Szeptemberben mindkét csoport visszaköltözött a felújított óvodába, így volt bőven miért hálát adnunk. A gyermekek örömmel vették birtokukba a felújított csoportszobát, és az óvoda egyéb helyiégeit, melyet használhatnak.Nagyon nagy öröm számunkra az új épületben dolgozni, ezért a gyermekekkel megbeszéltük, hogy kiknek és miért vagyunk hálásak most szeptemberben. A hála téma kapcsán a felépítettük a Szív szigetét, és a Morcos mezőt, melyet a Hála hídja köt össze. A tevékenységet az új közösségi termünkben tartottuk, és egy egyszerű akadálypályán haladhattak végig a gyermekek a Morcos mezőről a Szív szigetére. Előtte megbeszéltük, hogy hálát adunk a lábunknak, a kezünknek, az egyensúlyérzékünknek, és saját kitartásunknak, hogy át tudjanak jutni a hídon.Fontos dolog az életünkben, hogy ha morcosak vagyunk, akkor legyen olyan valaki mellettünk aki fel tud minket vidítani, vagy legyen egy olyan élmény, ami mosolyt tud csalni az arcunkra. Óvodánkban négy éve működő Boldogság prpogram hozzájárul ahhoz gyermekek már óvodás korban képesek egymást felvidítani, megvígasztalni, ha valaki szomorkodik.
Boldogságóra Alapprogram
Az ötödik osztályom jó cselekedete december hónapban az volt, hogy két műsorral is megajándékozták az iskolásokat. Az egyik az adventi gyertyagyújtás volt, a másik pedig a karácsonyi nagy ünnepségen egy kis történet előadása. Mind a kettőre nagy lelkesedéssel készültek a gyerekek és ügyesen szerepeltek. A műsor után egymást is megajándékozták az osztály karácsonyfájánál.
Először beszélgettünk a barátságról és az emberi kapcsolatokról. Utána felolvastam a Görög mese a barátságól című kis történetet a Boldogságóra tankönyvből. Kiszínezték a gyerekek a barátság cicákat a munkafüzetben. Végül családfát is készítettünk.
Szeretjük a meséket. Noé bárkája csoport vagyunk, így a gyermekek óvodai jelei állatok. Köztük van egy kis pingvin jel is. Az új év első napjaiban az oviban épp azt a kislányt kellett megvigasztalnunk, akinek a jele a pingvin. Ez adta az ötletet, hogy „A pingvin, aki mindent tudni akart” című meséből induljon a januári boldogságóránk.
A figyelemmel követett meseolvasást követte a kötetlen beszélgetés arról, hogy mit tanult meg a kis pingvin: hallgasson szüleire és fogadjon szót nekik!
Majd kérdezgettük a gyerekeket, hogy ők milyen újévi fogadalmat tesznek, illetve mit szeretnének célul kitűzni az új évben, ami a viselkedésüket illeti. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az óvodai közösségben sokszor fordul elő veszekedés, árulkodás. Így bátorkodtunk mi, óvó nénik is egy ajánlattal előállni számukra. Arra kértük őket, hogy az új évben igyekezzenek kevesebbet veszekedni, soha ne árulkodjanak, illetve próbálják meg békés úton egymás közt megoldani a felmerülő gondokat, nehézségeket. Láttuk a szemeikben, hogy érezték ennek a feladatnak a nehézségét, ám épp ezért boldogan vállalták, hisz „A jó cél az, amely kissé megrémiszt, de nagyon lelkesít.” Joe Vitale
A tevékenység lezárásaképpen egy Mesetorna nevű társasjátékot játszottunk, ahol a Start mezőből természetesen a Célba kell eljutni, de fontosnak tartottuk kihangsúlyozni, hogy nem az a fontos, hogy ki ér elsőként célba, hanem az a célunk, hogy jó hangulatban, közösen játsszunk egy jóízűt.
Örömmel tapasztaltuk már a hét folyamán, hogy szabadjáték során nem veszekedéstől volt hangos a csoportszoba, hanem a gyerekek saját indíttatásból mondogatták kézen fogva egymás közt a békítő mondókánkat: „Béke, béke, barátság. / Mi volt ez a szamárság? / Ki a szamár? Ki a tyúk? / Ki kezdte a háborút? / Kis gomba, nagy gomba, / Ne légy mindig goromba!”
Üdvözletüket küldik a boldogan céltudatos bárkalakók és az óvó nénik:
Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea
A gyerekekkel kitűztük azokat a célokat, melyek a legfontosabbak a szàmukra.
A jó cselekedetek gyakorlása témát először ráhangolódással kezdtünk. A csoportunk szívpárnájával és a hála zenéjével motiváltam a gyerekeket a boldogságóra tevékenységre. A Szívem kertje című mese meghallgatása után beszélgettünk arról, hogy mit érezhetett az öreg ajtó, amikor bántották, voltak-e már olyan helyzetben, amit már megbántak, máshogy csináltak volna. Milyen érzés nekik, mikor valakinek adhatnak és látják a másik örömét? Kivel tettek már jót és mit? Felsoroltunk dolgokat, cselekedeteket, amivel jót tudnak tenni társaiknak, az óvó néniknek, dajka néninek, szüleiknek, testvéreiknek. Feladatot kaptak, hogy otthon tegyenek jót, majd meséljék el azt nekünk. Mindenki jóságos manója volt a másik gyermeknek egész héten. Kihúztuk egymás jelét és azzal kellett a héten titokban valami jót cselekednie, amit a hét vége felé el is mondtunk mindenkinek. A csoport karácsonyfájára karácsonyi díszeket készítettünk, amit később a szüleiknek, családtagjaiknak adhattak karácsonyra. Célom az volt, hogy átélhessék az adás örömét, hogy jót tenni boldogság.
Az Advent nemcsak a várakozás, a megnyugvás, hanem az egymásra való még fokozottabban való odafigyelés időszaka is. Csoportunkban ebben a hónapban a „Jócselekedetek”, az örömszerzés, az egymásra való odafigyelés, segítségnyújtás stb. került a középpontba. Az év során mind a családokban, mind pedig az óvodában a legszebb és legmeghittebb időszak. Kolléganőmmel kialakítottuk ennek az időszaknak a szokásrendszerét, illetve folyamatosan bővítjük, újdonságokat vezetünk be, amelyek mind hozzájárulnak az ünnep varázsának átéléséhez. Nagyon fontosnak tartjuk a mindennapos beszélgetőköröket, a gyertyafényes mesélést, az Angyalka üzenetét,a jócselekedetekre buzdító tevékenységeket. Igyekeztünk nemcsak a csoportunkat ünnepi díszbe öltöztetni, hanem a lelkünket is. Rengeteg mondókát, éneket, verset tanultunk, amelyekhez általában mozgást is kapcsoltunk. Kolléganőmmel folyamatosan bővítjük a fejlesztő játékok eszköztárát, ezért most is készítettünk egy karácsonyi gömb díszítő játékot, amellyel sokoldalú képességfejlesztést tudtunk megvalósítani és szívesen is játszottak vele a gyerekek. A gyerekekkel közösen ajándékot készítettünk a szülőknek, közösen díszítettük a fenyőfát, megnéztük a tornateremben a Karácsonyi műsort, majd nagy örömmel, lelkesedéssel bontogattuk az ajándékokat, illetve próbáltuk ki az új játékokat. Szeretetvendégséget rendeztünk csoportunkban, amelyhez a szülők is önzetlenül hozzájárultak.
A gyerekkel közösen sütöttünk mézeskalácsot, majd vendégül láttuk a szomszéd csoport. Egyre jobban érzékelhető, hogy a gyermekek nem csak csoporton belül barátkoznak hanem vannak másik csoportban is barátaik akikkel szívesen játszanak.
A gyerekekkel elmentünk a Mikulás szobáját megnézni. Az ottan lévő tárgyakból, levelekből amit kapott a Mikulás látni lehetett mennyi boldog ember van a Földön. Mindenki rácsodálkozott milyen nagy ereje van a boldogságnak.
A gyermekek pásztorjátékkal kedveskedtek az óvoda összes gyermekének délelőtt, majd délután a szülőknek nagyszülőknek adták elő.