Lásd szépnek a világot

Lásd szépnek a világot

Kiki törpe ellátogatott a tulipán csoportba, ahol megismerte a gyermekeket. Elvitte magával őket a „Boldogság szigetre” ahol egy kis játékkal készült nekik. A feladatuk az volt, hogy két csoportba egymással szembe kellett leülniük. Az egyik csoportnak felkellet vidítani a másik szomorú csoportot, majd utána csere volt. A játék eljátszása után elmesélték Kikinek a gyermekek, hogy a bohóckodás és a vidámság jobban tetszett nekik, mint a szomorkodás.
Ezután Kiki elmesélte nekik, Tódi törpe történetét. A mese után együtt megbeszélték, hogy mit érezhetett a törpe és a süni is. Kiki törpe arra kérte a gyermekeket, hogy aki szeretné mondja el neki, hogy mi tenné boldoggá őt. Voltak itt őszinte és bohókás válaszok is. (Kirándulás, játszóház, játszótér, lovaglás, biciklizés, gyémánt, szüleivel való együttlét) Süni oda adta a gyermekeknek ezután az optimista szemüvegét, amit Tóditól kapott, hogy a gyermekek kipróbálhassák, hogy mit látnak a szemüvegen keresztül. Ezután felajánlotta nekik, hogy készíthetnek maguknak és szeretteiknek ilyen optimista szemüveget. Volt olyan gyermek, aki még külön a nagyszüleinek is készített szemüveget.
Záró játékként lágy zene kísérete mellett össze-vissza sétáltak a gyermekek a szőnyegen és aki velük szembe jött azzal először pacsit adtak egymásnak majd a következővel együtt táncoltak, egymásra mosolyogtak, megölelték egymást…
Következő nap egy jóságos tündér látogatta meg a gyermeket, aki elmesélte, hogy milyen rosszul esett neki, hogy megbántották és rosszat mondtak rá, de mikor a tükörbe nézet és közben elmondta, hogy mi az, amit szeret magában jobban érezte magát tőle. Kérte a gyermeket, hogy ők is erre figyeljenek és ne higgyék el ha butaságot mondanak rájuk és megsértik őket, mert mindannyian értékesek. A gyermekek a tükörbe nézve örömmel mondták el, amit szeretnek magukban. Volt, aki külső tulajdonságot mondott (haj, szem stb.), volt, aki belső tulajdonságot (szívét, bátorságát, kedvességét), és volt olyan is aki mindent szeretet magában kívülről belülről.
Harmadik nap egy boszi látogatott el a csoportba és arról mesélt a gyermekeknek, hogy milyen jól esik az, ha kedves és jó dolgokat mondunk a másiknak. A gyermekek egyesével ültek a kör közepére és a többieknek az volt a feladata, hogy mondják el neki mit szeretnek benne. Voltak, akik bátran ültek ki, voltak, akik kicsi félve, de mindenki boldog volt miután megkapta a sok-sok kedves szót és bókot.
Boldogság szigetről mindennap úgy tértek vissza a gyermekek, hogy egyesével megölelték egy kiválasztott társukat majd ő is tovább adta az ölelést egy másik gyermeknek. Így mindenki egyesével jutott vissza a társa segítségével az óvodába.
Ezekkel a játékokkal a boldogság sziget mesehősei azt szerették volna, hogy a gyermekek figyeljenek oda, hogy mit mondanak a felnőtteknek, gyermekeknek, szavaikkal, tetteikkel menyire megbánthatják vagy éppen felvidíthatják a másikat.

„Mindannyiunknak rosszul esik, ha megbántanak minket, csúnyát mondanak ránk ilyenkor mi is értéktelennek érezzük magunkat, szomorúak leszünk és rossznak látjuk a világot. Ezzel szemben mennyire jól esik, ha elmondják nekünk, hogy mit szeretnek bennünk mert akkor mi is jobban értékeljük magunkat és a világot is szebbnek látjuk, és éppen ezért kell mi magunknak is erre törekednünk, hogy a másikat ne megbántani igyekezzünk, hanem ösztönözzük és bátorítsuk őt kedves szakkal és jó cselekedettekkel.”

Képek