Boldogságóra Program

A tavalyi évhez hasonlóan komplentációval kezdtük ezt a hónapot: elképzeltük, hogy egy szobában vagyunk, ami telis tele van játékkal, ám mi egyedül vagyunk a szobában, és hiába van ennyi játékunk, egy idő után rossz érzés, hogy nincs kivel játszanunk. Ekkor elképzeltük, hogy az egyik barátunk belép a szobába és neki állunk együtt játszani. A gyerekek elmondásai alapján rossz érzés volt egyedül lenni a szobában, egy idő után unalmas volt és magányosnak érezték magukat, ám mikor csatlakozott az egyik barátjuk, akkor jobban érezték magukat.
Készítettünk képeslapokat saját elkepézelés szerint ragaszthattak, rajzolhattak rá, és mindvégig arra kellett gondolniuk alkotás közben, akinek készítik. Végül a képeslapra azt is ráírtam nekik, hogy ki adja kinek, és miért. Nagyon örülök, hogy megajánékozták egymást a csoporton belül, de gondoltak a takarító és szakács nénire is, akik egytől egytig meghatódtak.
Kézfogás általál különböző formákat igyekeztünk alkotni, mint szív, kör, négyzet. A gyerekek elmondása szerint a nehézséget az okozta, hogy együtt kellett mindenkinek működnie ahhoz, hogy létrejöhessenek a formák. Néha az élet is ilyen, akadnak nehézségek, de együttműködés által sok mindent elérhetünk.
Délutáni alvás során a ‘Medve, az Angyal és a telihold’ c. könyvből meséltem a gyerekeknek, a ‘Ha te nem lennél’ c. mesét. A mesében apa és kisfia beszélgetnek egymással arról, hogy mi lenne, ha nem lenne a kisfia? Pl. a seprűt kéne megkérnie nézzenek együtt TV-t, a kukoricapelyhes doboznak kéne mesét olvasnia stb. Végül arra jutnak, hogy milyen unalmas is lenne az élet a másik nélkül, és milyen jó hogy itt vannak egymásnak.
A hónap során arra jutottunk, hogy nagyon fontos, hogy tudjunk egyedül is lenni, magunkkal időt tölteni, de ha nem lenne családunk, barátaink, akikre számíthatunk, ha nem lenne kivel megosztanunk a sok jót, minden sokkal sivárabb és szomorúbb lenne.

Képek