Jeles napok:
február 29.,Szökőév,
Feladat : szökőnap megszemélyesítése rajzban
Boldogságóra Alapprogram
Ebben a hónapban még jobban figyeltünk egymásra. Kedvesek és önzetlenek próbáltunk lenni az időnk minél nagyobb részében.
A dalok meghallgatása után beszélgettünk a közelgő ünnepről, az adventről illetve azokról az érzésekről amik bennünk vannak a téma kapcsán.
Végül a legót hívtuk segítségül. A tanulók megalkottak olyan jeleneteket, melyekben „karácsonyi csoda” történik. Ezeket megosztották a csoport tagjaival, majd tovább fűztük őket teljes egész, kerek mesékké.
Kívánjuk, hogy legyen mesés, csodálatos mindenkinek a közelgő ünnep!
“Nem számít, hogy jelenleg milyen képességgel rendelkezel, az erőfeszítés az, ami ezt a képességet beindítja és teljesítménnyé változtatja.” Carol Dweck
A hónap témája a megküzdés volt. A gyerekekkel sorba vettük, hogy ki, mikor, milyen nehézségekkel találta már szembe magát. Ezután sorra vettük, hogy ezekben a nehéz helyzetekben kire tudtak számítani. Kiemeltük azokat a helyzeteket, ahol ügyesen megfogalmazták, hogy sok esetben a nehéz helyzet amivel meg kell küzdeni, az saját magunk döntése. Ilyen pl.. nem készítenek házi feladatot, nem tanulják meg a verset, nem pakolnak össze a szobában, elhagyja a játékot, nem fogadnak szót. Az idézet is segítségével megbeszéltük: előfordul, hogy nem jól döntünk, nehéz helyzetbe kerülünk, de ha ebből tanulunk (ez az erőfeszítésünk), akkor ezáltal változunk, sikeresen megküzdünk az előttünk álló akadályokkal. Megbeszéltük, hogy a nehéz helyzetek elkerülésére ott vannak azok a stratégiák, ami alapján el tudjuk dönteni, hogy valami jó vagy rossz. Magunktól függetlenül is kerülhetünk problémával szembe. Az se baj, ha ezekkel egyedül nem tudunk megküzdeni, hiszen nem mindig elég az Én és Én, ilyenkor bátran kérjünk segítséget.
Szerettük volna valahogy megjeleníteni, hogy saját magunk mindig ott vagyunk, amikor dönteni kell, meg kell küzdeni valamivel. Az ötleteléssel arra jutottunk, hogy a saját árnyékunk lesz a másik én, aminek mindenki krétával rajzol arcot, ahogy elképzeli, amint megküzd valamivel. A gyerekek nagyon élvezték, hogy kint a szabadban végeztük el a feladatot. Nagyon ötletesen ábrázolták a másik én arcát. Megnézhették egymás rajzait is.
Melyik hős a példaképem? Erről beszélgettünk az órán, különös figyelemmel a szuperhősök és hétköznapi hősök közti különbségre.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
December a várakozás, a készülödés időszaka. Szívünket, lelkünket készítjük a jeles ünnepekre, a meglepetlésre, amit adni, és kapni is nagyon jó érzés. Gyakran beszélgetünk arról, hogy mi tesz bennünket boldoggá: (játékot kapni, csokit kapni, meglepetést kapni, játszani a kiskutyával otthon… voltak a válaszok). Kérdésekkel igyekeztem a felszínre hozni, hogy mitől lehetünk még boldogok: pl ha segítünk valakinek, aki rászorul (mert nincs mit enni, nincs pénze, )vagy segítünk anyának rendet tenni a szobába, vagy mosogatni, porszívózni…
A gyerekek örömmel sorolták, hogy ki mit szokott segíteni otthon… Erre megkérdeztem, hogy szerintetek az a személy, akinek segítettünk örült? Jó kedve lett? A válasz: Igen! Kérdetóztem, hogy és ez nektek milyen érzés volt? (Válasz: Jó!!!! Jólesett, amikor megköszönték, megdicsértek, megsimogattak, megpusziltak…). Összegzés: az is örömet okoz, ha mi tudunk adni másoknak, ami boldoggá teszi őket, nem csak az, ha mi kapunk.
Téma feldolgozása:
– Relaxáció: ” Puha, meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok”
– Meghallgattuk a hónap dalát ( már többször hallották a gyerekek): Jó emberré csak a szívemmel válhatok
– Elmeséltem nekik A suszter manói című mesét, ami a szegénységről, reménytelenségről és a szomorúságról szólt, mígnem segítőkész jóindulatú manók meg nem jelentek, és segítettek a susztenek. A cipőkészítő és felesége olyan hálás volt a segítségért, hogy cserébe ruhát, cipőt készítettek a kedves vendégeknek…
A gyerekek megérezték a hála, és a jócselekedet okozta öröm érzését.
– Ezután eljátszottuk az „Anya fáradtan jön haza” című szituációs játékot többször. A gyerekek nagy örömmel vállaltak szerepet a közös játékban.
– Lezárásként meghívtuk a szülőket egy közös barkácsdélutánra, ami a közös alkotás, ajándékkészítés jegyében zajlott.
Természetesen a gyermekek a karácsonyra kapott ajándékoknak örültek a legjobban.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet ezt a témakört feldolgozni, hogy „kézzelfogható” legyen az 5-6 éves gyermekek számára. Beszélgetőkörünk bevezető témája: „Attól vagyok/lehetek boldog …”. Gyermekek tárgyakhoz mérik a boldogságot (ha ezt vagy azt megkapom), érettebb lelkű gyermekek már meg tudják fogalmazni, hogy attól is lehetünk boldogok, ha szeretnek minket, ha sikerül valami, ami eddig nehézséget okozott (pl. öltözés, biciklizés…). Szituációs játékokkal érzékeltettem, hogy milyen az, ha nehéz helyzetbe kerülök (pl. nem tudok kiúszni a partra, lápos területen kell átmennem), vagy csapattagként versenyhelyzetbe kerülve együtt kell megoldani egy feladatot. Beszélgetőkör lezárásaként lerajzolták mi az, ami számukra nehéz (pl. fára mászni, főzni, biciklizni pótkerék nélkül …).
Zárógondolatot együtt mondtuk ki: „Sose adjuk fel, mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen!” 😊
Egy osztályban, egy közösségben folyamatosan lehetnek problémák, megküzdési kört alkottunk a problémák kezelésére és megbeszélésére.
Boldogságóra – Megküzdési stratégiák.
Ez a téma egy kicsit távol áll a gyerekektől. Az ő kis nyelvezetükre lefordítva arról vann szó, hogy hogyan küzdenek meg azzal, ha szomorúság, bánat, düh vagy éppen harag éri őket.
Legtöbb kisgyerek arról mesélt a beszélgetésünk során, hogy őket anya ölelése vagy éppen puszija az, ami megvígasztalja.
Voltak, akik a plüss állatoknak mesélik el, hogy mi nyomja a kis szívüket.
Beszélgettünk egy kicsit az érzelmekről is.
😄🙂😂☹️🥺😡
Csoportunkban megpróbáljuk mindig a dolgok naposabb oldalát megkereséni és azt nézni. 🙂
A gyerekek számára az óvodában töltött idejük egyik napos oldala, hogy minden nap van lehetőségük arra, hogy a kreatívitásukat megmutassák valami formában, valamint a közös játékokra.
Imádnak kézműveskedni, barkácsolni.
2024.02.29. Velencei Meseliget Óvoda
A februári boldogságóránkat „Az én hangom” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd a „Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én leszek a legboldogabb a Föld kerekén!” mondókával hangolódtunk a foglalkozásra. Beszélgettünk arról, hogy melyek azok a dolgok, amik nehézséget jelentenek számunkra (pl. elkérni egymástól a játékot) és melyek, amik már nem, tehát amikkel már megküzdöttünk (pl. vigyázunk a környezetünk tisztaságára, megvigasztaljuk egymást, vigyázunk a másik építményére). Ezekről a dolgokról egy mágnesfalra raktunk képeket, hogy mindannyian lássuk mik azok a dolgok, amiket továbbra is követnünk kell és mik azok, amiken még szükséges javítanunk. Hogy megmutassam közösen milyen nagy dolgokat tudunk létrehozni egy nagy várat építettünk közösen, amihez az összes nagyméretű építőkockát elhasználtuk. Mindeközben Bagdi Bella Szép nap című dala szólt, amitől még inkább meghitt lett a tevékenység. Ezután Apáti Kovács Béla Színtelen pillangó című meséjét báboztam el a gyerekeknek, ahol a pillangónak meg kellett küzdenie azért, hogy újból színes legyen. A tevékenységet papírpillangó festésével zártuk.
Február: A megküzdések hónapja
Mi is a megküzdés? Milyen formái vannak?
Megküzdésnek nevezzük a stresszhelyzet megoldását szolgáló alkalmazkodási próbálkozásokat.
Lazarus és Lainer kétféle megküzdési formát különböztetett meg: problémaközpontú megküzdés és érzelemközpontú megküzdés.
A problémaközpontú megküzdés során a személy a helyzetre, a problémára összpontosít, megkísérli azt megváltoztatni, hogy a jövőben el tudja kerülni.
Az érzelemközpontú megküzdés során pedig a személy azzal foglalkozik, hogy enyhítse a stressz okozta érzelmi reakciókat, megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását.
A stressz először küzdelemre ösztönöz bennünket. Amint azonban fogy az energiánk, egyre inkább felerősödhet a szorongás. Reménytelennek tűnő küzdelem esetén (illetve ha nem is tudunk menekülni a helyzetből) akár depresszió is kialakulhat; ellenálló képességünk legyengül a szorongás hatására, ezért számos betegség sokkal könnyebben ledönthet a lábunkról. Nagyon fontos minden évben erről a mindenkit érintő nehézségről beszélni, megoldási módokat javasolni ,egymást meghallgatni.
Különböző módon foglalkoztunk a témával:
1.Feldolgoztuk : A bugyelláris, a pipa meg a süveg c.mesét. Értelmezése során megbeszéltük az .”egyszer fent, egyszer lent” kifejezést. Elmeséltük életünk hullámvölgyeit, hullámhegyeit. Kinek milyen öröme, nehézsége volt? Ki hogy élte meg ezeket? Mi segítette át a nehézségeken? Levontuk a mese és a történeteink tanulságait.
2.Rengeteg szituációs játékot játszottunk. Átéreztük a testi fogyatékkal élők mindennapi nehézségeit, erősítettük az empátiát a nehezebb sorsú emberekkel:
-rajzoltunk csukott szemmel lapra
-egymás hátára rajzoltak, majd azt a másik megjelenítette egy papíron
-láncba egymás fülébe súgtak dolgokat, s az utolsó ember hangosan kimondta a körbe menő szót
-rajzoltunk bal kézzel
-csukott szemmel különböző feladatokat végeztünk:
-vajon milyen tárgy van a kezedbe?,…
-haladtak a teremben csukott szemmel
-le- ,és felvették a cipőt egy kézzel
-ki-, majd bepakolták a tolltartót csukott szemmel
-hang nélkül elmutogattak különböző dolgokat
Ezek az alkalmak rendkívül tanulságosak voltak, néha megdöbbentőek, sokszor elgondolkodtatóak, de mindenképpen mély nyomot hagytak a gyerekekben, mély érzésekkel. Nagyon hasznos időtöltésnek tartottam.
3.A Boldogságórákhoz szorosan kapcsoltuk a Valentin napot. Egymásnak barátságkarkötőket gyártottak, a szülőknek pedig szív alakút. Nagy izgalommal készítették az ajándékaikat, s rendkívül boldogan adták át azokat.
4.Az idei tanévben a legnagyon küzdelmünk: A betűk írásának és olvasásának megtanulása. Ez valódi küzdelmet okoz napi szinten, hatalmas, egyhangú ,monoton feladat. Aki már szépen halad, büszkén segíti társait.
5.Folyamatosan számon tartjuk a versenyeredményeket, büszkén hozzák a kupákat, érmeket, okleveleket. Ezt mi örömmel megtapsoljuk és kíváncsian hallgatjuk a boldog beszámolókat. S természetesen tanulunk az eredményekhez vezető utakból, megpróbáltatásokból, a kitartó szorgalomból, az esetleges kudarcokból.
6.Jelenlegi nagy kihívásunk az iskolai vers- és prózamondó verseny, melyre elsősöknek a legnehezebb készülni, hisz nem végeztünk még a betűk tanulásával. Ennek ellenére mégis akadt pár bátor, kitartó jelentkező, akik szinte erőn felül becsületesen készülnek.
7. Természetesen rengeteget rajzoltak a tavaszról , a tél leküzdéséről, a világ csodálatos dolgairól. Rendkívül tehetséges és igényes minden alkotásuk. A rajz nagy örömforrás mind az osztálynak, mind nekem.
Minden perc nagyon hasznos volt ebben a hónapban, hisz korunk egyik napi szinten jelen levő problémájáról, a stresszről , s a küzdelmeinkről beszéltünk, tevékenykedtünk.
