem bíztam magamban, hogy képes vagyok megoldani. Pozitívan látni nem könnyű feladat!

Sajnos többször tapasztalom a gyerekeknél is, hogy nem hisznek magukban. A szülőkkel folytatott beszélgetéseim során, felhívtam a figyelmüket arra, hogy bízzanak gyermekeikben, biztassák őket a mindennapokban.

Ezután kezembe vettem a Boldogságóra könyvet és Bezzeg Anna meséjén keresztül próbáltam megértetni az óvodásaimmal, milyen az, aki optimista. Bagdi Bella zenéit is sokszor hallgattuk, melyre a gyerekek önfeledten mozogtak, táncoltak.

Minden évben érdekes tapasztalat, ha a kezünkbe kerül a tükör („Tükörjáték). Természetesen én mondtam el elsőként tükörképemnek jó tulajdonságaimat. Kis nehézséggel, de mindenkinek sikerült magáról jót mondani. A játék végén arra ösztönöztem mindenkit, hogy higgye el magáról, hogy ő egyedi, szerethető csoda a világban!

Természetesen mindenki elkészítette saját optimista szemüvegét is, melyeket egy üvegben tartunk és bármikor használhatjuk, ha szükségét érezzük.

Amikor második alkalommal ültem le a gyerekekkel a szőnyegre, örömmel tapasztaltam, hogy letisztult bennük és megértették az előző nap beszélgetését. Arra kértem őket, hogy soroljanak fel olyan dolgokat, amikben ügyesnek tartják magukat. Sokkal könnyebben, gördülékenyebben ment mindenkinek ez a feladat.

Szeretem ezt a témát. Örültem volna, ha az én óvodás, illetve általános iskolás koromban lettek volna ilyen Boldogságórák! Nagyon jónak tartom, hogy egy 3-6 éves kisgyermek is találkozik az optimista életszemlélet fogalmával. Biztos vagyok abban, hogy a későbbi életük során, könnyebb dolguk lesz!

Köszönöm! Köszönjük!

Kiki törpe ellátogatott a tulipán csoportba, ahol megismerte a gyermekeket. Elvitte magával őket a „Boldogság szigetre” ahol egy kis játékkal készült nekik. A feladatuk az volt, hogy két csoportba egymással szembe kellett leülniük. Az egyik csoportnak felkellet vidítani a másik szomorú csoportot, majd utána csere volt. A játék eljátszása után elmesélték Kikinek a gyermekek, hogy a bohóckodás és a vidámság jobban tetszett nekik, mint a szomorkodás.
Ezután Kiki elmesélte nekik, Tódi törpe történetét. A mese után együtt megbeszélték, hogy mit érezhetett a törpe és a süni is. Kiki törpe arra kérte a gyermekeket, hogy aki szeretné mondja el neki, hogy mi tenné boldoggá őt. Voltak itt őszinte és bohókás válaszok is. (Kirándulás, játszóház, játszótér, lovaglás, biciklizés, gyémánt, szüleivel való együttlét) Süni oda adta a gyermekeknek ezután az optimista szemüvegét, amit Tóditól kapott, hogy a gyermekek kipróbálhassák, hogy mit látnak a szemüvegen keresztül. Ezután felajánlotta nekik, hogy készíthetnek maguknak és szeretteiknek ilyen optimista szemüveget. Volt olyan gyermek, aki még külön a nagyszüleinek is készített szemüveget.
Záró játékként lágy zene kísérete mellett össze-vissza sétáltak a gyermekek a szőnyegen és aki velük szembe jött azzal először pacsit adtak egymásnak majd a következővel együtt táncoltak, egymásra mosolyogtak, megölelték egymást…
Következő nap egy jóságos tündér látogatta meg a gyermeket, aki elmesélte, hogy milyen rosszul esett neki, hogy megbántották és rosszat mondtak rá, de mikor a tükörbe nézet és közben elmondta, hogy mi az, amit szeret magában jobban érezte magát tőle. Kérte a gyermeket, hogy ők is erre figyeljenek és ne higgyék el ha butaságot mondanak rájuk és megsértik őket, mert mindannyian értékesek. A gyermekek a tükörbe nézve örömmel mondták el, amit szeretnek magukban. Volt, aki külső tulajdonságot mondott (haj, szem stb.), volt, aki belső tulajdonságot (szívét, bátorságát, kedvességét), és volt olyan is aki mindent szeretet magában kívülről belülről.
Harmadik nap egy boszi látogatott el a csoportba és arról mesélt a gyermekeknek, hogy milyen jól esik az, ha kedves és jó dolgokat mondunk a másiknak. A gyermekek egyesével ültek a kör közepére és a többieknek az volt a feladata, hogy mondják el neki mit szeretnek benne. Voltak, akik bátran ültek ki, voltak, akik kicsi félve, de mindenki boldog volt miután megkapta a sok-sok kedves szót és bókot.
Boldogság szigetről mindennap úgy tértek vissza a gyermekek, hogy egyesével megölelték egy kiválasztott társukat majd ő is tovább adta az ölelést egy másik gyermeknek. Így mindenki egyesével jutott vissza a társa segítségével az óvodába.
Ezekkel a játékokkal a boldogság sziget mesehősei azt szerették volna, hogy a gyermekek figyeljenek oda, hogy mit mondanak a felnőtteknek, gyermekeknek, szavaikkal, tetteikkel menyire megbánthatják vagy éppen felvidíthatják a másikat.

„Mindannyiunknak rosszul esik, ha megbántanak minket, csúnyát mondanak ránk ilyenkor mi is értéktelennek érezzük magunkat, szomorúak leszünk és rossznak látjuk a világot. Ezzel szemben mennyire jól esik, ha elmondják nekünk, hogy mit szeretnek bennünk mert akkor mi is jobban értékeljük magunkat és a világot is szebbnek látjuk, és éppen ezért kell mi magunknak is erre törekednünk, hogy a másikat ne megbántani igyekezzünk, hanem ösztönözzük és bátorítsuk őt kedves szakkal és jó cselekedettekkel.”

A havi téma feldolgozását a Boldog Blanka és Szomorú Szilárd játékkal indítottuk. A gyerekek nagyon élvezték a játékot, mindenkit sikerült felvidítani. A játék végén megállapítottuk, hogy jobb volt Boldog Blankának lenni.
Ezután, elmeséltem nekik a Tódi Törpe varázsszemüvegéről szóló történetet, majd mi is készítettünk varázsszemüveget, hogy mindig tudjuk szépnek látni a világot körülöttünk. Megtanultuk Tódi törpe mondókáját is, úgy néztünk bele a szemüvegbe.
Eljátszottuk a tükörjátékot is, eleinte nehezen fogalmazták meg a gyerekek, hogy mit látnak magukon szépnek, jónak, de a végére belejöttek, majd elmondták azt is, hogy mit szeretnek a társaikban.
Elmeséltem nekik, a mesebeli kis szűcs történetét, melybe aktívan kapcsolódtak be a gyermekek, sok jó ötlettel, gondolattal válaszoltak a kérdésekre.
A tevékenység végén elkészítette mindenki magának a saját kis sünijét, közben meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt.

Ráhangoló beszélgetés, körkérdések.
Mesére hívó mondóka. Mesegyertya meggyújtása.
Mese: A sün, akit meglehetett simogatni.
Vidám sünbirodalom- Sünik készülődése a téli alvásra.
Mozgás szabadon- Zene: Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok.
Beszélgetőkör: mi tetszett ma legjobban a mai foglalkozáson?

Októberi tevékenységeinket a hónap nevezetes napjaira fűztük fel.
Az állatok világnapján egy a csoportunkba járó kisgyermek családjához látogattunk, kinek nagyszülei díszmadarakat tartanak otthonukban. Számos papagájfaj, több földrész különleges, színpompás szárnyasai – kacsafélék, tyúkok, kakasok, fácánok – találhatók gyűjteményükben. A gyermekeket nagy boldogsággal töltötte el, hogy testközelben találkozhattak az állatokkal, figyelhették meg élőhelyükön, etethették őket az általunk vitt magvakkal. Közben sok érdekes információt is megtudhattak szokásaikról, tartásuk körülményeiről.
Egyik Boldogságóránkat a Lelki egészség világnapján tartottuk. „A haragom kifújom…” és a „Domborítok, mint a cica” relaxációs gyakorlatok után beszélgettünk a háziállatokról és a vadon élő állatokról. Verseltünk és énekeltünk, majd eljátszottuk az „Avar találkozó” szituációs játékot. Majd elmeséltem és eljátszottuk ”A mesebeli kis szűcs” meséjét”. Aki meg tudott fogalmazni egy-egy bizakodó gondolatot, azt a vidámmá tevő, szivárvány színű bundába csavartam, hogy teste-lelke átmelegedjék. S hogy milyen gondolatokat fogalmaztak meg? „Legyünk egészségesek! Legyen béke! Örülök, hogy van testvérem, anyukám, családom! Szeressük egymást! Vigyázzunk egymásra! Örüljünk, hogy süt a nap!….”
Óvodánk őszi fesztiválján – mely idén rendhagyó módon foglalta magába a Szüreti fesztivált és a Mihály napi vásárt – a szüreti mulatságokat megidéző zenés táncot mutattunk be, melyet nagyon megkedveltek, s azóta is – szinte minden nap – „előadnak” a szabad játék, vagy lefekvés előtt – csak úgy, a saját gyönyörűségükre!
Az ölelés világnapján beszélgettünk az érzelmeinkről, és hogy azokat hogyan tudjuk kifejezni. Beszélgettünk a simogatás, az érintés, az ölelés fontosságáról és persze gyakoroltuk is ezeket a mozdulatokat. Majd egy igazi kis ládikát vittem a csoportba, azzal kezdtem a mesét! Aztán sorra kerültek elő a ládikából az optimista gondolatokért cserébe a prémes kis mellények, kabátok! Minden alkalommal közös énekléssel, tánccal fokoztuk a hangulatot.
Az origami világnapján meghajtogattuk az őszi színekben pompázó kis sünikéinket, amikkel szívesen játszottak, s közben felelevenítettük az eddig tanult őszi- és a kis sünről szóló –versikéket, dalokat, létrehozva a mi kis vidám és optimista sünbirodalmunkat.
Igyekeztünk sok vidámsággal, humorral, zenével, játékokkal és feladatokkal, boldogságfokozó technikákkal formálni a gyermekek optimista szemléletét.

Ahogy már a szeptemberi összefoglalómban is írtam a nehéz mindennapjainkról, még továbbra is küzdünk, és próbáljuk megteremteni csoportunkba a derűs és nyugodt mindennapokat.
Ebben a hónapban is ösztönöztük magunkat, és kihívásként tekintettünk a mindennapokra, valamint próbáltam megmutatni a gyerekek számára, hogy minden rossz és nehéz dologban van valami jó, csak fel kell ismernünk.
Hiszem, hogy a nehézségek minden gyermeknek valamiféle plusz értéket ad, az egyébként is értékes személyiségükhöz, és felnőtt korukban is képesek lesznek bármit elérni, és nem utolsó sorban empatikus, segítőkész, egyénekké válni.
Két kisfiú van a csoportunkban szeptember óta, akiknek nehezen megy a csoportunkba való „beszokás”. Az egyik kisfiú, aki visszamaradt hozzánk homogén csoport lévén, ő viselkedési és magatartási problémákkal küzd. Igyekszünk őt mindig a legnyugodtabban, és legkedvesebben csillapítani, segíteni. A másik kisfiúról 2 éves korában derült ki, hogy egyáltalán nem hall, ezért 3 éves kora után implantátumos hallókészüléket helyeztek be neki. Közösségbe nem járt eddig. Beszélni még nem tud. Mosolygós, aktív kisfiú. Próbál kapcsolatot teremteni csoporttársaival, de a szabályok betartása még nehézkes számára. A csoportunkba járó gyerekek könnyen elfogadták, igyekeznek segíteni neki.
Nagy kihívást jelent számunkra, hogy újra összekovácsolódjon a csoportunk, de nem adjuk fel, és törekszünk arra, hogy ismét mindenki jól érezze magát a mindennapokban. Optimisták vagyunk.
Ebben a hónapban rendeztük meg óvodánkban az első szüreti mulatságunkat nyílt nap keretében, bevonva a helyi gazdákat, iskolát, idősek klubját és otthonát. Bizakodtunk és reménykedtünk, hogy minden rendben fog zajlani, és maradandó emléket hagyhatunk magunk mögött. A mi csoportunk néptánc fűzést adott elő, mely nagy sikert aratott, és ez a gyerekeket is nagy boldogsággal töltötte el. Nehéz volt a felkészülés, de annál nagyobb volt számukra a közös munka értéke.
A foglalkozások alkalmával relaxáltunk, és hallgattuk Bagdi Bella dalait. Felelevenítettük Tódi törpe varázsszemüvegének meséje után az előző nevelési évben elkészített varázsszemüvegeket, és volt, aki azt mondta, hogy még mindig megvan neki a szemüveg, és szokott is játszani vele otthon. Most csak a kezünk segítségével szemüveget formálva játszottuk a játékot, és mondtuk a hozzá tartozó mondókát. A munkafüzetben viszont el is készíthette mindenki a saját szemüvegét. Tükörjátékot is játszottunk. Mindenki elmondhatta magáról, hogy mi az, ami szép, jó benne. Milyen pozitív tulajdonsággal rendelkezik. Mit szeret magában. Volt olyan gyerek, aki bátortalan volt. Rá visszatértünk később, hogy feloldódjon, de akadt olyan is, aki kérte, hogy társai mondják el róla, hogy mit gondolnak. Levinek is segítettek a gyerekek, és ők mondták el neki, hogy mit szeretnek benne. A munkafüzetbe is nagyon szeretnek dolgozni. Most láthatják igazán, hogy mennyit változtak az előző nevelési évhez képest, hiszen ugyan abba munkafüzetbe dolgozik mindenki, amibe tavaly, és meg is lepődnek magukon.

A mai napot is, mint minden napot öleléssel, pozitív megerősítésekkel kezdtük a Ficánka csoportban. A mogorva időjárás ellenére, a lecsökkent létszámú kis Ficánkák nagyszerű hangulatban folytatták a napot. Vidám dalokkal próbáltuk felvidítani a napot és bent is a hangulatot.
Reggeli után eljátszottuk az erdőben a kis állatok mozgását, ahogy az őszi avarban érezhetik magukat. Átérezték a falevelek simogatását, az őszi napfény melegét, majd az esti hidegben össze bújtak, egymás testét melengetve egy nagy takaró alatt.
Ezután meghallgatták a mesét a szűcsről. Erről a mesterségről még nem igazán hallottak, ezért a foglalkozásokat átbeszélve együtt megfejtettük, hogy tulajdonképpen egy „kabát vagy bundakészítőről” van szó. Szóba kerültek még a hasonló szakmák mint varró, cipész. Ezekkel is bővült a szókincsük és ismereteik.Elképzelték, majd ügyes hozzászólásaik, képzeleteik kapcsán lerajzolták a mesebeli szűcsöt, amint az erdőben viszi a bundát az erdei állatoknak, hogy szebbé varázsolja az életüket.
Egy kisfiú szabad játék időben elképzelte az idő gépet, amellyel valóra válthatta kíváncsiságát, elképzelését. „-Már csak egy biztonsági öv hiányzik! – mondta, a vágyai teljesüléseihez. A kíváncsi kislányokat is persze elvitte, nagyon jót játszottak.
A Boldogságóra legvégén mindenki (9 gyermek) vidám ruhába öltözthetett. Három kislánynak vicces ötlete támadt: Kitalálták, hogy igazi vidámság lenne felvenni az óvó néni és a dajka néni köpenyét. Természetesen, szívesen adtuk oda. A végén még a meleg kabátomba is nevetve belebújtak. Csupa optimista szemlélettel zártuk a napot.