Márciusban a témánk az „apró örömök adása-kapása” volt. Megbeszéltük a diákokkal, hogy mindenben találhatunk apró örömöt. A hétköznapokban számtalan örömforrást találhatunk. A körülöttünk lévő világban szüntelenül rácsodálkozhatunk olyan dolgokra, amik boldogságot okoznak nekünk. Jó érzés értékelni a mindennapi apró örömöket és élvezni azokat.
Beszélgettünk arról is, hogy általában mi okoz örömet a diákoknak és éppen akkor, a jelenben minek örülnek. Nagyon szeretnek együtt lenni családjukkal, barátaikkal.
Elolvastuk A tizenkét hónap című mesét. Minden évszak minden érzékszervünkre hat. Lerajzoltuk a kellemes dolgokat. Kimentünk az iskola udvarára és megcsodáltuk a kora tavaszi természetet.
Meghallgattuk Vivaldi: Tavasz című művét.
A második foglalkozáson az apró örömök ajándékozásával foglalkoztunk. Összegyűjtöttünk párat – megcsiklandozni valakit, átölelni valakit hosszasan, egy barátot felhívni, színezni egy képet, éjszaka csillagokat nézegetni.. Az iskolában sokat nevettünk!
Márciusban ünnepeltük a Down-világnapot az iskolában. Felemás sütiket sütöttünk.
Boldogságóra Alapprogram
Márciusban a témánk az „apró örömök adása-kapása” volt. Megbeszéltük a diákokkal, hogy mindenben találhatunk apró örömöt. A hétköznapokban számtalan örömforrást találhatunk. A körülöttünk lévő világban szüntelenül rácsodálkozhatunk olyan dolgokra, amik boldogságot okoznak nekünk. Jó érzés értékelni a mindennapi apró örömöket és élvezni azokat.
Beszélgettünk arról is, hogy általában mi okoz örömet a diákoknak és éppen akkor, a jelenben minek örülnek. Nagyon szeretnek együtt lenni családjukkal, barátaikkal.
Elolvastuk A tizenkét hónap című mesét. Minden évszak minden érzékszervünkre hat. Lerajzoltuk a kellemes dolgokat. Kimentünk az iskola udvarára és megcsodáltuk a kora tavaszi természetet.
Meghallgattuk Vivaldi: Tavasz című művét.
A második foglalkozáson az apró örömök ajándékozásával foglalkoztunk. Összegyűjtöttünk párat – megcsiklandozni valakit, átölelni valakit hosszasan, egy barátot felhívni, színezni egy képet, éjszaka csillagokat nézegetni.. Az iskolában sokat nevettünk!
Márciusban ünnepeltük a Down-világnapot az iskolában. Felemás sütiket sütöttünk.
A gyerekek hamar beleélték magukat az angyal szerepbe. A jóságos manók játékot élvezték a legjobban, izgatottan húzták ki társaik nevét és a téma továbbéléseként aznap egymás jóságos manói voltak.
A gyerekek hamar megértették a témát, tudták mire kell godolniuk. A szituációs játékokban könnyedén felvidították társaikat, illetve mindenki tudott mondani olyan dolgokat, amivel fel tudjuk társainkat/családtagjainkat vidítani, ha rossz napjuk van.
Az advent időszaka számos lehetőséget adott a téma feldolgozására. Iskolánk harmadik éve csatlakozik az Ágota Alapítvány „Válts egy csokit mosolyra” elnevezésű kampányához, mely során kis elsőseim is hoztak cipősdobozba rejtett ajándékot és/vagy táblacsokit az állami gondoskodásban élő gyermekek számára. A téli szünet előtti utolsó héten Titkos angyal játékot játszottunk: hétfőn minden tanuló nevét felírtuk kis cetlire, majd a gyerekek kihúzták egy társuk nevét. Akit húztak, arra visszalevő napokban különösen figyelnie kellett, illetve a szünet előtti utolsó tanítási napon meg is ajándékozta őt. A karácsonyváró napunkon apróbb ajándékokat készítettek a gyerekek a családjuknak, illetve közösen készítettünk gyümölcssalátát és kókuszgolyót is, amiből örömmel és büszkeséggel kínáltak meg az elsősök felnőtteket és gyerekeket egyaránt.
A foglalkozást a szeptemberben megismert relaxációval kezdtük, majd elővettem és bemutattam a gyerekeknek Morci kutyát. Elmondtam a gyerekeknek, hogy Morci kutya onnan kapta a nevét, hogy sokszor morcizik, gyakran mondogatja, hogy neki úgysem sikerül semmi, vagy hogy őt senki se szereti. Megkértem a gyerekeket, hogy próbálják jobb kedvre deríteni Morcit, biztassák, támogassák. Kedves párbeszédet folytattak, ahol Morci újabb és újabb dolgot említett, ami miatt rossz a napja (esik az eső, eddig senki sem játszott vele, az anyukája nem csomagolt neki chipset stb.). Végül Morci mindegyik gyerektől kapott egy ölelést mielőtt elkészítették volna az optimista szemüvegüket, amit ha feltesznek, a rossz gondolatok máris menekülőre fogják. Csoportképpel és zenehallgatással zártuk a foglalkozást.
A foglalkozást relaxációs zenével egybekötött, pár perces relaxációval kezdtük, majd feltettem a kérdést, hogy ki minek örülne most a legjobban. Természetesen számos tárgyakkal/ajándékokkal és ételekkel kapcsolatos választ kaptam. Ezután felolvastam egy listát, és arra kértem a gyerekeket, hogy amikor valami olyan elnevezést hallanak, ami jó érzéssel tölti el őket, akkor tegyék fel a kezüket. Élvezettel játszottak és kíváncsian nézték, hogy a közösségből ki szereti még ugyanazt a dolgot mint ők (frissen nyírt fű illata, madárcsicsergés,ölelés, alvás stb.). A játék után felolvastam nekik A tizenkét hónap című mesét, majd arról beszélgettünk, hogy miért kapott büntetést a jó ember szomszédja, megérdemelte-e, mit érezhettek a hónapok, mikor a szavait meghallották; ezt követően közösen folytattuk a mesében megkezdett élvezetes dolgok sorolását hónapokra bontva. Végül minden gyermek elkészítette a maga apró örömök befőttjét. Arra biztattam őket, hogy minél több dolgot próbáljanak összegyűjteni és elraktározni a befőttbe 🙂 A foglalkozás végén mindenki mesélt a saját örömbefőttjéről, majd meghallgattuk a hónap dalát.
A tanévkezdés megannyi újdonságot tartogatott kis elsőseimnek.Az iskolai élet rendje, elvárásai, szokásai mellett megismerkedtek a boldogságórás foglalkozással is. Az első foglalkozásunk elején megtanultak egy egyszerű relaxációt, az utasításokat nagy figyelemmel és komolysággal követték. Ezt követően a hála fogalmáról beszélgettünk, majd felolvastam nekik Pljackovszkij A sün, akit meg lehetett simogatni című meséjét. A mese kapcsán megfogalmazták, hogy a süni miért érezhetett hálát, majd azt is, hogy ők mi mindenért éreznek hálát. Ezt követően arra kértem a gyerekeket, hogy rajzolják körbe a kezüket, és a tenyerükbe készítsenek rajzot arról, amiért a mai nap hálát éreztek. A foglalkozást egymás alkotásainak megismerésével és a hónap dalának meghallgatásával zártuk.
Abban a pillanatban, amikor figyelmet szentelünk akár egy fűszálnak, egy darázsnak, bámulatos, leírhatatlanul pompás világgá változik a környezetünk.
Csoportosan versenyeztünk, kreatív projektfeladatokat készítettünk.
A házi kedvencek bemutatása és a darázsgarázs tervezése, kivitelezése boldogságfokozó ereje leírhatatlan volt.
A poszteren szerepeltek adatok és rövid leírás a kedvencekről. Fényképekkel, rajzos illusztrációkkal színesítettük.
A garázs tervezéséről, elkészítéséről élménylapot készítettünk. Kerültek rá fényképek, rajzok azokról a rovarokról, amik várhatóan majd használni fogják az alkotást.
Újra használtuk a pozitív gyerek vagyok kártyákat. Új megerősítő kártyát is terveztek a gyerekek, amit hazavittek és családtagjaikkal beszélgettek róla.
Osztályunk egy tanulója a „Te és a természettudományok- mesés történetek 2023” mese- és történetíró pályázatra küldte el meséjét.
A Lili és a színek egy kislány és a barátnői napjáról, a természet kincseiről és a fény különleges játékáról szól. A mese szereplői, akik az osztály tagjai, együtt keresik a boldogságot és az odavezető úton a megküzdés szivárványát festve érik el céljukat. Lépésenként haladnak, tanácsot kérnek, egyre ügyesebben tudják az élet nehézségeit megoldani.
A közösségünkbe érkezett egy új tanuló a párhuzamos osztályból. Mint osztályfőnök minden erőmmel igyekeztem az ő beilleszkedését segíteni. Az ötlettár felkínált gyakorlatokat, módszereket, melyek megkönnyítették a felmerülő problémák, konfliktusok megoldását. Az osztály támogató viselkedése, cselekvése igazi támaszt nyújtott az új fiúnak.