Optimista szemüveg
Boldogságóra Alapprogram
Hetedikes tanulóim feladata az volt, hogy levelet írjanak egy kedves ismerősüknek, legjobb barátjuknak, testvérüknek, akinek valamiért hálásak az életben. Céljuk ezzel az volt, hogy boldogságot csaljanak az ismerősük arcára, és ezzel szebbé varázsolják egy napjukat, ugyanis utána odaadták a levelet annak a személynek, akinek írták. A kreatívabbak még rajzoltak is a levélbe, és szépen kidíszítették. Így decemberben, főleg karácsony előtt jólesik az embernek adni valamit, amivel boldogabbá teheti a másikat, még ha csak egy kicsit, akkor is… 🙂
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Általános Iskolai Tagintézmény
Ebben a hónapban több alkalommal is foglalkoztunk a hónap témájával: először beszélgettünk az elméleti hátteréről: miért fontosak, hogy legyenek céljaink, hogyan, milyen lépésekben tudjuk céljainkat elérni, mik segíthetnek vagy gátolhatnak bennünket ezek megvalósításában.
Majd a feladatok közül közösen kiválasztottuk a rajz/plakát készítését, amit aztán kiraktunk osztálytermünk falára.
Délutánonként szívesen játszunk a Pozitivity társasjátékkal is.
A gyerekek többsége tudja mivel foglalkoznak a szülei. Gyakran saját maguk is azokká szeretnének válni, mint anya vagy apa. ” Ha nagy leszek….focista leszek, mint Szoboszlai” – a fiuk többségének ez a vágya. Beszélgető körben arról álmodoztunk, hogy mik leszünk, ha felnövünk.
Decemberben arról beszélgettünk kinek és mivel tehetünk jót, mivel okozhatunk boldogságot barátainknak, szeretteinknek. Annipanni Hull a hó c. meséje után mindenki választott magának egy zsákba macskát. Közkívánantra szoborjátékot játszottunk, és mindenki elbúcsúzott Pukkancs Makitól egy – egy jókívánsággal.
Szeptemberben mindkét csoport visszaköltözött a felújított óvodába, így volt bőven miért hálát adnunk. A gyermekek örömmel vették birtokukba a felújított csoportszobát, és az óvoda egyéb helyiégeit, melyet használhatnak.Nagyon nagy öröm számunkra az új épületben dolgozni, ezért a gyermekekkel megbeszéltük, hogy kiknek és miért vagyunk hálásak most szeptemberben. A hála téma kapcsán a felépítettük a Szív szigetét, és a Morcos mezőt, melyet a Hála hídja köt össze. A tevékenységet az új közösségi termünkben tartottuk, és egy egyszerű akadálypályán haladhattak végig a gyermekek a Morcos mezőről a Szív szigetére. Előtte megbeszéltük, hogy hálát adunk a lábunknak, a kezünknek, az egyensúlyérzékünknek, és saját kitartásunknak, hogy át tudjanak jutni a hídon.Fontos dolog az életünkben, hogy ha morcosak vagyunk, akkor legyen olyan valaki mellettünk aki fel tud minket vidítani, vagy legyen egy olyan élmény, ami mosolyt tud csalni az arcunkra. Óvodánkban négy éve működő Boldogság prpogram hozzájárul ahhoz gyermekek már óvodás korban képesek egymást felvidítani, megvígasztalni, ha valaki szomorkodik.
Az ötödik osztályom jó cselekedete december hónapban az volt, hogy két műsorral is megajándékozták az iskolásokat. Az egyik az adventi gyertyagyújtás volt, a másik pedig a karácsonyi nagy ünnepségen egy kis történet előadása. Mind a kettőre nagy lelkesedéssel készültek a gyerekek és ügyesen szerepeltek. A műsor után egymást is megajándékozták az osztály karácsonyfájánál.
Először beszélgettünk a barátságról és az emberi kapcsolatokról. Utána felolvastam a Görög mese a barátságól című kis történetet a Boldogságóra tankönyvből. Kiszínezték a gyerekek a barátság cicákat a munkafüzetben. Végül családfát is készítettünk.
Szeretjük a meséket. Noé bárkája csoport vagyunk, így a gyermekek óvodai jelei állatok. Köztük van egy kis pingvin jel is. Az új év első napjaiban az oviban épp azt a kislányt kellett megvigasztalnunk, akinek a jele a pingvin. Ez adta az ötletet, hogy „A pingvin, aki mindent tudni akart” című meséből induljon a januári boldogságóránk.
A figyelemmel követett meseolvasást követte a kötetlen beszélgetés arról, hogy mit tanult meg a kis pingvin: hallgasson szüleire és fogadjon szót nekik!
Majd kérdezgettük a gyerekeket, hogy ők milyen újévi fogadalmat tesznek, illetve mit szeretnének célul kitűzni az új évben, ami a viselkedésüket illeti. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az óvodai közösségben sokszor fordul elő veszekedés, árulkodás. Így bátorkodtunk mi, óvó nénik is egy ajánlattal előállni számukra. Arra kértük őket, hogy az új évben igyekezzenek kevesebbet veszekedni, soha ne árulkodjanak, illetve próbálják meg békés úton egymás közt megoldani a felmerülő gondokat, nehézségeket. Láttuk a szemeikben, hogy érezték ennek a feladatnak a nehézségét, ám épp ezért boldogan vállalták, hisz „A jó cél az, amely kissé megrémiszt, de nagyon lelkesít.” Joe Vitale
A tevékenység lezárásaképpen egy Mesetorna nevű társasjátékot játszottunk, ahol a Start mezőből természetesen a Célba kell eljutni, de fontosnak tartottuk kihangsúlyozni, hogy nem az a fontos, hogy ki ér elsőként célba, hanem az a célunk, hogy jó hangulatban, közösen játsszunk egy jóízűt.
Örömmel tapasztaltuk már a hét folyamán, hogy szabadjáték során nem veszekedéstől volt hangos a csoportszoba, hanem a gyerekek saját indíttatásból mondogatták kézen fogva egymás közt a békítő mondókánkat: „Béke, béke, barátság. / Mi volt ez a szamárság? / Ki a szamár? Ki a tyúk? / Ki kezdte a háborút? / Kis gomba, nagy gomba, / Ne légy mindig goromba!”
Üdvözletüket küldik a boldogan céltudatos bárkalakók és az óvó nénik:
Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea
