Iskolánk hatodikos tanulói nyelvtan órán kedves üzeneteket írtak egymásnak, tanáraiknak névtelenül. Rendkívül örültek a társaiktól kapott leveleknek, amik legtöbbször dicséretet, jókívánságot tartalmaztak.
Boldogságóra Alapprogram
A december hónap a jó cselekedetekről szólt. Készítettünk egy listát a témában, melyet minden nap átnéztünk és amit megvalósítottunk belőle azt piros szívvel jelöltük meg. A listát időnként kiegészítették a gyerekek. A hónap utolsó foglalkozásán karácsonyfát készítettünk és a gömbökbe minden gyerek egy-egy jó cselekedetet írt le, olyat, ami leginkább jó érzéssel töltötte el.
December hónapban jócselekedetek címszó alatt elkészítetteük jócselekedetek befőttünket, melybe naponta raktunk neveket. Elolvastuk Az angyal a cipősdobozban c. mesét, majd rajzillusztrációt is készítettünk. Foglalkozások keretén belül egy piros gombolyagot adtunk körbe és mindenki elmesélte kinek milyen jó tulajdonságai vannak. Egy dobozkából egyesével kihúztak a gyerekek egy cetlit amire jó tulajdonságok voltak írva, melyet annak adtak akire szerintük vonatkozott. A foglalkozások záró részeként elcsendesedtünk, relaxáltunk és meghallgattuk a decemberi dalt is. A gyerekek nagyon élvezték a decemberi foglalkozásokat.
JÓ CSELEKEDETEK GYAKORLÁSA
Kicsi korunkban minket is arra neveltek a szüleink, hogy legyünk kedvesek, segítőkészek, törekedjünk arra, hogy a környezetünkben élőknek örömet okozzunk, és ha szomorkodnak, megvigasztaljuk Őket. Az óvodában mi is ebben a szellemben neveljük a ránk bízott gyermekeket.
A foglalkozást közös bevezető relaxációs gyakorlattal kezdtük, azt játszottuk, hogy úgy indul a reggelünk, ahogy a Tündérek is kezdik a napjukat. Tündér-melegítő gyakorlattal. Közben elhatároztuk, hogy a Tündérekhez hasonlóan, egész nap jó cselekedetek végzésére törekszünk. Meghallgattuk Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát, melyhez különböző mozdulatsorokat találtunk ki.
A téma feldolgozásához „Boldog Dóra” hívta a gyerekeket mondókájával a mesesarokba. Elmeséltem az Óvodás Vándor Tündérek című mesét, majd megbeszéltük, hogy miért jó jót tenni, és ha másokon segítünk az minket is jó érzéssel tölt el. Közösen felépítettük a mesebeli falut, ahol a tündérek jó cselekedeteikkel varázsoltak boldogságot a szegény családok életébe.
Ezek után szituációs játékot játszottunk, ahol mindenki elmondhatta, hogy Ő miképpen tudna jót tenni, mibe tudna segíteni otthon, vagy a társainak az óvodában. Miután mindenki elmondta, le is rajzolták egy szívecske alakú rajzlapra, valamint kiszíneztük a hónap jelét, melyet elhelyeztünk az „Évszak Fánkon”.
ndig, most is meditációs gyakorlattal kezdtük.
A kőleves című mese felolvasása után beszélgettünk a történetről, majd arról hogy miért is fontos hogy valaki legyen aki vezet segít minket az úton. Beszélgettünk először a szuperhősök segítőiről, majd a mesehősökéről. Ezután párokban dolgoztak tovább, a többieknek kellett igaz és hamis állításokat mondani a meséből. Az igaz állítások még mentek is, de sok idő kellett mire rájöttek mi is a hamis állítás lényege. Megbeszéltük, kinek ki a segítője, elmesélték hogy ez miben nyilvánul meg. Beszélgettünk róla ki milyen jócselekedeteket tett már, milyet tudna tenni. Megkapták a jó cselekedetek kalendáriumot, amit mindenki saját igénye szerint hajthat végre.
Az órát szituációs játékkal zártuk, valaki bajba került, és segíteni kellett különböző módokon rajta. Feltettük a társas kapcsolatok jelét a boldogvárunkra.
Beszélgettünk az ajándékozásról, családról, jó cselekedetekről.
A szomorkodó gyereket megvigasztaltuk.
Jóságos manókká váltunk.
Kihúzták egymás nevét, akivel valamilyen észrevétlen jót kell cselekedni!
A feladatokat megoldottuk!
Ajándékba szivecske csipesz kaptak. A végén egy közös fotóval köszöntünk el!
A tavalyi évhez hasonlóan komplentációval kezdtük ezt a hónapot: elképzeltük, hogy egy szobában vagyunk, ami telis tele van játékkal, ám mi egyedül vagyunk a szobában, és hiába van ennyi játékunk, egy idő után rossz érzés, hogy nincs kivel játszanunk. Ekkor elképzeltük, hogy az egyik barátunk belép a szobába és neki állunk együtt játszani. A gyerekek elmondásai alapján rossz érzés volt egyedül lenni a szobában, egy idő után unalmas volt és magányosnak érezték magukat, ám mikor csatlakozott az egyik barátjuk, akkor jobban érezték magukat.
Készítettünk képeslapokat saját elkepézelés szerint ragaszthattak, rajzolhattak rá, és mindvégig arra kellett gondolniuk alkotás közben, akinek készítik. Végül a képeslapra azt is ráírtam nekik, hogy ki adja kinek, és miért. Nagyon örülök, hogy megajánékozták egymást a csoporton belül, de gondoltak a takarító és szakács nénire is, akik egytől egytig meghatódtak.
Kézfogás általál különböző formákat igyekeztünk alkotni, mint szív, kör, négyzet. A gyerekek elmondása szerint a nehézséget az okozta, hogy együtt kellett mindenkinek működnie ahhoz, hogy létrejöhessenek a formák. Néha az élet is ilyen, akadnak nehézségek, de együttműködés által sok mindent elérhetünk.
Délutáni alvás során a ‘Medve, az Angyal és a telihold’ c. könyvből meséltem a gyerekeknek, a ‘Ha te nem lennél’ c. mesét. A mesében apa és kisfia beszélgetnek egymással arról, hogy mi lenne, ha nem lenne a kisfia? Pl. a seprűt kéne megkérnie nézzenek együtt TV-t, a kukoricapelyhes doboznak kéne mesét olvasnia stb. Végül arra jutnak, hogy milyen unalmas is lenne az élet a másik nélkül, és milyen jó hogy itt vannak egymásnak.
A hónap során arra jutottunk, hogy nagyon fontos, hogy tudjunk egyedül is lenni, magunkkal időt tölteni, de ha nem lenne családunk, barátaink, akikre számíthatunk, ha nem lenne kivel megosztanunk a sok jót, minden sokkal sivárabb és szomorúbb lenne.
Boldogságóra beszámoló apró örömök
Apró örömök hónapjában a téma feltárását követően meghallgattuk a Bagdi Bella dalát.
Majd apró örömöket okozó cédulákat készítettünk, melyet átadtunk egymásnak és szeretteiknek. Következő alkalommal megosztották, hogy milyen volt kapni és adni is. A családtagok mit szóltak, mikor megtalálták az elrejtett üzeneteket.
Volt olyan diák, aki csillogó szemmel mondta: „Apának ez volt a legnagyobb kincs amit kapott.”
Nekem pedig az okozta a legnagyobb örömet, mikor láttam szülő Facebook bejegyzését, hogy milyen nagy örömet jelentett neki a gyermekétől származó cédula.
A másik csoportomban körjáték során átadtuk egymásnak az örömünket, akár egy mozdulat, egy mimika egy szó vagy mondat keretében.
Összegzésképpen egy örömet okozó rajzot készítettek, ami megtörtént vagy szeretnék, ha megtörténne. Egy fontos kikötésem volt, nem kerülhet pénzbe.
Az iskola öröme pedig az volt, hogy az előző hónapban elkezdtük a Mosolymanók karácsonyi cipősdoboz akciónkat, ahol 135 doboz jött össze és tudva azt, hogy ennyi gyermek kap ajándékot karácsonykor végtelen örömmel töltött el bennünket.
Az első tanulóinkkal arra gondoltunk, hogy nem csak az embereknek kell örömöt okoznunk, hanem a madarainknak is. Készítettünk madáretetőt és, azóta is nagy örömmel etetik őket.
Zárszó: Jó adni és kapni és nem feltétlenül kell, hogy pénzbe kerüljön.
A karácsonyi várakozás, készülődés időszaka a legszebb heteket adja az életünkben. Az ünnepre készülődés és ajándékkészítés bizsergető izgatottsága semmi máshoz nem hasonlítható érzés. A gyermekekkel Luca búzát ültettünk, mézes puszedlit sütöttünk, meghitt verseket és dalokat ismertünk meg. Mindezekkel a gyermekek a szüleiknek, nagyszüleiknek kedveskedtek, megajándékozták szeretteiket. Így őrizzük meg hagyományainkat és adjuk át a későbbi generációknak.
A hónap témaköre a boldogító jó cselekedetek volt. A csoportunk ötödikes tanulókból áll, akik szeptembertől alkotnak egy osztályközösséget. A gyerekek a hónap elején feladatul kapták, hogy figyeljenek oda egymásra és legalább egy jó cselekedetet hajtsanak végre a nap folyamán. Mindennap lejegyezték, hogy kinek milyen jót tettek, illetve kitől milyen jót kaptak. Az utolsó közös óránkon összegeztük ezeket a jó tetteket, majd elkészítettük a jó cselekedetek virágát, ahol az „én” kapott nagy hangsúlyt. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ez a virág lesz az újévi fogadalmaink alapja, ezt szemelőtt tartva indítjuk a 2024-es évet.