A boldogságóránkon hálaleveleket készítettünk és küldtünk egymásnak, amiben felsoroltuk, hogy ki miért lehet hálás és hogy egymásnak miért lehetünk hálásak.
Boldogságóra Alapprogram
Családi kupont készítettünk,melyben feltüntettük,hogy milyen szeretetteli dolgot ajánlunk fel a hozzánk közel álló személynek.
Törteli Szent István Király Általános Iskola
Társas kapcsolatok ápolása
1-ES SZÁMÚ NAPKÖZIOTTHON, NAGYKÁROLY
Társas kapcsolatok a mindennapokban
Óvodás korban, 3 – tól 6 éves korig a gyermek társas kapcsolatai nagy fejlődésen megy keresztül. Éppen ezért tevékenységünk célja az volt, hogy felhívjuk a gyermekek figyelmét a társas kapcsolatok fontosságára. Ennek érdekében beszélgetést kezdeményeztünk a társas kapcsolatokról, valamint megosztottuk a gyerekekkel, hogy a kutatások szerint nem a kapcsolati hálónk mérete, hanem az azt alkotó kapcsolataink minősége számít. Azaz hogyan és milyen gyakran veszünk részt közös tevékenységekben a barátainkkal, megosztunk-e egymással mély gondolatokat és személyes érzéseket, valamint nyújtunk-e érzelmi-lelki támogatást barátainknak, csoporttársainknak vagy rokonainknak. A tevékenységet egy közös csaptépítő őszi sétával folytattuk, meglátogattuk a városi piacot, ahol kedvünkre gyönyörködhettünk a szebbnél szebb színes virágokban, valamint az ősz adta gyümölcsökben és zöldségekben.
A napunkat a hónap dalával zártuk, amire a gyerekek együtt táncoltak, különböző kézfogó formákat használva.
Boldogságórán, az optimizmus gyakorlása alkalmával párokban játszottunk.
Először a pár egyik tagja volt az optimista, másik pedig a pesszimista és szabadon választott témákról „vitáztak”, majd akinek volt kedve szerepcserével folytatták. A következő játék az egy perces interjú volt, ami az elején nehezen indult, mivel túlságon nagy dolgokra gondoltak, hogy mi lehetett az amitől nagyon féltek, de végül kellemesen csalódtak és rájöttek, hogy alaptalan volt az aggodalmuk.
A pozitív megerősítés került a középpontban és ajánlottam, hogy rejtsenek el ” pozitív gondolat cetliket” egymásnál, vagy barátaiknál, családban, ismerősnél. A reakciókból leszűrve , erre csillant fel a szemük, nagyon jó ötletnek vették, bízom benne, hogy meg is valósítják.
Minden Boldogságóra foglalkozást a Boldog mondóka” elmondásával kezdjük.
Megkérdeztem, hogy mit jelenthet az a szó, hogy optimizmus. Nem igazán tudták megfogalmazni, ezért elmeséltem a Varázsbonbon című mesét, amely segítette a téma könnyebb bevezetését, a megértést. A mese után rávezető kérdésekkel, úgy érzem, hogy sikerült megértetnem velük, hogy mit is jelent az optimista szemlélet, gondolkodás.
Elővettem a „Derűs Dani és Borús Boti” síkbábokat, majd két csapatra osztottam a gyermekeket, egy vidám és egy szomorú csapatra. Cél a szomorú csapat jókedvre derítése volt, mimikájukkal, testtartásukkal. Nagy lelkesedéssel és beleéléssel játszották a gyermekek. A játék végén megkérdeztem tőlük, hogy melyik szerep tetszett nekik jobban. Természetesen egyöntetűen a vidám szerep.
Ezután felvettük a varázsszemüvegünket, de rájöttünk, hogy nincs is rá szükségünk ahhoz, hogy szépnek és jónak lássuk a világot.
A tükörjátékkal folytattam a téma feldolgozását, mely során a gyermekek a tükörbe nézve megfogalmazhatták a külső és belső jó tulajdonságaikat. Nagyon nagy boldogsággal töltött el, hogy társaikról is megfogalmazták a pozitív tulajdonságaikat, pedig ezt nem is kértem tőlük. Ez kifejezetten fejlesztő hatású volt a gyermekek személyiségének alakulásában.
A tevékenység végén lerajzolták arcképeiket, ahogyan ők látják a világot. Kedves, aranyos alkotások születtek.
A gyerekekkel miután beszélgettünk a társas kapcsolatok fontosságáról két gyakorlatot végeztünk el. A barátságklinikát és a körkérdéseket. Az utóbbi különösen tetszett, mert sokan beszélgettek egymással olyanok, akik a hétköznapokban, szünetekben nem szoktak.