Csodálatos őszi napra ébredtünk, melyre azt a célt tűztük ki magunknak, hogy legyalogolunk 5 km-t. Igazából a gyerekek nem tudták mennyi az annyi, azt mondták az 5 nem is olyan sok! Menjünk!
A gyaloglás közben különböző feladatok teljesítése volt a cél, amihez menetlevelet is készítettünk, hogy lássák, érzékeljék mit is kell teljesíteni. Nagyon optimisták és izgatottak voltak.
A buszról leszállva, amig odaértünk a különböző akadályokhoz mindig énekeltünk, méghozzá a pozitív gyerek vagyok dalt. A Napimádás és az Égig érő fa vagyok relaxációs mondókákat mondogattuk a próbatételek előtt. Volt mászóka mászás, katicakereső, versenyfutás, termésgyűjtés és végül a termésekből képalkotás. És mi mást alkottak volna mint egy szép napocskát!
A nap végén megbeszéltük, hogy bármire képesek vagyunk ha együtt vagyünk, jókedvűek és segítőkészek vagyunk!
Boldogságóra Alapprogram
A gyerekekkel az óra elején az optimizmus fogalmáról beszélgettünk. Ezt követően mesehallgatás következett. A gyerekekkel együtt dolgoztuk fel, játszottuk el és beszéltük meg a történetet. Végül elkészítette mindenki saját optimista esernyőjét:)
Az osztályunk egy összetartó közösség, ahol fontos az értékes együtt töltött idő.
Szeptember óta eltelt idő alatt már kialakultak barátságok, bár ebben a korban még képlékeny ez a dolog, az erős kapcsolatok már olykor felismerhetők.
Bartos Erika Bogyó és Babóca meséje kapcsán arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy a barátok vajon mit szoktak csinálni közösen. Első sorban természetesen a közös játék került szóba. Némi segítséggel eljutottunk odáig, hogy néhányan megállapították, hogy a barátok segíteni is szokták egymást (megkeresni az elveszett játékot, megvigasztalni, ha a másik szomorú).
A november eleji gyönyörű őszi időben a közös munka és a közös játék jó élményt nyújtott a gyerekeknek. Elővettük a gyerekek kerti szerszámait, és összegereblyéztük a lehullott faleveleket. A kertész bácsi örült a szorgos munkának, és csak mosolygott, amikor a levélkupacban meghemperegtek a gyerekek, és kacagva dobták a magasba a színes leveleket.
A hónap közepén Kerekítő Manó is meglátogatta a csoportot. Most járt itt első alkalommal. Bemutatkozott, elmesélte a gyerekeknek, hogy ő hogyan szokott köszönni, amikor megérkezik a barátaihoz, és hogyan köszön a felnőtt manóknak. Kiderült, hogy nagy munkában van, mert rengeteg falevél hullott le a fákról. A leveleket a kert egyik végében a bokor alá sepri, mert ott szokott aludni egy régi barátja, Süni.
Kiscsoportunk a második hónapját kezdte meg az óvodában. Lassan összeszoknak a gyerekek, mi is megismerjük őket.
Az már az elején kiderült, hogy nagyon nyitott, érdeklődő gyerekek kerültek egy csoportba. A közös tevékenységekbe most is aktívan bekapcsolódtak.
Ebben az időszakban őszi gyümölcsökkel foglalkoztunk, különösen az almával. Mondókákat tanultunk, felszeleteltük az almát, megnéztük a magházat, benne a kicsi barna magokat, festettünk, ragasztottunk.
Az egyik nap gyümölcsfalatozás előtt meghallgatták a gyerekek Szutyejev Az alma című meséjét. Még aznap bábokkal is eljátszottuk a mesét, és beszélgettünk is róla. A fő kérdés a kis állatok problémája volt: Kié legyen az alma? Jó volt látni, hogy egy pillanatra megakadnak, gondolkodnak. Arra a kérdésre, hogy volt-e hasonló vitájuk testvérrel, vagy óvodás társsal, közeli eseteket kezdtek mesélni. Érdekes volt, hogy a megoldás mikéntjét már lassabban, megfontoltabban mesélték el.
A következő alkalommal újra elmeséltem a mesét, most már kesztyűbábbal, melyet a foglalkozás végén meg is kaphattak egy kis játékra a gyerekek. Előbb azonban arra voltam kíváncsi, hogy mit gondolnak arról, hogyan érezték magukat az állatkák, miközben veszekedtek. A válaszok között szerepelt, hogy haragudtak, hogy fájt nekik a rúgás és a csípés.
A mesében a medve bölcs döntése után helyreállt a béke. A gyerekekkel összehasonlítottuk a vitatkozós és a barátságos állapotot, és megegyeztünk abban, hogy jobb érzés békében lenni egymással.
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Minden boldogságóránál szeretem a közös játszás élményét a gyerekekkel, amikor én is bele tudok feledkezni a pillanatba. A társas kapcsolatok ápolása is egy olyan téma, ami „megfogható” a gyermekek számára, hiszen közvetlen érzékelik és érzik azt, milyen jó érzés a barátainkkal együtt lenni, együtt játszani. Sokat beszélgettünk arról, hogyan érzik magukat barátaik körében, milyen érzés, amikor kedves, segítőkész velük a barátjuk és arról is, milyen érzés, amikor valamiért megbántódnak, szomorúak a másik miatt. Átadtunk kőrben egymásnak ölelést, kézfogást, azt is elmondtam nekik, hogy nemcsak az esik jól a másiknak amikor adod az ölelést, hanem fontos azt fogadni is. A tavaszi ébresztő hónap mese elolvasása után eljátszottuk a gyerekekkel a mesét, öröm volt látni, ahogy minél több ötlettel igyekeztek a „szülinapos medvének” a kedvére tenni egy sütivel, egy kedvességgel. Elkészítettük a barátság ujjlenyomatos kártyákat, egyesével jöttek hozzám a gyerekek, jó volt őket hallgatni, ahogy mesélnek nekem kinek ki a barátja, miért. Utána pedig lesték a papírokat kinek mennyi ujjlenyomata gyűlt össze. Szerencsére mindenkinek volt a papírján ujjlenyomat és nem volt szomorúbb az sem, akinek esetleg kevesebb lett, mert megbeszéltük, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Hogyha egy szomorúbb, rosszabb napja van csak nézzen rá a papírjára, jusson eszébe, hogy a barátai szeretik és máris jobb kedvre tud derülni. Remélem eszükbe fog ez jutni a későbbiekben is. Eltáncoltuk a hónap dalát is, utána pedig alkottunk közösen különböző térformákat, van amit én javasoltam, van amit a gyerekek. Ezt a gyakorlatot élvezték szerintem a legjobban a héten. Színes papírokból mindenki készített a barátjának képeslapot, melyet egyénileg meghajtogattak és kidekoráltak zsírkrétás rajzokkal, utána pedig odaadták a legkedvesebb barátjuknak. A hét zárásaként jógáztunk, ahol a páros gyakorlatokkal meg tudtuk koronázni boldogságórás hetünket. Amikor ezt a beszámolót próbáltam befejezni és megfogalmazni a mondandóm végét valahogy nem jöttek a szavak. Aztán ránéztem a naptáramra. Ez az idézet állt annak a papírnak/hétnek az oldalán, amikor boldogságóráztunk: „A gyermektársaság gyógyír a lélekre.” És tényleg 🙂 Mert jobb velük a világ! 🙂
Az óvodai csoportokban nagyon fontos, hogy kialakuljanak a baráti kapcsolatok. A gyerekek saját maguknak mindig megtalálják azt a társat/társakat akivel jól érzik magukat, akikkel szívesen játszanak. Gyakran szerveznek óvodánk kívüli programokat, meghívják egymást születésnapra, vagy csak egy derűs délutánra. Ehhez készítettünk „szeretet képeslapokat”. A gyerekek egymásnak rajzoltak, díszítettek, majd átadták a barátoknak a képeslapokat.
A Társas kapcsolatok ápolása témakörét a „Napimádás” relaxációval, zenehallgatással és beszélgetéssel kezdtük.
Meséltem óvodásaimnak életem barátságairól. Magamat egy közvetlen, alkalmazkodó, társasági embernek tartom. Mindig szükségem volt egy olyan emberre, akivel megoszthatom életem történéseit: boldogságaimat, bánataimat. Természetesen már az óvodában egymásra találtam egy kislánnyal (Emőke), akivel a későbbiekben együtt jártunk középiskolába és a mai napig jó kapcsolatot ápolunk. Büszke vagyok arra, hogy van egy 35 éve tartó barátságom (Zsuzsi), mely még az általános iskolai tanulmányaim alatt szövődött. Maximális bizalmi viszony van köztünk és bármikor számíthatunk egymásra. Ez hatalmas kincs az életben! A mai napig tartjuk a kapcsolatot, mindig ugyanonnan folytatjuk a beszélgetést, ahol befejeztük. A későbbiekben, a középiskolában (Niki, Timi) és a főiskolán (Csilla) is jó barátságokat kötöttem. Boldog időszakot tudhatok magam mögött, melyben nagy szerepet játszottak a barátok. Nagyon fontos számomra, hogy a kolléganőimmel is jó viszonyt ápoljak. A kollektíva nagyon jól együttműködik, gyakran töltjük együtt szabadidőnket. Sokat nevetünk és viccelődünk egymással. És nem utolsó sorban az édesanyámat, húgomat és leendő sógornőmet is barátaim közé soroltam, akik nagyon fontos szerepet játszanak az életemben. Ők azok, akikben teljes mértékben megbízom!
A gyerekeket arra kértem, meséljenek ők is a barátjukról. Örömmel tapasztaltam, hogy mindenki megemlített valakit, akivel szívesen tölti idejét. Előjöttek pozitív és negatív érzelmek is a barátság fogalmával kapcsolatosan (pl.: öröm, boldogság, harag, sértődöttség). Megbeszéltük, hogyan lehet ezeket az érzéseket helyén kezelni, az esetleges vitákat rendezni.
A beszélgetőkörben eljátszottuk a „Kis barátom, hogy vagy?” játékot, majd egy ölelést adtunk a mellettünk ülőnek.
Ezután előkerült egy süni, egy nyuszi és egy maci báb. A gyerekek örömmel fogadták a „Süni irigy lesz” című bábjátékot, melyet Melinda nénivel és Ági nénivel nagyon jó hangulatban adtunk elő.
Természetesen elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét és megoldottuk a munkafüzet feladatait is.
A gyerekek barátság karkötőt és gyűrűt készítettek egymásnak.
Fontos számomra, hogy a csoportba járó gyerekek szüleivel is jó kapcsolatot ápoljak, hiszen rám bízták gyermekeiket. A nevelési év folyamán több alkalom nyílik arra, hogy megerősítsük kapcsolatainkat. Márton napi lámpás felvonulást, adventi készülődést, tojáskereső túrát szervezünk minden évben. Úgy tapasztaltam, hogy a szülőknek is nagy szükségük van ezekre a közösségépítő programokra.
Összegezve: Fontos, hogy legyenek barátaid, jó emberi kapcsolataid! Jó érzés, ha számíthatsz valakire, aki meghallgat! Köszönöm, hogy vannak barátaim!
November a társas kapcsolatok hónapja volt. Ennek keretében arról beszélgettünk, milyen kapcsolataink vannak, mely közösségek tagjai vagyunk.
Az ember társas lény. Ezt nagyon jól tudja az 2.k osztály is! 🙂 Miután megbeszéltük, hogy kik állnak hozzánk legközelebb, kik azok akik boldoggá teszik mindennapjainkat, hogy milyen fontosak az életünkben a barátaink, a szeretteink, a gyerekek papírt és színesceruzát ragadtak és egy olyan személynek hajtogattak, színeztek, aki az elmúlt időszakban sokszor felvidította, pozitív energiát adva segítette őket a hétköznapokban.
A hálájukat szavakba, mondatokba öntötték, mellyel meg is ajándékozták társaikat.
Pár perces relaxáció után „mosolydobás” játékot játszottunk. Ezután tisztáztuk az optimista-pesszimista szavak jelentését, majd az éppen szomorú , esős időben próbáltuk megkeresni , meglátni a szépet. A gyerekek legjobban a hulló levelek táncának örültek. Meghallgattuk a ” Nyelves királykisasszony” című mesét, majd varázs-fényképezőgépünkkel ” megörökítettünk ” egy-egy olyan dolgot, amit pozitív személetünkkel biztosan meg tudunk valósítani.