Az ünnepekhez közeledve jócselekedeteket hajtottak végre a gyerekek.
A múzeumpedagógiai foglalkozás keretében a marcali tűzoltók karácsonyfájára díszeket készítettek üzenetekkel.
Szabadidős foglalkozás keretén belül mézeskalácsot sütöttek családtagjaiknak és barátaiknak.
Boldogságóra Alapprogram
Társas kapcsolataink ápolása a jó közérzet záloga. Ezen az órán ez a különleges feladat a legjobb énjüket hozta elő. Sok fordulóssá nőtte ki magát ez a feladat, egyszerűen nem tudták abbahagyni az alkotást a gyerekek. Minél jobbat, örömtelibbet akartak alkotni. A másnak való jó érzés adása lengte át a termet. Együtt, egymásért tevékenykedtek.
Ezen az órán a termünk egy hatalmas időgéppé alakult át, ami a lehető legjobb jövőbe vitte el kis utasait. A rajzok a húsz év múlva elképzelt életükbe engedett bepillantást. A rövidebb, hosszabb beszámolók esetében a barátok barátok, munkatársak maradtak, akik segítik egymást, a szabadidejüket pedig együtt töltik. Gyerekek, családok szerepeltek a rajzokon, amik egy boldog jövőképbe engedtek bepillantást. Nem volt olyan tanuló, aki gondolatok, tervek nélküli lett volna.
Jó volt kalandozni a szép jövőben!
Ez a téma évről évre a legnagyobb, legtisztább érzelmeket kiváltó gondolat egyveleg mind a kisebbeknél, mind a nagyobbaknál. Tapintható az a rengeteg pozitív érzelem, szinte lebegünk óra végére. S mindez vissza-visszatér az év folyamán többször is. Megcsillanó könnycseppek, boldog, meghatott tekintetek… Így történt ez most is. A közös beszélgetés hozta a „flow érzést”, a HÁLA szó kirakása megpecsételte ezt a csodálatos érzés kavalkádot. Felemelő óra volt.
Az osztályommal egész decemberben próbáltunk az apró jócselekedetekre fókuszálni. Az „angyalkázás” nem csak arról szólt, hogy az osztálykarácsony napján megajándékozzuk egymást, hanem arról is, hogy apró örömöket kellett okozni annak a személynek, akit kihúztunk. Ez lehetett egy titokban elrejtett cukorka vagy csoki, egy kedves üzenet, egy rajz, egy segítő szándékú gesztus, egy pozitív megjegyzés. Eleinte volt, aki idegenkedett a feladattól, de végül rengeteg örömet sikerült egymásnak okoznunk.
A hónap elején bőven elláttam a gyerekeket tippekkel azzal kapcsolatosan, hogy hogyan lehet kedveskedni. Sütöttem nekik kókuszgolyót, amúgy is nemrég volt a születésnapom. A sütemények aljára egy- egy jócselekedetet ragasztottam, amit a helyszínen vagy még aznap végre lehetett hajtani. Emellett egy adventi kihívást is készítettem nekik, mely minden napra egy otthon, az utcán vagy az iskolában teljesíthető kedveskedés tippet tartalmazott.
Hatalmas örömmel és lelkesedéssel fogtak hozzá a gyerekek a letéphető hirdetések megszerkesztéséhez. Kitalálták, hogy több félét készítenek. Az elsősök egy rajzos változatot kaptak, az alsósok, felsősök és tanárok pedig egy másik típust. Nem használtunk színes fénymásolót, a gyerekek saját kézzel színeztek ki több azonos példányt, hogy az iskola minden épületébe, szintjére jusson.
Az osztálykarácsonyon sikerült a gyerekeknek engem is meglepniük. Olyan ajándékot kaptam, ami teljes mértékben boldogságóra kompatibilis. Minden csokoládé, ami a dobozban volt egy-egy ” Vedd el, amire szükséged van” üzenetet tartalmazott. Az én ajándékom is, amit a gyerekeknek készítettem a boldogságóra szemléletében készült. Különböző színű, pillecukrokat csomagoltam be egy átlátszó zacskóba. Minden egyes színkülönböző szükségleteket képviselt.
Azt hiszem, ezt az évet igazán boldogan zártuk a rengeteg hasznos ötletnek köszönhetően, amit a boldogságóra oktatási segédleteiben, könyveiben találunk. Hálásan köszönünk mindent!
Kárpáti János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A december mindig különleges. Ez idén sem volt másként. Ebben a hónapban mindenki kicsit jobban figyel a másikra, keresi a másik kedvét, igyekszik jónak lenni. Idén iskolánk csatlakozott a szeretetcsoki kampányhoz, amely keretében beteg és rászoruló gyerekeknek gyűjtöttünk csokoládét és játékokat. A mi osztályunk is lelkesen kivette a részét ebből a nemes feladatból.
Hagyomány jelleggel minden évben meglepjük a szülőket egy kis karácsonyi műsorral. Nagyon sokat készültek rá a gyerekek és olyan jó volt látni a szülőkön a meghatottságot és örömöt. Mert ugye adni sokkal jobb.
Ebben a hónapban sem maradt el a mesehallgatás. Nagyon tetszett a gyerekeknek az Angyal a cipősdobozban című mese. El is készítették tortapapírból a saját kis angyalkájukat, amit a szülők kaptak meg karácsonyi ajándéknak.
Kárpáti János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Novemberben a társas kapcsolatainkat vettük sorra. Rajzot készítettek a gyerekek azokról a személyekről, akik fontosak számukra. Régebbi segédanyagokból videókat néztünk meg az összetartozásról, a tárasas kapcsolataink ápolásáról. Meghallgatták Pöttömke piros vitorlása c. mesét is. Elkészítettük fonal segítségével a kapcsolataink hálóját. Mindenki kapott egy sárga kört, ami az ő smile figurája lett. Választott mindenki egy gyereket, akinek elmondta, hogy mit szeret benne. Jó volt látni, hogy milyen türelemmel hallgatták egymást és a végén még ölelkeztek is, teljesen spontán, maguktól. 🙂
Az advent időszaka kíváló lehetőség, hogy a „Jobb adni mint kapni!” szólás jelentőségét gyakoroltassuk, érzékeltessük a gyerekekkel. Nagyon nehéz ez számukra, hiszen főleg a mai, anyagias világban, ők mindig csak kapni szeretnének!
Ajándékkal, verssekkel, dallal készültünk szülők és volt dolgozóink számára, melyet a karácsonyi ünnep keretei közt adtunk át. Folyamatosan beszélgettünk, arról, hogy miről kellene, hogy szóljon a karácsony. Család, szeretet, eggyütt töltött idő…
Felemlegettük azokat az időket amikor még más dajka nénik és más óvónénik voltak az oviban , megbeszéltük, hogy miért is hívjuk őket meg?
A több hetes áhitattal teljes beszélgetések reméljük nyomot hagytak a gyerekekben.
Talán a legmegfoghatóbb téma, amely közel áll minden kisgyerekhez, a decemberi foglalkozások, mivel a ünnepek előtti csodavárásban szinte szárnyalnak a gyerekek, mindenki jobb akar lenni, többet szeretne adni, és úgy tapasztalom, hogy ilyenkor ez sikerül is nekik.
A „Legcsinosabb óriás” meséjét, nem is tudom, hány alkalommal kellett meséljem, megnézzük, vagy volt eset, hogy játék közben is, ha eszükbe jutott egy-egy meserészlet jöttek a kérdésekkel, hogy melyik állat, mit kapott az óriástól. Volt, aki elmesélte, hogy otthon ők is készítettek csomagot a szüleikkel közösen, olyan gyerekeknek, akiknek nincs játékuk, vagy nélkülöznek. Jó érzéssel tölt el, amikor ilyen megerősítést kapok a nevelésemhez.
Meghallgattuk az óvodánk előtt található kis fenyő panaszát, miszerint ő is karácsonyfa szeretne lenni. Saját készítésű, hulladékból újrahasznosított díszekkel fel is díszítettük azt.
Gyűjtöttünk jó cselekedet szalmaszálakat, melyekkel a kis Jézus jászlát szerettük volna melegíteni. Varázslatos hónap volt, kár, hogy nincs egész évben december.
Ezt a hónapot azzal indítottuk, hogy az optimizmus gyakorlásához szükséges néhány gondolatot kitűztem a csoportszoba bejáratához, ahol a szülők elolvasgathatták. Remélem, hogy hónapról-hónapra elolvasgatják és így ők is részeseivé válhatnak a Boldogságóráinknak.
Foglalkozásaink során beszélgettünk a félelmeikről, és azokról a dolgokról, amelyeket szívesen kipróbálnának, de még nem volt elég bátorságuk hozzá.
Örömmel tapasztaltam, ahogy egymásnak próbáltak segíteni egy-egy általuk használt bátorító cselekedettel, praktikával. Olyan játékhelyzeteket találtam ki, amikor valaki segítségre szorul, vagy fél valamitől és közösen találtunk megoldásokat ezekre a problémákra. Nagyon leleményes megoldások születtek.
Volt olyan játékunk is, amikor behunyt szemmel felidéztek egy helyzetet, amikor nagyon féltek, ezt megosztották társaikkal, akik segítettek feloldani ezt a belső feszültséget.