Kiváló téma ez az elgondolkozásra. A gyerekeknek nagy szüksége van arra, hogy ezeket a fogalmakat megérthessék, kijátszhassák.
Csendes Relaxációval kezdtük az alkalmat, Készítettem egy varázspálcát (A jó tündér pálcáját) amivel minden gyermeket megérintettem és el kellett mondaniuk, hogy bennük milyen jó tulajdonság lakozik. Napimádással folytattuk és a „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok…” is előkerült. Miután így felkészültünk, elutaztunk a „Szív kertjébe” a képzeletbeli léghajónkkal, amiről most kép is készült. (nagy színes ponyva együttmozgatása)
Amikor odaértünk, kezdetnek megpróbáltunk együtt jó cselekedeteket felsorolni. Már itt látszott, milyen nehezen megfogható dolog ez a számukra. Kevésbé tudtak mondani példákat, néhány érzelmileg érettebb gyermek volt, aki képes volt erre.
Folytattam tehát a havi mesével, hogy kissé közelebb kerüljünk gondolatban a témakörhöz. A mese végén pedig újrabeszéltük a tartalmát, valamint a következő kérdéseket is megbeszéltük együtt.
Szituációs játékokkal folytattuk, amikor is két gyermek állt párba és az én általam kitalált szituációban (amiket el is játszottunk) a jó tündérnek, aki a varázspálcát fogta, meg kellett mondani, hogyan tenné jóvá a vele szemben álló gyermekkel „történt” szituációt. Ez a része a foglalkozásnak volt talán a legélvezetesebb a számukra. A gyerekek hamar fáradtak, így sok-sok szituáció és az összes vállalkozó gyermek sorra kerülése után relaxációval fejeztük be az alkalmat.
A csoportunkban szokás, hogy karácsony előtt ajándékot készítünk a gyerekek családjainak együtt, valamint a körzetünk munkatársainak (Doktor bácsi, Védő néni és így tovább). Mindig lelkesen vállalkoznak ezek elkészítésére és mindig személyesen adjuk át az üdvözlő lapjainkat. Idén is így tettünk és vittük mellé kedves verset, jó kívánságot!
Ebben a hónapban kiterjesztettem a csoportunkban a témánkat. Elkészítettem a Jóság vándor szívét. Ezt a szívet az vihette haza, aki – az ebéd előtti megbeszéléskor – tudott mondani egy jó cselekedetet, amit aznap a csoportban és a társaiért tett. Másnap reggel pedig vissza kellett hozni, hogy valaki más is hazavihesse. Egészen karácsonyig, a szünetig gyakoroltuk ezt két héten át. Az elején még nehezen jöttek a szavak, nehezen tudtak mondani jót, amit megtettek. Mindig segítettem, és reflektáltam a gyerekekre, mi a jó vagy mi a rossz. Napról-napra több és több gondolat érkezett. A második hét végére pedig kifejezetten nehéz volt választani, mert már direkt figyelték a nap folyamán, hogy milyen jót tehetnek és rengeteg jelentkező volt a déli összegzésnél. Nagyon élveztük ezt a kis játékot, és úgy vélem, maradandó élmény volt ez bennük. A szünet után kiderül… 🙂

Az Adventi időszak számos lehetőséget adott ennek a feladatnak a kivitelezéséhez. Hiszen a várakozás, szeretet, készülődés, meglepetés, öröm, család mind hozzátartozik ehhez a szép időszakhoz és az adott témához.
A gyerekek nagyon lelkesen készülődtek, hogy minél több embert megajándékozhassanak, elsősorban karácsonyi műsorral, mellyel az ovis társaikat, és az óvónéniket, szüleiket, családtagjaikat, kisbabákat és szüleiket, valamint az időseket örvendeztették meg.
Készítettünk ajándékokat is: – mézeskalácsot sütöttünk, amivel az időseket, szülőket leptünk meg.
Luca búzát ültettünk, melyet a gyerekek szüleiknek ajándékozhattak.
Összességében elmondható, hogy nagyon sok “jó cselekedetet” hajtottunk végre, ami az ajándékozottaknak, a gyerekeknek és nekünk is nagy élmény és öröm volt. A csoport minden tagja részese lehetett annak, hogy nem csak kapni, hanem adni is felemelő érzés.