Ellazulás, keresztrejtvény
Boldogságóra Alapprogram
Előkészületek: a csoport plüss állatait elrejtettem és „Pók néni” levelét egy kevésbé feltűnő helyre tettem. Néhány gyermek délelőtt észrevette, hogy nincsenek meg a plüss állatok, mondtam nekik, hogy majd amikor rendet rakunk, biztosan megtaláljuk.
Rendrakáskor azonban nem kerültek elő a plüss állatok.” – Milyen furcsa ez, gyerekek! Ma éppen Boldogságóránk lesz, talán közben kiderül, hogy hova tűnhettek el a játékok!” A témára Bagdi Bella zenéjére hangolódtunk. A relaxációs gyakorlatok közül „Az én hangom”-at választottam.
Beszélgettünk arról, hogy minden úgy történik-e mindig, ahogyan szeretnénk?, ki mikor érezte, hogy szomorú, mérges, indulatos?, mit csinálunk, ha valami miatt nem érezzük jól magunkat?, hogyan tudjuk leküzdeni ezeket az érzéseket?..
„-Most szomorúak vagyunk, hogy nincsenek meg a plüss állatok. Mi lenne, ha keresnénk valami jelet, ami elvezet a játékokhoz? Induljunk el, hátha valaki talál valamit, amiből kiderül a rejtély!”
A gyerekek körbejárták a csoportszobát és egy kislány talált egy borítékot, amit egy pók rajz díszített. Kibontottuk a levelet és felolvastam mit írt Pók néni. (kézikönyv 136. oldal). A végrehajtandó feladatok a következők voltak: közös éneklés, közös versmondás, pókháló készítése, pók rajzolása, alapos kézmosás.
A feladatok közül legnagyobb sikere a pókháló készítésnek volt. A gyerekek közösen az egész termet beszőtték fonallal 🙂 Akadálypálya lett belőle, s aki belegabalyodott a hálóba, azt kiszabadították. Olyan mondat is elhangzott: „én minden akadályt leküzdök!” (ezt egy kisfiú mondta, miközben a hálón keresztülhaladt). Egy kis idő múlva visszatértünk a feladatokhoz, melyek közül utolsó a kézmosás volt. Míg megmosták a gyerekek a kezüket, addig a plüss állatok visszakerültek a csoportszobába. Örömmel szaladtak oda a gyerekek, mindenki kiválaszthatta a kedvenc plüssét és kértem, hogy hallgassák meg a mesét. A három kívánság című mesét mondtam el nekik.
Lezárásként arról beszélgettünk, hogy mit kívánnának a tündértől. Legtöbben valamilyen játékot kérnének, egy kislány viszont azt kérné, hogy az anyukája ne dolgozzon, hanem vele legyen…
A családok bevonása: kértem a gyerekeket, hogy kérdezzék meg szüleiket, ők mit kívánnának a jó tündértől és volt-e olyan, hogy valami nehéz helyzetet meg tudtak oldani.
Felragasztottuk a megküzdés jelét a hatodik lépcsőfokra.
Minden Boldogságóra foglalkozást a Boldog mondóka” elmondásával kezdjük. Többször ismételjük, mutogatással kísérjük a mondókát, a végén a szívünkre tesszük a kezünket „Boldoggá csak ezzel válok…”.
Elmeséltem a Boldogvár meséjét, ami segítette a téma könnyebb bevezetését, a megértést. Képekkel illusztrálva, a szereplők hangjának utánzásával fokoztam a gyermekek beleélő képességét. Majd néhány gondolatot megfogalmazhattak a gyermekek a meséről, ezzel az volt a célom, hogy kihangsúlyozzam, a kitűzött cél elérését, hogy mit is tehetünk annak érdekében, hogy elérjük azt, amit nagyon szeretnénk. Ezután elmondhatta minden gyermek a rövid és hosszútávú céljait, melyet az általuk kiszínezett célba érés jele mellé felírtam, hogy a szülők is láthassák. A gyermekek nagyon aktívak és érdeklődőek voltak, szívesen és bátran beszéltek a témáról, nem utánozták egymást, mindenkinek meg volt a saját kis ötlete a céljait tekintve. Ez azt jelentette számomra, hogy megértették a téma lényegét.
Majd 3 játékot hoztam nekik, hogy a Boldogságórán is megtapasztalhassák az egyéni és a közös célok elérését. A „Van nekem egy álmom…” című dal közben körformában elhelyezkedve egy léggömböt kellett a gyermekeknek a levegőben tartani, úgy, hogy nem mozdulhattak el (oda ragasztották magukat a padlóhoz), így egymásra figyelve tudták elérni a kitűzött közös célt. Jól sikerült a játék, nehéz volt megállniuk, hogy ne mozduljanak el a helyükről, hisz nagy volt a kísértés, mivel nagyon vágytak arra, hogy megérinthessék a léggömböt.
A következő játékban egyéni célt kellett elérniük a „Földrengés” című játékban. Két szék oszlopsor között kellett egy gyermeknek sétálni, amikor megszólalt, hogy „FÖLDRENGÉS”, minden gyermeknek a szemben lévő oszlopsorban kellett helyet foglalniuk. Közben a középen sétáló gyermek is igyekezett leülni. Nagyon élvezték ezt a játékot a gyermekek.
A harmadik játékkal az volt a célom, hogy csapatban egymással versengve próbálják elérni a kitűzött közös célt. A „Bújj, bújj zöld ág…” című dalt, eredeti játékával játszottuk el, melynek végén a két csapat kötélhúzással erőpróbán vett részt. Ebben a játékban én is és a dajka néni is részt vettünk, melyből fergeteges hangulat alakult ki.
A játék után megkérdeztem tőlük, hogy mit éreztek a játék közben. Szépen megfogalmazták gondolataikat, elmondták, hogy sikerült elérni az egyéni és közös céljaikat.
Februárban a megküzdés témáját dolgoztuk fel a 9. A. osztállyal. Megbeszéltük, hogy mit jelent a megküzdés, és az élet mely területein tapasztalnak nehézségeket, ahol a legtöbb nehézséggel találkoznak. Elmondták, hogy az iskola, a szülőkkel, a barátokkal és párkapcsolatokkal, motivációval, betegségekkel, pénzzel vannak a legnagyobb nehézségeik. Az ezekkel történő megküzdésben segít a tanulóknak az alvás, sportolás, edzés, zene, beszélgetés, barátok, evés és a cigaretta is.
Megnéztük a szó ereje című kisfilmet, majd elmondták a tanulók, hogy milyen sokat jelent a család, a szülők, a barátok és a tágabb környezet hozzáállása, mert ezek segítségével motiváltabbak tudnak lenni, és hinni tudnak önmagukban.
Következő feladatként a kamasz harcok feladatot végeztük el. Csoportokat alakítottunk, és a tanulók összegyűjtötték szükségleteit egy-egy konfliktus zónához kapcsolódóan. Összesítve kiderült, hogy a családnak, a társaknak, az őszinteségnek és a megértésnek szinte minden területen kiemelt szerepe van.
Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Kiskunhalasi Tagintézménye
Februárban a „Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?” feladatot választottuk az Oliva csoporttal. Számunkra ez kissé nehéz feladatnak bizonyult, mert a kommunikációs nehézségeink miatt ez nem volt egyszerű. Így most is sajátos módon dolgoztuk fel a történetet. A csoportszoba eszközeit felhasználva eljátszottuk és folytattuk az elkezdett történetet.
Mi a következőképpen fejeztük be a történetet: Miután eltört a gazda fiának lába mindenki sajnálta. A gazda még mindig azt kérdezte, hogy: Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse? A falubeliek közül senki nem vállalta a fiú ápolását, ezért pont február 14-én, éppen Valentin napon bekerült a városi kórházba. Itt egy szépséges ápoló lány sietett a segítségére. Első látásra egymásba szerettek. Mindenki örvendezett ennek a csodálatos találkozásnak. Végül ebből a történetből is kiderült, hogy minden rosszban van valami.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
A foglalkozást hívóképekkel kezdtük, majd pillangóöleléssel folytattuk. Beszélgettünk a megküzdés fogalmáról, kinek mit jelent. A fiúknak erről a harc jutott az eszükbe. A lányok között volt, aki a cipőfűzőjét említette, hogy milyen küzdelmes volt bekötni.
A türelmetlen nyulacska történetét bábbal meséltem el. Eljátszottuk milyen a fázós, éhes, félős, bátor nyuszi. Zárásként Bagdí Bella „Ellazulni jaj de jó” énekére mélyültünk el.
A témára több napon keresztül, játékos formában tértünk vissza.
– „ Menjünk medvét vadászni ” drámajátékkal.
– Farsangon pedig székfoglalóval, melyet egy kicsit másképp játszottunk. A játék lényege, hogy senki nem esik ki és mindenkinek ülnie kell. A nagyok jöttek rá a megoldásra. Ölbe kell venni egymást. Ahogy a székek egyre fogytak, úgy lett egyre nagyobb a sokadalom. A vidám csapatjátékot még napokig emlegették a gyermekek.
December hónapban hangolódtunk a szeretet ünnepére, a karácsonyra. Sokat beszéltünk arról, hogy ilyenkor nem csak kapni, hanem adni is jó, és nem csak ajándékokat, hanem szeretetet, törődést, odafigyelést, kedves szavakat.
Elolvastuk az Angyal a cipősdobozban c. mesét, utána pedig a gyerekek lerajzolták a saját cipősdobozukat. Nálunk minden éven már hagyomány, hogy az adventi időszakban minden napra kihúzzuk egy gyerek nevét, és hozzá pedig egy napi jó cselekedetet, mint pl. Ma játszok valaki olyannal, akivel keveset szoktam; Ma türelmes leszek magammal és másokkal szemben stb. Nagyon szokták élvezni, és alig várják kinek a nevét húzzák ki, valamint milyen jó cselekedetet. A gyerekek szoktak a szülőknek készíteni karácsonyi ajándékot, idén kis befőttes üveget díszítettek, és azt találtuk ki, hogy milyen jó lenne, ha otthon is tudnának ilyen jó cselekedeteket húzni. Így a karácsonyi szünet összes napjára találtunk ki jó cselekedeteteket, téli élményeket, főként olyanokat, amibe a szülőket is be tudják vonni. Ilyenek voltak pl. ma segítek valamiban anyának, apának, amire megkérnek; Ma kifejezem valaki felé a szeretetemet, aki nagyon fontos számomra; Bunkert építünk; Közösen sütünk valamit stb.
Rajzoltunk a Jobb veled a világ sablonra, a gyerekek a szüleiknek, tásaiknak szánták a rajzokat.
Köröstarcsai Arany Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Az órát relaxációs gyakorlatokkal kezdtük. Majd a teremben körben ülve kezdtünk el beszélgetni arról, hogyan tudunk megküzdeni a problémás helyzetekkel. Rengeteg ötletet mondtak a gyerekek arról, hogyan tudnak másoknak segíteni egy-egy nehéz helyzet megoldásában. Utána beleképzeltük magunkat kis állatok képébe: félénk nyuszi, osonó róka, kíváncsi medve. Ezeket mozgással el is játszottuk a teremben. Ezután mindenki rajzban fejezte ki, hogy milyen állatnak képzeli magát. Nagyon jól ábrázolták magukat. A rajzokból kitűnt, hogy ki félénk, kíváncsi.
Kellemes hangulatú óra volt