Február hónapban kicsit visszanyúltam a korábbi évekhez, és azokból az ötletekből válogattam. A mesepárnák elővétele után, a gyerekek meghallgatták A kicsi dió című magyar népmesét. Volt aki már ismerte, de legtöbbjüknek új volt. Tetszett nekik a mese, főleg az a rész, amikor a cipó elmeséli, hogyan is tűrt, és várt sokáig, mire cipó lett belőle. Mese végén megbeszéltük, az ördögöt hogy győzték le, hogy küzdöttek meg vele, vagyis hogy jártak túl az eszén. Hiszen a megküzdés nem mindig arról szól, hogy az erőnket mérjük össze, hanem ügyesen használjuk az eszünket. A kicsi cipó történetét el is játszottuk, közben mondókáztunk, énekeltünk is („Kicsi mag a föld alatt…, Jár a malom, kiti-kati…”) a végén pedig mindenkit „megsütöttünk”.
A Babzsákos Testrészes játékot a gyerekek már jól ismerik, mindig izgatottan várják, a végén kié lesz a babzsák. Nagy kacagások, öröm kíséri a játékot. Elfogadást is tanulnak ekkor a gyermekek, hiszen általában a küzdelmek végén csak 1 lehet a győztes. Mozgásos foglalkozás során is a küzdés jellemezte az egyik játékunkat. Ugyanis a kiesős játék során, akinek nem jutott babzsák házikó, az tovább már nem folytathatta a játékot. Ilyen játékunk volt még a Székfoglaló, amit a gyerekek nagyon megszerettek.

A megküzdésben benne rejlik a boldogabbá vállás lehetősége. Sikerünk függ a gondolkodásunktól, viselkedésünktől. Függetlenül attól, hogy milyen sérelmeken és megpróbáltatásokon megyünk keresztül, akárcsak az állatok a természetben, mi is mindennap küzdünk a boldogabb, szebb jövőért.

A hónapban 3 hetes projekttervben az egészséges életmódra nevelés állt a középpontban. Itt nemhogy a gyermekek, de sok felnőtt is sokszor megküzd azokkal a félelmekkel, gátlásokkal, szorongásokkal amik a kiszolgáltatotság miatt alakul ki bennünk felnőttekben is a ” fehér köppeny” miatt. A gyermekeknek több olyan szituációs, strtatégiai játékot kínáltunk fel, ahol ezeket, ezekben a helyzetekben kezelni tudják és letudják küzdeni a félelmeiket.