Mindenki elkészítette magának a saját szivárványát, amely feszült helyzetekben segíti a mélylégzést.
Boldogságóra Alapprogram
Zajzoni Rab István középiskola
Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse ? – történet folytatása
Összegyűltek a falusiak, sajnálták a legényt.
– Hát ez nagy balszerencse ! Szegény fiú, most mankókkal kell járjon egy ideig.
– Ki tudja, ez jószerencse, vagy balszerencse . – mondta a gazda.
A falubeliek már csak legyintettek, nem is próbálták megérteni a gazda szavait.
Ezért összeegyeztek és felváltva végezték el a fiú feladatát. Megszelidítették mind az öt lovat.
Mire a fiú felépült, már kezesbárány volt mind a hat ló.
Mikor ezt a gazda meglátta, csak ennyit mondott:
– Hát bizony ez csakis jószerencse !
Előkészületek: a csoport plüss állatait elrejtettem és „Pók néni” levelét egy kevésbé feltűnő helyre tettem. Néhány gyermek délelőtt észrevette, hogy nincsenek meg a plüss állatok, mondtam nekik, hogy majd amikor rendet rakunk, biztosan megtaláljuk.
Rendrakáskor azonban nem kerültek elő a plüss állatok.” – Milyen furcsa ez, gyerekek! Ma éppen Boldogságóránk lesz, talán közben kiderül, hogy hova tűnhettek el a játékok!” A témára Bagdi Bella zenéjére hangolódtunk. A relaxációs gyakorlatok közül „Az én hangom”-at választottam.
Beszélgettünk arról, hogy minden úgy történik-e mindig, ahogyan szeretnénk?, ki mikor érezte, hogy szomorú, mérges, indulatos?, mit csinálunk, ha valami miatt nem érezzük jól magunkat?, hogyan tudjuk leküzdeni ezeket az érzéseket?..
„-Most szomorúak vagyunk, hogy nincsenek meg a plüss állatok. Mi lenne, ha keresnénk valami jelet, ami elvezet a játékokhoz? Induljunk el, hátha valaki talál valamit, amiből kiderül a rejtély!”
A gyerekek körbejárták a csoportszobát és egy kislány talált egy borítékot, amit egy pók rajz díszített. Kibontottuk a levelet és felolvastam mit írt Pók néni. (kézikönyv 136. oldal). A végrehajtandó feladatok a következők voltak: közös éneklés, közös versmondás, pókháló készítése, pók rajzolása, alapos kézmosás.
A feladatok közül legnagyobb sikere a pókháló készítésnek volt. A gyerekek közösen az egész termet beszőtték fonallal 🙂 Akadálypálya lett belőle, s aki belegabalyodott a hálóba, azt kiszabadították. Olyan mondat is elhangzott: „én minden akadályt leküzdök!” (ezt egy kisfiú mondta, miközben a hálón keresztülhaladt). Egy kis idő múlva visszatértünk a feladatokhoz, melyek közül utolsó a kézmosás volt. Míg megmosták a gyerekek a kezüket, addig a plüss állatok visszakerültek a csoportszobába. Örömmel szaladtak oda a gyerekek, mindenki kiválaszthatta a kedvenc plüssét és kértem, hogy hallgassák meg a mesét. A három kívánság című mesét mondtam el nekik.
Lezárásként arról beszélgettünk, hogy mit kívánnának a tündértől. Legtöbben valamilyen játékot kérnének, egy kislány viszont azt kérné, hogy az anyukája ne dolgozzon, hanem vele legyen…
A családok bevonása: kértem a gyerekeket, hogy kérdezzék meg szüleiket, ők mit kívánnának a jó tündértől és volt-e olyan, hogy valami nehéz helyzetet meg tudtak oldani.
Felragasztottuk a megküzdés jelét a hatodik lépcsőfokra.
Minden Boldogságóra foglalkozást a Boldog mondóka” elmondásával kezdjük. Többször ismételjük, mutogatással kísérjük a mondókát, a végén a szívünkre tesszük a kezünket „Boldoggá csak ezzel válok…”.
Elmeséltem a Boldogvár meséjét, ami segítette a téma könnyebb bevezetését, a megértést. Képekkel illusztrálva, a szereplők hangjának utánzásával fokoztam a gyermekek beleélő képességét. Majd néhány gondolatot megfogalmazhattak a gyermekek a meséről, ezzel az volt a célom, hogy kihangsúlyozzam, a kitűzött cél elérését, hogy mit is tehetünk annak érdekében, hogy elérjük azt, amit nagyon szeretnénk. Ezután elmondhatta minden gyermek a rövid és hosszútávú céljait, melyet az általuk kiszínezett célba érés jele mellé felírtam, hogy a szülők is láthassák. A gyermekek nagyon aktívak és érdeklődőek voltak, szívesen és bátran beszéltek a témáról, nem utánozták egymást, mindenkinek meg volt a saját kis ötlete a céljait tekintve. Ez azt jelentette számomra, hogy megértették a téma lényegét.
Majd 3 játékot hoztam nekik, hogy a Boldogságórán is megtapasztalhassák az egyéni és a közös célok elérését. A „Van nekem egy álmom…” című dal közben körformában elhelyezkedve egy léggömböt kellett a gyermekeknek a levegőben tartani, úgy, hogy nem mozdulhattak el (oda ragasztották magukat a padlóhoz), így egymásra figyelve tudták elérni a kitűzött közös célt. Jól sikerült a játék, nehéz volt megállniuk, hogy ne mozduljanak el a helyükről, hisz nagy volt a kísértés, mivel nagyon vágytak arra, hogy megérinthessék a léggömböt.
A következő játékban egyéni célt kellett elérniük a „Földrengés” című játékban. Két szék oszlopsor között kellett egy gyermeknek sétálni, amikor megszólalt, hogy „FÖLDRENGÉS”, minden gyermeknek a szemben lévő oszlopsorban kellett helyet foglalniuk. Közben a középen sétáló gyermek is igyekezett leülni. Nagyon élvezték ezt a játékot a gyermekek.
A harmadik játékkal az volt a célom, hogy csapatban egymással versengve próbálják elérni a kitűzött közös célt. A „Bújj, bújj zöld ág…” című dalt, eredeti játékával játszottuk el, melynek végén a két csapat kötélhúzással erőpróbán vett részt. Ebben a játékban én is és a dajka néni is részt vettünk, melyből fergeteges hangulat alakult ki.
A játék után megkérdeztem tőlük, hogy mit éreztek a játék közben. Szépen megfogalmazták gondolataikat, elmondták, hogy sikerült elérni az egyéni és közös céljaikat.
Februárban a megküzdés témáját dolgoztuk fel a 9. A. osztállyal. Megbeszéltük, hogy mit jelent a megküzdés, és az élet mely területein tapasztalnak nehézségeket, ahol a legtöbb nehézséggel találkoznak. Elmondták, hogy az iskola, a szülőkkel, a barátokkal és párkapcsolatokkal, motivációval, betegségekkel, pénzzel vannak a legnagyobb nehézségeik. Az ezekkel történő megküzdésben segít a tanulóknak az alvás, sportolás, edzés, zene, beszélgetés, barátok, evés és a cigaretta is.
Megnéztük a szó ereje című kisfilmet, majd elmondták a tanulók, hogy milyen sokat jelent a család, a szülők, a barátok és a tágabb környezet hozzáállása, mert ezek segítségével motiváltabbak tudnak lenni, és hinni tudnak önmagukban.
Következő feladatként a kamasz harcok feladatot végeztük el. Csoportokat alakítottunk, és a tanulók összegyűjtötték szükségleteit egy-egy konfliktus zónához kapcsolódóan. Összesítve kiderült, hogy a családnak, a társaknak, az őszinteségnek és a megértésnek szinte minden területen kiemelt szerepe van.
Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Kiskunhalasi Tagintézménye
Februárban a „Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?” feladatot választottuk az Oliva csoporttal. Számunkra ez kissé nehéz feladatnak bizonyult, mert a kommunikációs nehézségeink miatt ez nem volt egyszerű. Így most is sajátos módon dolgoztuk fel a történetet. A csoportszoba eszközeit felhasználva eljátszottuk és folytattuk az elkezdett történetet.
Mi a következőképpen fejeztük be a történetet: Miután eltört a gazda fiának lába mindenki sajnálta. A gazda még mindig azt kérdezte, hogy: Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse? A falubeliek közül senki nem vállalta a fiú ápolását, ezért pont február 14-én, éppen Valentin napon bekerült a városi kórházba. Itt egy szépséges ápoló lány sietett a segítségére. Első látásra egymásba szerettek. Mindenki örvendezett ennek a csodálatos találkozásnak. Végül ebből a történetből is kiderült, hogy minden rosszban van valami.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
A foglalkozást hívóképekkel kezdtük, majd pillangóöleléssel folytattuk. Beszélgettünk a megküzdés fogalmáról, kinek mit jelent. A fiúknak erről a harc jutott az eszükbe. A lányok között volt, aki a cipőfűzőjét említette, hogy milyen küzdelmes volt bekötni.
A türelmetlen nyulacska történetét bábbal meséltem el. Eljátszottuk milyen a fázós, éhes, félős, bátor nyuszi. Zárásként Bagdí Bella „Ellazulni jaj de jó” énekére mélyültünk el.
A témára több napon keresztül, játékos formában tértünk vissza.
– „ Menjünk medvét vadászni ” drámajátékkal.
– Farsangon pedig székfoglalóval, melyet egy kicsit másképp játszottunk. A játék lényege, hogy senki nem esik ki és mindenkinek ülnie kell. A nagyok jöttek rá a megoldásra. Ölbe kell venni egymást. Ahogy a székek egyre fogytak, úgy lett egyre nagyobb a sokadalom. A vidám csapatjátékot még napokig emlegették a gyermekek.
