“A mi feladatunk az, hogy emlékezzünk arra, milyen sokoldalúak vagyunk, és ünnepeljük azokat a furcsa kis vonásainkat, amelyektől azok vagyunk, akik.” Viola Shipman

Amikor készültem a foglalkozásra nagyon megtetszett a Célefánt. Sajnos sok hiányzónk volt ebben a hónapban, de így is megvalósítottuk a kitűzött célunkat, megtartottuk a boldogságórát, jól éreztük magunkat.
Meghallgattuk a hónap dalát. Mondanom sem kell, hogy a gyerekeknek azonnal járt keze, lába a dal szövegére, ritmusára. Ebben a hónapban többször is meghallgattuk a dalt, táncoltunk rá. Ez jó kis felfrissülést adott a gyerekeknek a délutáni tanulás előtt. Nagyon szeretik ezeket a dalokat. Ezután felolvastam az idézeteket és közösen kiválasztottuk egyet. A gyerekek véleménye az volt, hogy jó az, ha nem hasonlítunk egymáshoz, mindenkinek megvan a maga ügyessége.
A Célefántot úgy jelenítettem meg, hogy egy színes elefánt kirakót kinyomtattam. Ezt szétvágtam és kiosztottam a darabokat a gyerekeknek. Nem mondtam meg, hogy mi lesz belőle. Ügyesen összedolgoztak és kirakták az elefántokat. ezt felragasztottuk egy papírra. Megbeszéltük, hogy mi kellett a célunk eléréséhez (tánchoz, kirakóhoz). Ezeket le is írták a lapra az elefántok köré.
Nagyon jó volt látni, ahogy a gyerekek összedolgoztak, nevették ha rosszul rakták a kirakó darabjait és örültek amikor sikerült összeilleszteniük.

Természetesen az újévi fogadalmakhoz kötöttük mi is a havi boldogságóra témát.
Beszélgetés folyamán, nem készítettünk most semmit.
Volt sajnos pár olyan tanuló, akik elviccelték és komolyabb célt nem tűztek ki.
Voltak viszont kedves gondolatok is: „Remélem idén többször fognak a tanárok megdicsérni.”
„Remélem kitűnő leszek év végén.”
„Most biztos én leszek a leggyorsabb.”